Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Különös megvilágításba helyezte a putnoki szakállas farkas – amelynek alakját díszkút is őrzi a városközpontban – borzongató legendáját egy pár héttel ezelőtti eset, amikor fokozottan védett farkasok kilövése miatt akcióztak a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Terrorelhárító Központ emberei. A farkasszobortól alig pár saroknyira fogtak el két vadászt, akiket természetkárosítás bűntettével gyanúsítanak.
Ami a rendőrség eddigi kommunikációjából tudható, hogy a vadászok – összesen hárman, a két putnoki mellett volt egy edelényi is, a január 24-i kora reggeli akció még Felsőnyárádra is kiterjedt – rendszeresen pusztították a védett nagyragadozókat, és trófeáikat is kikészítették (kifőzött koponyákat, állkapcsokat találtak náluk). Nem ez az első eset, hogy védett nagyragadozó kerül puskacső végére, tavaly a jeladós svájci farkas, M237 lelövése keltett országos felháborodást.
A nagyragadozók jelenléte ökológiai szempontokból üdvös, de mivel elszoktunk tőlük, konfliktusokat szül, ami oda vezetett, hogy az Európai Bizottság már kezdeményezte védettségük fellazítását. Videoriportunkban annak igyekeztünk utánajárni, hogy látja a nagyragadozót a természetvédelem, az állattartók és a vadászok szemszögéből:
A riportban szóba kerül Szlovákia, ahol tavaly ősszel az agrárminisztérium felvetette, hogy lehetővé tenné évi 60 farkas kilövését a 600-asra becsült állományból. A lépés mögött többen politikai indíttatást látnak: egyfajta bosszú lenne a korábbi környezetvédelmi miniszteren, a demokrata Jan Budajon, aki 2019-ben elérte, hogy Szlovákiában is fokozottan védettek legyenek a nagyragadozók. A szlovákiai farkasok esetleges kilövése – az új szabály életbe lépése még nem történt meg – a magyarországi állományra is hatással lehet majd, hiszen bár két országban vannak, ökológiailag egy populációt alkotnak. A kilövésük melletti érvek ismerősek: pusztítják a haszonállatokat. A szakemberek azonban több tanulmányra is hivatkozva állítják: hiába lőnék ki őket, annak nem lenne semmiféle hatása arra, mennyi birkát, kecskét, borjút, vagy tehenet visznek el.
Kockázata viszont annál inkább lenne. Erre Szép Ábrahám, a Kuvasz-Őr Program alapítója figyelmeztetett, aki szerint ha a vezérhímet vagy a vezérnőstényt lövik ki: akkor a felbomló falka vezető nélkül maradt tagjai kevésbé lesznek képesek a nagyvadakat becserkészni, helyette a kevésbé védett, könnyebb préda haszonállatokra fordulhatnak rá.
A haszonállatok körében okozott károk azonban a jelenlegi ismeretek szerint Magyarországon elenyészőek. Sütő Dávid szerint a nagyragadozók megőrzését és az egymás mellett
élés elősegítését célzó uniós interrégiós projekt, a Nagyragadozók a Kárpátokban (Carpathian LargE CArnivores –LECA) keretein beül előtanulmányokban arra jutottak hogy a becsült populációhoz képest nagyon csekély mértékű a károkozásuk. Ennek több oka is lehet: vagy valóban elenyésző számban ragadnak el haszonállatokat, vagy akár az is, hogy az érintett gazdák nem jelentik az ilyen eseteket, mert nem érdekeltek, hiszen nincs kártalanítási rendszer, és/vagy mert nem akarnak bajlódni a bürokráciával, esetleg mert mert nem tudnak róla, hogy erre van lehetőség. Az biztos, hogy további vizsgálatokra lenne szükség.
A vadászat nagyvadak mozgására gyakorolt hatásukat nézve viszont már zajlott alapos kutatás, aminek készítői – köztük a Bükki Nemzeti Park munkatársai – arra jutottak, hogy azt a farkasok helyett valójában inkább az emberek erdei jelenléte befolyásolja.
