Minimálisan, de tovább lassult az infláció. A Központi Statisztikai Hivatal most tette közzé a friss adatát, ezek szerint a januári 3,8 százalék után februárban 3,7 százalékkal voltak a fogyasztói árak az egy évvel korábbi fölött.

Egy hónap alatt, januárról februárra viszont drágulást mért a KSH: 0,7 százalékos volt a havi átlagos áremelkedés.

Annak, hogy most ilyen számot látunk, a legfőbb okai a következők:

• tavaly februárban, amihez a mostani árakat hasonlítjuk, már extrémen drága volt gyakorlatilag minden, vagyis ahhoz képest nem nagyon lehet már tovább drágulni,
• viszont akkor már egy kicsit kisebb volt az infláció, mint egy hónappal korábban (25,7 után 25,4), szóval mostantól kezd kifutni a bázishatás – ez a két részlet hozza azt közösen, hogy éves szinten kisebb lett az infláció, miközben januárról februárra drágulás volt,
• a forint erősödése sokáig lassította az inflációt, mostanra viszont ez a hatás is eltűnt – tavaly februárban 379 és 392 forint között mozgott egy euró ára, idén 383 és 393 között,
• a benzin januári drágulása módszertani okokból nagyrészt most jelenik meg a februári számokban,
• az energiaárat pedig továbbra is úgy számolja a KSH, mint ha olcsóbbá válna: az ő módszertanuk szerint például a vezetékes gáz 19,3 százalékkal olcsóbb, mint tavaly ilyenkor, miközben az ára valójában nem változott.

Érdemes a módszertannal kezdeni, egy hónapja ugyanis jókora megdöbbenést váltott ki az, hogy decemberről januárra 0,5 százalékos üzemanyagár-csökkenést mért a KSH, miközben januárban nagyot drágult a benzin. Ennek a magyarázata az volt, hogy a statisztikai hivatal minden hónap 1-je és 20-a között gyűjti be az adatokat az árakról, és ezeket átlagolja. És mivel decemberben a hónap elején volt magas az ár, januárban pedig a hónap közepétől indult be a komolyabb drágulás, az első húsz napi átlagban még a december alatt maradt az idei első hónap. De az áremelés nem múlik el nyomtalanul, a februári számokban már megjelent, most 6,7 százalékkal drágább az üzemanyag, mint januárban volt.

Azt pedig hónapról hónapra le kell írni: nagyon sok vita van arról, hogy az energiaárakat miként számolja a KSH. Külön számolnak a rezsicsökkentési fogyasztási korlát alatti árral és az afölöttivel, és mivel egyre többet spórolnak az emberek, no meg mert olyan meleg volt az idei február, hogy áprilisnak is beillett volna, a kevesebb fogyasztás miatt alacsonyabbnak tűnik az ár az inflációs adatban.

Részletesen a következőképp jött ki a februári szám:

• az élelmiszerek ára 2,2 százalékkal nőtt átlagosan a tavaly ilyenkorihoz képest,
• a szolgáltatások ára 10 százalékkal nőtt,
• az alkoholos italok és dohányáruk 5,3 százalékkal drágábbak,
• a ruhák 5,1 százalékkal,
• az „egyéb cikkek, üzemanyagok” nevű csoport, benne a benzin mellett gyógyszerekkel, háztartási eszközökkel, 2,1 százalékkal drágább, mint tavaly ilyenkor,
• a tartós fogyasztási cikkek ára 2 százalékkal csökkent,
• a háztartási energia pedig 9 százalékkal jött ki olcsóbbra, mint egy éve.

Elkészítettük a grafikont arról is, hogy hónapról hónapra miként változtak az árak az elmúlt egy évben. Jól látszik ezen, hogy a bázishatás hol fontos: az élelmiszerek iszonyatos drágulása, ami akkor már majdnem egy éve tartott, 2023 márciusában állt le, az alkoholé és dohánytermékeké májusban, a szolgáltatásoké pedig csak júliustól kezdett lassulni, és teljesen azóta sem állt meg.

Hogy az élelmiszereknél a legdurvább áremelkedésnek vége van, azt mi is teszteltük a hvg.hu havi bevásárlókosarában. És mivel a nagy drágulás tavaly márciusig tartott az élelmiszereknél, egy hónap múlva ilyenkor még szebb számmal találkozhatunk majd. Most a cukor 32,8, a csokoládé 14,4, a sertéshús pedig 9,4 százalékkal drágább, mint egy éve, de például a liszt 19,6, a tojás 19,1, a sajt 15,6 százalékkal olcsóbb.

Nem olyan látványos, mint a rezsi árának módszertan miatti zuhanása, de fontos, hogy a tartós termékek árai már jó ideje stagnálásban vagy enyhe csökkenésben vannak. A forint 2022 ősze és 2023 tavasza közötti erősödése ebben sokáig nagy segítséget jelentett, hiszen ebben a körben nagyon sok a külföldről behozott termék és alapanyag, amelyért így a kereskedőknek kevesebb forintot kellett kifizetniük, de februárban már nagyjából ugyanolyan volt az árfolyam, mint tavaly olyankor, azóta pedig még gyengült is, szóval izgalmas kérdés, mi lesz ez után.

Most a tartós cikkek inflációját már a legjobban az húzza vissza, hogy a használt autók 10,5 százalékkal olcsóbbak, mint tavaly ilyenkor voltak – amit viszont leginkább az okoz, hogy aki használtan venne autót, annál nem tudnak már nagyon feljebb menni az árral.

Az változatlanul az egyik legfontosabb kérdés, legyen szó akár élelmiszerekről, akár tartós termékekről, hogy mikor kezdenek el az emberek vásárolni. Az áremelkedéseket ugyanis az is alaposan visszafogta az elmúlt egy évben, hogy már nem tudtak hova tovább emelni a kereskedők, ha meg akarták tartani a vevőiket. Most pedig jól néz ki a statisztikában, hogy a bérek már gyorsabban nőnek, mint az árak, de az elmúlt két évben annyian élték fel a megtakarításaikat, hogy még mindig alig tudnak költeni, és aki tud is, az sem nagyon mer. A bolti forgalom januárban csak minimális, 0,6 százalékos növekedést mutatott az egy évvel korábbi, szintén retteneteshez képest – ezt egyedül a kormánykommunikáció volt képes jó hírnek értékelni.

A kivétel a szolgáltató szektor: ott tavaly nyáron csak megtorpant a drágulás, és teljesen azóta sem állt meg. Valamiből ki kellett gazdálkodni azt, hogy fűteni és világítani ebben a szektorban is kell, ráadásul sokan pont a nagyon magas világpiaci árak időszakában kötöttek 2022-ben energiaszerződést, talán a 2023 végén aláírt új szerződésekkel idén már javulhat a helyzet. És persze az ár-bér spirál is érzékenyen érinti a szolgáltatásokat, a dolgozók magas bérköltségét áremeléssel lehetett fedezni.

Európai összevetésben eddig javult a helyzetünk, januárban már csak az unió 8. legnagyobb inflációja volt a magyar (2022 novembere és 2023 októbere között végig a legnagyobb volt, ehhez képest már csak jobb lehet). Februárról az Eurostat eddig húsz ország adatát tette közzé, azok közül a horvát, az észt és az osztrák volt magasabb, mint a mienk, de a becslések szerint a bolgár, a lengyel és a román szám is a magyar fölött lehet.

A Magyar Nemzeti Bankon – amelynek most amúgy is konfliktusokkal teli a viszonya a kormánnyal – egyre nagyobb volt a nyomás, hogy ahogy esik az infláció, úgy csökkentse a kamatokat is, a kormány pedig minden erejével azon van, hogy beindítsa a gazdaságot és felpörgesse a fogyasztást, nem véletlen, hogy Nagy Márton gazdasági miniszter egy hónapja a januári inflációs számra úgy reagált, hogy akkor innen már nem is érdekes az infláció. A gond ezzel az egésszel az, hogy a gazdaság élénkítése egyben inflációt is gerjeszt; a legtöbb előrejelzés szerint most a tavalyi magas bázis miatt egy ideig még stagnálni vagy csökkenni fog az inflációnk, az év közepén nőhet is, és utána stabilizálódhat. A kérdés az, hogy hol, hiszen már az MNB 2-4 százalékos célsávjának tetején lenni is nagyon más érzés, mint az alján.