Nagy Márton: Ha a gazdaság rendben van, lesz pénz, lehet költeni

Inflációról, költségvetésről nem fogok beszélni – kezdte előadását a Magyar Közgazdasági Társaság idei vándorgyűlésén Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, aki az érdeklődőknek a minap külföldön tett nyilatkozatait ajánlotta a figyelmükbe, például azt, amelyben arról beszélt, 4,1 helyett 4,5 százalék is lehet az idei hiány, de figyelnek a hitelminősítők megnyugtatására. Ezzel szemben egy „nemzetépítő gazdaságpolitika” alapjait vázolta fel, némi kitérővel. Utóbbi Donald Trump gazdaságpolitikájának dicsérete volt, amelyet az uniós tehetetlenséggel állított szembe. 

Az amerikai gazdaságpolitika lényege az a zseniális felismerés, hogy gazdasági sikerek nélkül nem lehet költekezni, ezért az USA pénzt akar keresni. Minden erről szól. A vámpolitika sem az ipar hazahozatalára törekszik, hanem arra, hogy megsarcolják az államokat, márpedig ez könnyű pénzkereseti lehetőség, havi 20 milliárd dollárral nő a vámbevétel; ráadásul a vámok nem az USA-ban okoznak inflációt, hanem a világban – fejtegette.

Az Európai Unióban hol van hasonló gazdaságpolitikai keretrendszer? – vetette fel. Sehol. Draghi és Letta elkészítette a versenyképességi jelentést, a magyar elnökség idején három hónapig ez volt a fő téma, de hol van az ajánlások végrehajtása? Kukában – állította szembe az uniós gyakorlatot Donald Trump politikájával. Az EU teljesen elfelejtette, kiiktatta a gondolkodásából, hogy a gazdaságot kell megerősíteni, és aztán a bevételből költekezni. Most elkezdik költeni azt, ami nincs, és remélik, hogy amire elköltik, az pénzt hoz, ez az ellenkezője az USA politikájának.

Varga Mihály hallgatja Nagy Mártont a közgazdász-vándorgyűlésen

Veres Viktor

Az EU egyik csúcsiparága az autóipar, ez jelenleg haldoklik, miközben a kínai autók növelik a részesedésüket az EU-ban, az 50 százalékos vám ellenére letarolták a piacot, ez siralmas. Szegeden a BYD rövidesen elkezdi a termelést, autói vám nélkül jutnak be az uniós piacra, ezt én „röhögve nézem” – tette hozzá.

A magyar gazdaságpolitika elemeire rátérve megerősítette, hogy „a gazdasági semlegességben hiszünk, aki üzletelni akar, mindegy, honnan jön”.

A gazdaságpolitika pilléreit az otthonteremtés, az adócsökkentés, az ipar- és munkahelyvédelem, az országépítési terv adja, amit a reálbérek fokozatos emelése és az agrárium fejlesztése egészíti ki – sorolta. Majd ezt a néhány pontot részletesebben is kifejtette.

Az Otthon Startot a bankok kezdeményezték, ötszázalékos fix kamattal az első lakás megvásárlására, de olyan szigorú feltételeket írtak elő, hogy ennek országosan legfeljebb 50-70 lakás felel meg. Ebből lett a háromszázalékos hitel, azzal a céllal, hogy a fiatalok nagyobb arányban lakjanak saját otthonban, előbb költözzenek külön a szülőktől, családot alapítsanak. Ez tehát a demográfiai politika része is. A jelzáloghitelek aránya is alacsony, a GDP 10 százaléka, van hová növekedni. Ez a program évente 50-100 milliárdjába kerül a költségvetésnek. Lesz megfelelő kínálat is, már be vannak adva az engedélyek. A Széchenyi Pihenőkártya négy százalékát, a nyugdíjpénztárakból 40 milliárdot fordítottak eddig lakásvásárlásra – az utóbbi az év végéig 100 milliárd lehet –, de ez nem jelenti ezeknek az akcióknak a kudarcát; az a fontos, hogy adottak a lehetőségek.

Adócsökkentésre is szükség van. A családtámogatásra „iszonyú pénzeket költünk”, évente 400-500 milliárd forintot. Az adóék formálisan magas ugyan, de ha a kedvezményeket is figyelembe vesszük, a többgyermekes családok esetében eljutunk a nulla kulcsig.

47 ezer milliárd forintos országépítési terv készült a következő évekre – „ha a gazdaság rendben van, lesz pénz, lehet költeni”.

Az ipar- és munkahelyvédelmet pedig a vámháború hívta életre. A Demján Sándor-program 130 milliárd forintjából 105 milliárd elkelt, „gondolkodunk egy 2.0-n, 20-30-50 milliárd forint értékben. A szocho január 1-jétől egy százalékponttal csökken, ez segíti, hogy két számjegyű minimálbér-emelés legyen. Az infláció legsúlyosabb következménye az élelmiszerek, üzemanyagok, gyógyszerek drágulása, a reálbéremelés ezt már kompenzálta. A reálkeresetek (amelyek a béren kívüli juttatást és a túlórák díjazását is tartalmazzák) a munkavállalók 20-30 százalékánál estek, de ez mindig így van, az viszont a kormányzati teendőkre utal, hogy a legnagyobb csökkenés a közigazgatásban és a védelemben következett be.

Emellett idén 1300 milliárd forintot fizetünk ki az agráriumra és vidékfejlesztésre, ebből 643 milliárdot már kifizettünk, ezek szintén „iszonyú pénzek”.

A megannyi fontos részlet mellett Nagy Márton épp arra nem adott választ, amit az uniós gazdaságpolitikában hiányolt: honnan lesz erre forrás. Hiszen a magyar államadósság már így is a hazai össztermék 73-74 százalékán elakadt, és az adósságráta a törvényi kötelezettség ellenére sem idén, sem jövőre nem fog csökkenni. Vagyis ez a gazdaságpolitika is nagyjából azt az európai modellt követi, hogy adósságból osztogat, abban a reményben, hogy a gazdaság később kitermeli a megfelelő mennyiségű jövedelmet.