„Nagyon szeretnék már valami pozitívat mondani, de egyelőre a szakszervezetnél is csak még több kérdés merült fel a kormányszóvivői bejelentés után” – reagált a HVG-nek a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke, Boros Péterné arra, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely 15 százalékos béremelést ígért be a szociális ágazatban januártól.
A bejelentést egyrészt nem lehet értelmezni, mert nem világos, hogy az alapbért vagy megint csak a pótlékokat tervezik-e emelni. A szociális dolgozók havi bérét meghatározó rendszerhez, amely még a diplomások számára is csak a garantált bérminimumot állapítja meg, érdemben 2008 óta nem nyúltak hozzá.
Megkérdeztük a Belügyminisztériumot a béremelés részleteiről, de csak azt közölték: „A vonatkozó szabályzók kidolgozása megkezdődött, amint az befejeződik, a tárca részletes tájékoztatást tesz közzé.”
A jelenlegi illetményrendszer szorosan összefügg az aktuális minimálbér és a garantált bérminimum összegével, amit valamelyest kiegészít a szociális ágazati pótlék. Csakhogy az ágazati pótlék bevezetésével, amely még a 20 éves munkatapasztalattal rendelkezők számára sem jelent többet 43 ezer forintnál, a szakszervezet szerint csupán a bérek befagyasztását érték el, hiszen érdemi bérfelzárkóztatásra 17 éve nem került sor. A szakszervezet elnöke szerint ez elfogadhatatlan, különös tekintettel azokra, akik diplomával rendelkeznek, hiszen „ők a megélhetésüket egészen biztosan nem úgy képzelték el, hogy a garantált bérminimumot éri majd a munkájuk”.
A következmény az, amivel az elmúlt másfél évben a közvélemény szembesült a gyermekvédelemben, hiszen az is a szociális szférához tartozik, ahogy az ágazatban dolgozók foglalkoznak azokkal az idősekkel és fogyatékkal élőkkel, akik képtelenné váltak az önellátásra, ők nyújtanak segítséget azoknak, akik az utcára kerültek, és ők hozzák meg a legnehezebb döntéseket, amikor családon belüli bántalmazásról van szó.
Hajléktalanellátás: bevetésen egy krízisautó
Lakos Gábor
A teljes neve elhallgatását kérő András 10 éve dolgozik a gyermekvédelemben, több diplomával is rendelkezik, a munkája során minden nap nehéz döntéseket kell meghoznia gyermekek sorsa felett.
Elmondása szerint a legutolsó fizetése nettó 450 ezer forint volt, de ezt nem teljesen az állam biztosítja – nagyjából havi nettó 130 ezer forintot a helyi önkormányzat ad béren felüli juttatásokat. Ezért a pénzért viszont Andrásnak a napi feladatain felül az év minden napján, éjszaka, hétvégén és ünnepnapokon is elérhetőnek kell lennie egy elsősegélyvonalon, amin keresztül gyermekeket érintő krízishelyzetben lehet segítséget kérni.
Ez a fizetés még „egész jónak” számít az ágazaton belül, mert több olyan járás és kistelepülés is van, ahol az önkormányzat nem tudja kiegészíteni a szociális dolgozók havi keresetét – ez országos szinten, de még a fővároson belül is markáns bérkülönbségeket eredményez.
András szerint nevetséges, hogy felsőfokú végzettségeivel, idegennyelvtudásával és évtizedes tapasztalatával is csak ennyit visz haza havonta – a versenyszférában ennél már a pályakezdők bére is magasabb. Kérdésünkre azt válaszolta, havi nettó 600-700 ezer forinttal talán elégedettebb lenne, de semmiképp nem úgy, hogy ez az összeg a pótlékokkal együtt járjon neki.
Kállai Oszkár Renátó jelenleg nevelő egy budapesti gyermekotthonban, korábban pedig maga is az állami gondozásban nőtt fel. Oszkár már a pályaválasztás előtt is tisztában volt vele, hogy nem ez a legjobban fizető állás, hiszen egykori növendékként sokszor kellett látnia, hogy a nevelői milyen nehézségekkel küzdenek – őt elsősorban a sorstársai iránti elkötelezettség vezette vissza a gyermekvédelembe. Bár másodállásban is dolgozik, összességében a 25 év alattiaknak járó adómentesség miatt elégedett a fizetésével, különösen akkor, amikor a túlórák és a különböző pótlékok is megjelennek benne. Rendszerszinten azonban ő is úgy látja, újra kellene gondolni a béreket, mert az közel sem arányos a munkájukkal járó felelősséggel és emberi értékkel.
Az MKKSZ korábban felvetette a diplomás minimálbér ötletét, és eljuttatott a kormány részére egy béremelési tervezetet is, amellyel a legnagyobb létszámú, nem diplomás munkakörökben átlagosan 30 százalékos emelést szerettek volna elérni – ezekre azonban nem érkezett válasz. Boros Péterné kiemelte, alapvetően ezzel a bérfejlesztéssel sem lettek volna teljesen megelégedve, de ez kifejezhette volna a hajlandóságot a kormány részéről, hogy a jövőben a szociális ágazat is számíthat az együttműködésre.
Lyukas cipőkkel üzentek a kormánynak a szociális dolgozók
Cabrera Martin
A szociális szféra bérfelzárkóztatása a parlamentben is évek óta visszatérő téma, 2024 decemberében Orbán Viktor személyesen is reagált a felvetésre. A miniszterelnök akkor azt ígérte, hogy 2026-ban „átütő erejű” béremelést fognak végrehajtani a szociális ágazatban, ez lenne most 17 év után a 15 százalék.
Egy szintén neve elhallgatását kérő, gyermekvédelemben érintett forrásunk szerint sokaknak a hitel és a rezsi kifizetése után már hónap közepére elfogy a pénze – nagyjából havi 100-150 ezer forintból kell megoldaniuk mindent a családjuk számára. A megélhetési nehézségek miatt egyre magasabb a létszámhiány, ami szakszervezeti becslések szerint egyes területeken akár a 30 százalékot is elérheti. Ha a megmaradt dolgozók nem túlóráznának minden nap, a szociális ellátórendszer mára elvesztette volna a működőképességét.
Abban az intézményben, ahol András dolgozik, átlagosan 80-90 eset elbírálásával kell egyszerre foglalkozni – ez a gyakorlatban több száz ügyfelet jelent egyidejűleg. A napi szintű túlmunka mellett sokan, különösen a hajléktalanellátás és a gyermekvédelmi szakellátás területein dolgozók gyakran még másodállást is vállalnak, mert az állami fizetésből képtelenek lennének eltartani magukat, főleg a családjukat.
Oszkár úgy emlékszik vissza, voltak olyan nevelői, akik éjszakai műszakból érkeztek be a gyermekotthonba dolgozni, és olyankor egyértelműen érezni lehetett, mennyire túlterheltek és kimerültek a mindennapokban. Ahogy ő fogalmaz, „szomorú volt látni, hogy ilyen elhivatott emberek ennyire nehéz körülmények között próbálnak helytállni”. A megélhetési problémák végül több esetben is felülírták a hivatástudatot, Oszkár gyermekvédelemben töltött évei alatt több nevelőjét is anyagi gondok miatt veszítette el.
A problémát csak súlyosbítja, hogy a szakemberek többsége nemcsak anyagilag, de szakmailag sem érzi magát megbecsülve. András szavaival élve „ma gyermekvédelmisnek lenni nem nagy erény, mert a narratíva ma az, hogy a gyermekvédelem rossz, diszfunkcionálisan működik, a gyermekvédelmi dolgozók pedofilok és gyermekbántalmazók, de legalábbis nem értenek a munkájukhoz”.
András és Oszkár válaszai egyhangúan a rendszer problémáira fektetik a hangsúlyt, amelynek a munkájukat lelkiismeretesen végző dolgozók is ugyanolyan elszenvedői, mint a benne élők. Harmadik, név nélkül nyilatkozó forrásunk azt is hozzátette, a megvádolt intézmények ráadásul meg sem szólalhatnak a nyilvánosság elé került ügyek kapcsán. A médiában megjelenő hírek csak a negatív példákat emelik ki, az viszont óriási lelki teher a dolgozók számára, hogy nincs lehetőségük elmondani a teljes igazságot – sokan ezért inkább úgy döntenek, végleg elhagyják a szakmát.
A teljes szociális szférát érintő nehézségek megoldásához a számszerűsített béremelés biztosan nem lesz elég, de megszólalóink többségét a néhány hete bejelentett, kifejezetten a gyermekvédelem számára elkülönített 17 milliárdos támogatás sem nyűgözi le.
Fotó: Szociális dolgozók tüntetése a karmelitánál Fotó: Cabrera Martin
