Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
Orbán Viktor szombati évértékelőjében kemény kirohanást intézett a multinacionális nagyvállalatok ellen, szerinte „Magyarországon az olajbiznisz, a bankárvilág és a brüsszeli elit készül kormányt alakítani”, a Shell és az Erste pedig „a halál vámszedői, a háború kutyái” – fogalmazott a miniszterelnök.
Orbán arról is beszél, hogy a „háború fő nyertese a Shell, több tízmilliárd dollárt keresett a háborún, és az a céljuk, hogy minket is leválasszanak az orosz gázról és emeljék a profitjukat”.
A Shell profitját egyébként a magyar kormány is növeli, hiszen Szijjártó Péter külügyminiszter tavaly szeptemberben bejelentette, hogy „a legnagyobb volumenű és a leghosszabb távú földgázvásárlási szerződést” kötötte meg a magyar kormány a Shell-lel.
A Reuters hírügynökség tavaly novemberi cikke szerint a Shell nem teszi közzé kifejezetten a finomítói tevékenységére vonatkozó eredményeket, de annyit közöltek: a vegyipari és termékdivíziójuk a 2025 harmadik negyedévében 706 millió dollár, nagyjából 230 milliárd forint profitot ért el.
Hogy pontosan a Shell mennyit keresett a háborún, természetesen nem lehet kiszámolni. A vállalat egészének (amiben nem csak olajhoz köthető bevételek vannak) profitja 2018-ban 21,4 milliárd dollár , 2022-ben 40 milliárd, 2024-ben 23,7 milliárd dollár volt, az igazi kilengés a háború kitörésének évében volt csak tapasztalható.
A Reuters szerint azáltal, hogy az ukrán hadsereg támadásai jelentősen csökkentették az orosz finomítói kapacitásokat, a legnagyobb nyugati olajcégek profitja 20 százalékkal, a finomítói tevékenységből származó nyereség átlagosan 61 százalékkal nőtt a tavalyi 3. negyedévben.
A Molnak sem kell szerénykednie
A G7 tavaly november végi cikkében kiszámolta: a háború kirobbanása óta több mint 1500 milliárd forintot keresett a magyar olajcég az Ural kőolajra adott orosz kedvezményen. Épp ezért a Mol és a magyar kormány számára kifejezetten előnyös fenntartani az olcsó orosz kőolaj importját, ugyanis míg a háború előtt az nem sokkal volt olcsóbb a tengeri úton beszerezhető forrásokhoz képest, a háború kirobbanása, és a nemzetközi szankciók óta a különbség óriásira nőtt. Az orosz export Ázsiába való átirányítása óta ez a különbség csökkent, de a Lukoil és a Rosznyefty elleni amerikai szankciók óta ismét kézzelfogható az eltérés.
Persze a Mol ezt a pénzt nem tarthatta meg: a 480 forintos benzinárstop a vállalatnak 150 milliárd forintjába került, majd ennek kivezetése után a kormány a korábbi 25, majd 40 százalékról 95 százalékra növelte a Brent és az Ural árfolyamkülönbségéből származó nyereségre kivetett adót – írta a lap.
Az autósok azóta nem részesülnek ebből a nyereségből, az üzemanyag ugyanis abszolút a régiós átlag körül alakul, sőt az NGM még arra is felszólította a kúthálózatok üzemeltetőit, hogy mindig tartsák a régiós országok havi átlagára alatt a hazai árakat.
Kimondható tehát, hogy 2023 óta az orosz-ukrán háború egyik fő nyertese a magyar állam, amely 2022-ben 200 milliárd, 2023-ban már 300 milliárd forintra számított ebből a forrásból, amelynek legnagyobb részét a Mol fizette be a kasszába.
Nem véletlen, hogy a kormány minden erejével fenntartja annak a látszatát, hogy orosz kőolaj a magyar gazdaság összeomlana, és ezért is intézett a Mol, Szijjártó Péter és Orbán Viktor is össztüzet például a Horvátországon keresztül érkező Adria-vezeték kapacitását szapulva, mert ezzel megindokolhatták az orosz import szükségességét. Olyannyira megéri fenntartani az orosz forrást, hogy míg 2021-ben 78 százalékban használt fel Magyarország orosz kőolajat, ez 2025-re 92 százalékra ugrott – a magyar kormány tehát nemcsak támogatja az orosz hadigépezetet a kőolajvásárlással, még rengeteget is keres rajta.
Nyitókép: MTI / Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály / Kaiser Ákos
