Hogyan talál vissza Magyarország a jól szabályozott, versenyalapú piacgazdasághoz?
tárggyal tartott előadást a 26. HBLF Pénzügyi Csúcstalálkozón Jaksity György, a Concorde igazgatósági elnöke pénteken. Jaksity az állam szerepének újragondolására fókuszált, arra, hogyan lehetne visszatalálni a jó értelemben vett kapitalizmus útjára – előadása javában azonban azt taglalta, mit nem kéne tovább csinálni. Ilyesmiből volt bőven.
Mint mondta, a világgazdaság annak ellenére egész jó állapotban van, hogy azt most három nagy erő fogja vissza: a nagy globális államadósság, a nagy erőkkel zajló AI-fejlesztés, ami elképesztő beruházási igénnyel, ám zárt rendszerű finanszírozással (a nagy amerikai techcégek egymásba fektetnek), valamint a hagyományos és hibrid háborúk.
Az euróövezet azonban a leggyengébb láncszem a nagy gazdaságok között, amit az is jól szemléltet, hogy az Nvidia kb. tízszer akkora, mint a legértékesebb európai techvállalat, a holland ASML.
Ami pedig a magyar gazdaságot illeti: sikerült megint fél évtizedet elveszítenünk
– mondta Jaksity, rámutatva, hogy az elmúlt öt év, mondhatni, stagnálással telt.
A kétezres évek közepén átlagosan 2,5% volt a GDP-növekedésünk, a 2008-as krach után, a 2010-es években, „a világ legjobb gazdasági környezetében” is csak 2,8%-ot sikerült összehozni – és tehát most innen stagnálunk.
A magyar gazdaság 2010–2025 között közepes növekedést, gyenge stabilitást és jóléti eredményeket produkált. Ebben az időben a régióban összességében a legjobb teljesítményt hozó lengyel gazdaság reál-GDP-növekedése 66,2%-os volt, a tényleges fogyasztás az EU 71%-áról 88%-ára nőtt, a kumulált infláció 70,2 százalékos lett, az államadósságuk pedig 6 százalékponttal nőtt.
Ehhez képest a magyar reál-GDP-növekedés 40,9%, ami a régióban a középmezőnyt jelenti, a fogyasztás az EU-s 62%-áról 73%-ára nőtt, ami a leggyengébb a régióban. 103,4% a kumulált infláció, ami a legnagyobb – 93,4% a második legnagyobb, Romániáé. Az államadósságunk 5,6 százalékpontos csökkenése egyértelműen a legjobb adat, mert minden más régiós országban nőtt. De az államadóssági adatunk úgy jött ki, hogy annak csökkentése 2019 után megfordult, most a „fiskális alkoholizmus” idejét éljük.
A gazdasági kiadások többletének zöme a közlekedésre és az energiára ment, ami Jaksity szerint nem egészséges. Előbbi nálunk a 2,5%-os EU-átlaghoz képest 4,1%, utóbbi az EU-átlag 0,9%-ához képest nálunk 2,4%.
A fogyasztási felzárkózásunk elmaradt a GDP-növekedéstől. Ami Jaksity szerint működött, az a munkaerő-tartalékok bevonása volt, ami erősen emelte a kibocsátást, a feldolgozóipari integráció és az EU-források gyorsították a tőkefelhalmozást, és a 2013–2019-es konjunktúra idején volt is felzárkózás az EU-hoz.
Ami kimerült: az elöregedő társadalom miatt a további növekedés egyre kevésbé épülhet új foglalkoztatásra, a magas beruházás gyenge hozamot hozott, jelentős a termelékenységi rés, és a nagy és külföldi cégek előnye kevéssé terjedt át a hazai kkv-kra.
A családtámogatások mellett 20%-kal csökkent a születésszám 2010 és 2015 között,
a teljes termelékenységi arányszám pedig a 2010-es 1,25-ről 2021-re 1,61-re nőtt, ám 2025-re már visszacsökkent 1,31-re.
Nincs a gazdaságban mozdíthatatlanabb, mint a demográfia, azt várni, hogy ha többet fizetünk, akkor a nők többet szülnek, teljesen szubhumán gondolat
– mondta Jaksity. Szerinte a mortalitási ráta csökkentésében sokkal nagyobb sikereket lehetett volna elérni – vagyis az egészségügy támogatásával. Mint mondta, minden vonatkozó tanulmány, amit olvasott, azt mutatta ki, hogy 25-30 ezer a megelőzhető és gyógyítható haláleset az országban. „Ez brutális pocsékolása az embernek” – summázott Jaksity.
Szokatlanul nagy az állam szerepe a vállalati finanszírozásban is, a kkv-hitelállomány 49%-a támogatott volt 2025 harmadik negyedévében, 2020 elején ez 19% volt.
A kkv-támogatások java a kukába való
– állapította meg Jaksity. Ezt egy egyszerű – fiktív, de életszerű – példával szemléltette: ha az állam úgy látja, hogy elég jól megy a magyar fröccsöntőüzemeknek, akkor az a gondolat születik meg, hogy növeljük a kapacitásukat, az jó lesz. De nem lesz jó, mert ha ezek az üzemek az állami pénzzel megduplázzák a kapacitásukat, akkor a vásárlók természetes reakciója az, hogy kérnek 50%-os kedvezményt. Hiszen a kapacitás dupla lett, de a piac közben ugyanakkora maradt.
Hogy lehetne a kevesebb támogatás több hasznot hajtó folyamat?
– tette fel végül a kérdést Jaksity. Válasza szerint, ha már támogatunk, akkor az életrevaló cégeket, szektorokat támogassuk, ne a reményteleneket. Ha külföldit támogatunk, annak igenis legyen egyértelmű pozitív hatása az itthoni cégekre, legyen tudásátadás, technológiai transzfer.
Ne vonuljon ki kompletten az állam a támogatásból, de csakis észszerűen, piaci alapon működjön.
Kevesebb állami döntés és több piaci alapú döntés kell, mert a több támogatásból nem több növekedés, csak több fölös kapacitás lett. Olyan helyre menjen a támogatás, ahol valóban nélkülözhetetlen az állam jelenléte, és legyen nyilvános a támogatások eredménye – összegzett végül Jaksity.
