Az államnak egyértelmű alkotmányos kötelezettsége a Balaton védelme, csak politikai akarat és döntés kérdése, hogy megteremti-e annak lehetőségét, hogy éljen a kisajátítás eszközével a természeti értékek és a jövő nemzedék érdekeinek védelmében – írja a Másfélfokon megjelent cikkében Sulyok Katalin környezetjogász, a Durham Egyetem docense és az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának magántanára.
Az írás kapcsolódik a SOS Balaton kezdeményezéshez, amivel a Balaton körbeépítésének problémájára igyekeznek felhívni a figyelmet. Az aláírásgyűjtéssel, a Balaton beépítését mutató interaktív térképpel, közvélemény-kutatással is operáló kezdeményezés azután erősödött fel, miután lakóparkot kezdtek építeni a Pogányvölgyi-víz fonyódi torkolatánál, amely a Balaton egyik utolsó természetes kapujaként funkcionál.
A durva algavirágzás elmaradt, de volt helyette tízezer tonnányi árvaszúnyog. A tó egészségét biztosító természetes partokból és nádasokból alig maradt valami, és hagyjuk tovább pusztítani. Pedig a klímaváltozás hatásainak is jobban ellent tudna állni a tó, ha egy kicsit természetesebb lehetne. De a természet így is el fogja venni, ami az övé, és hiába ülünk a frissen felhúzott lakópark parti teraszára, ha a Balaton inkább elhúzódik előlünk.
A környezetjogász egyrészt a környezetvédelmi jogszabályok alapvető hiányosságaira hívja fel a figyelmet, amelyekkel és alkalmazásukkal szerinte alapvető baj van: a tudomány számára előrelátható, későbbi károkkal ritkán foglalkoznak a hatóságok, miközben a klímaválság és következményei ránk rúgták az ajtót.
A jogász szerint a klímaválság megfékezéséhez és a hozzá való alkalmazkodáshoz a jogban is időszerű lenne egy „technológiai átállás”, hiszen mégiscsak egy társadalmi technológiáról van szó. Erről a paradigmaváltásról, a természettudomány és az emberi törvények működésének eltéréseiről nem először értekezik Sulyok Katalin, a HVG-n is írtunk már róla:
Hiába a klímaperek, a jog megengedi, hogy feléljük a Föld erőforrásait, a károkat pedig másra hagyjuk. Ez a más azonban szintén mi magunk vagyunk, csak 30 évvel később. Vajon az együttműködés, vagy a szűkülő erőforrások miatt élesedő versengés határozza meg a jövőt? Jordán Ferenc ökológus és Sulyok Katalin környezetjogász együtt kereste a megoldásokat.
Sulyok szerint a fő probléma a környezetvédelmi jogszabályokkal, hogy betartásuk mellett is jogszerűen pusztítható a természeti tőke:
- gyakran könnyen „lepapírozhatók” a környezetkárosító beruházások, vagyis az egyéni gazdasági érdek felülírhatja a környezetvédelmi közérdeket;
- a civil szervezetek mozgásterét korlátozzák a szűk ügyféli jogok, a rövid határidők és a nehézkes információszerzés;
- előre beárazhatók a jogsértésekért járó, sokszor alacsony büntetések;
- a tudományosan előre látható, de csak évtizedek múlva jelentkező károk pedig gyakran nem jelennek meg a hatósági eljárásokban.
A környezetjog ma a „mellékhatások joga”: a gazdasági-társadalmi folyamatok okozta környezetrombolásért való felelősséget próbálja rendezni, de a káros folyamatokat magukat többnyire nem korlátozhatja, „Olyan iránytű, amit eleve úgy terveztek, hogy soha ne mutassa az északi irányt” – idézi Jorge Vinuales, a Cambridge-i Egyetem jogi és környezetpolitikai professzorát.
Sulyok Katalin sorba veszi azokat a jogi eszközöket, amik lehetővé tennék a Balaton hatékonyabb védelmét. Emlékeztet, hogy
- az Alkotmánybíróság 1993-ban már kikényszerítette a Balaton-törvény megszületését,
- 2019-ben külön is hangsúlyozta a balatoni táj megóvásának kötelezettségét,
- 2022-ben megsemmisített olyan szabályokat, amelyek felmentést adtak a tó 30 méteres körzetére vonatkozó beépítési korlátozások alól,
- 5/2025. határozatával pedig kimondta, hogy az állam köteles az éghajlatvédelem és az alkalmazkodás terén a védelmi szintet az új tudományos eredményekhez igazítani.
Emlékeztet, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet egyik alkotmánybírósági beadványában kitér arra, hogy a tó közvetlen környezetében a vizes élőhelyek területe 150 év alatt 60 százalékkal csökkent, pedig megőrzésük a Balaton hosszú távú fennmaradásának előfeltétele.
Az Alaptörvény szerint az állam nem a természeti kincsek korlátlan tulajdonosa, hanem a jövő nemzedékek érdekében eljáró bizalmi vagyonkezelője. A jelen nemzedék magánérdekei ezért alkotmányos keretek között korlátozhatók
– állapítja meg Sulyok Katalin, aki szerint a Balaton érdekében hivatkozási alap lehetne például az Egyesült Államokban alkalmazott public trust jogelv, ami a hajózható vizek partvidékének közösségi használatát védi a magántulajdonosi érdekekkel szemben is. Az Alkotmánybíróság gyakorlata emellett a hatósági döntésekben is megköveteli a természetvédelmi szint visszalépésének tilalmát. Az egyedi engedélyeknek tehát nemcsak a vonatkozó jogszabályokkal, hanem az alkotmányos követelményekkel is összhangban kell állniuk.
A közérdekű kisajátítás lehetősége szintén adott, törvényben meghatározott feltételekkel és azonnali, teljes kártalanítás mellett. Természetvédelmi vagy vízvisszatartási célokra ugyanakkor ezt a lehetőséget sokszor nem használják ki, nemritkán azért, mert nincs forrás a kártalanításra. Sulyok szerint az éghajlati válság korában a magánérdek és a környezeti közérdek egyre inkább zéróösszegű játszmává válik: a kivágott nádas és feltöltött part a gyorsan melegedő éghajlaton már a tó működőképességét veszélyezteti. A Balaton megőrzése ráadásul gazdasági közérdek is: a tó turisztikai forgalma 2025-ben elérte a 218 milliárd forintot, és ehhez adódnak a helyi klíma, az élőhelyek, a tájhasználat és a kulturális örökség értékei.
15 balatonaligai parti telket adott el igen drágán egy illusztris magánbefektetői körnek a Bayer-csoport. Az értékes teleksoron kiváltságos építkezési lehetőségek adódnak. Utánanéztük, melyik telekkel mi most a helyzet, és megkérdeztük a Balaton védelme mellett kiálló Forsthoffer Ágnest is, mit lehet tenni az előző kormány kiemelő rendeletének értelmében könnyen-gyorsan kiadott építési engedélyekkel.
Nyitóképünkön balatoni nádas, fotó: HVG / Vaszkó Angéla
