A digitális forradalom az élet szinte minden területére hatással volt, köztük arra is, hogy az emberek miként jutnak az egészséggel és betegségekkel kapcsolatos információkhoz. Mára a legtöbb ember számára az internet lett az induló lépés az egészséggel kapcsolatos tájékozódásban. Az Eurostat 2020-as felmérése szerint 27 európai ország lakosságának 55 százaléka használta az internetet egészséggel kapcsolatos információk keresésére, köztük Magyarországon 63 százalék. Sőt a felhasználók legalább fele „diagnosztizálta” is már magát a Google segítségével.

Az utóbbi években többen foglalkoztak az internetes tájékozódás előnyös és hátrányos hatásaival, különösen a szorongás vonatkozásában. Az internetes keresések gyakorisága és a szorongás közötti kapcsolat iránya egyénenként változik. Sokszor a szorongás indítja be a keresést, és ennek az eredménye további szorongásokat termel, ami pedig újabb keresésekhez vezet. Ám függetlenül attól, hogy mi a kiindulópont (a szorongás vagy maga az online keresés), sajnos az internetes keresés után általában magasabb az egészségszorongás szintje, mint a keresés előtt.

Ezen kutatások hatására jelent meg a cyberchondria fogalma. Amint a hipochondriára való utalás is jelzi, itt nem csupán arról van szó, hogy valaki gyakran keres az interneten egészségügyi információkat, hanem egy kórosnak tekintett viselkedésről, függőségről, amely fokozott egészségszorongással is jár. A cyberchondria túlzott mértékű internetes keresés orvosi vagy egészségügyi információk után. Jellemző rá a kényszeres, ellenállhatatlan keresési vágy, melynek célja az önmegnyugtatás.

A kezdeti megkönnyebbülés, ha létre is jön, többnyire csak rövid életű, viszont a szorongás és a stressz erősödik a keresés során és továbbra is fennmarad. Az online keresés egyeduralkodóvá válik a személy életében, és előtérbe kerül egyéb érdeklődéssel vagy napi tevékenységekkel szemben, annak ellenére, hogy a keresés akár negatív következményekkel is jár. 61 tanulmány szisztematikus elemzése alapján azt állapították meg, hogy a cyberchondria célja a megnyugtatás, ám mégis a szorongás és a stressz rosszabbodásához, illetve további negatív következményekhez vezet. Így jön létre az a viselkedéses mintázat, amely szoros kapcsolatban áll a problémás internethasználattal, és átfedést mutat az egészségszorongással, hipochondriával és kényszeres zavarokkal is.

A cyberchondria nem tekinthető egyértelműen betegségnek, legalábbis nem egy önálló diagnosztikus kategória, hanem – ha súlyosabb formáról van szó – a generalizált szorongás zavar egyik alesete lehet. A hagyományos értelemben vett hipochondriától vagy súlyos egészségszorongástól az interneten töltött idő mennyisége és minősége különbözteti meg, ugyanakkor nem feltétele a korábbi magas egészségszorongás vagy hipochondria. Tehát a túlzottan gyakori és szorongással terhelt, egészséggel kapcsolatos internetes keresés bárkinél kialakulhat. Különösen erősíti ezt az a vélekedés, hogy az interneten „minden megtalálható”, tehát a keresést nem érdemes abbahagyni – és ha a függőség kialakult, nem is igen lehet. Maga a keresés egy idő után szorongáscsökkentő eszközzé válik, így alakul ki az önmagát fenntartó kör.

Példa erre annak a 45 éves férfinak az esete, aki többszörös orvosi megnyugtatás hatására sem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy valamilyen súlyosabb betegsége van:

„Úgy éreztem, teljesen magamra maradtam az aggodalmaimmal, és az internetet kezdtem böngészni, hátha ott kapok valami magyarázatot. Végül oda jutottam, hogy a legkisebb fájdalom vagy rossz érzés esetén muszáj volt rákeresnem, hogy mi állhat a háttérben. Először csak naponta 4-5 órát töltöttem ezzel, de így is minden szabadidőm ráment. Később már éjszaka is felkeltem, egyszerűen nem bírtam megállni, úgy éreztem, másképp nem tudok megnyugodni, és hátha most végre megtalálom a magyarázatot. De csak rosszabb lett, mert a legsúlyosabb betegségektől kezdtem rettegni, egyszerre a szívinfarktustól és az agydaganattól. Majdnem ráment a házasságom is az egészre. Végül, a feleségem hosszú kérlelése után, elkezdtem pszichológushoz járni. Nem ment egyik napról a másikra, de valahogy sikerült kijönnöm ebből az egészből.”

A cyberchondria viselkedéses összetevőinek és esetleges káros hatásainak felmérésére kifejlesztettek egy többdimenziós mérőeszközt, a cyberchondria súlyosságát mérő skálát, mely a következő faktorokat tartalmazza: kényszer (az egészséggel kapcsolatos keresések nem akaratlagos természete), distressz (a kereséshez társuló negatív érzelmi állapotok és testi reakciók), túlzás és megnyugtatás (a szakember általi megnyugtatás keresése) és a szakemberek iránti bizalmatlanság (azzal kapcsolatos konfliktus, hogy bízzunk-e az orvosban vagy az internetes információkban). Néhány példa a kérdőív tételeire:

• Ha váratlan testi tünetet észlelek, rákeresek az interneten.
• Pánikolni kezdtem, amikor azt olvastam a neten, hogy a tünetem egy ritka vagy súlyos állapotra utal.
• A tünetekkel vagy feltételezett betegséggel kapcsolatos keresés megzavarja a számítógépen végzett munkámat.
• A tünetekkel vagy feltételezett betegséggel kapcsolatos keresés után nehezen tudok elaludni.

Cyberchondriára utalhat, ha valaki nagyon gyakran, akár 1-2 óránként keres az interneten egészséggel kapcsolatos információkat, de legalább naponta 3-4 alkalommal. Az a meggyőződése, hogy valamilyen betegsége van, miközben orvosilag nem mutatható ki nála semmi súlyosabb probléma. Továbbá, a keresések hatására nem nyugszik meg, hanem inkább nő a szorongása.

A cyberchondria súlyosságát mérő skálán további faktorokat különítettek el a kiváltó hatások feltérképezésére. Az első csoportba a bizonytalansággal kapcsolatos intolerancia, a tünetek alapos, „tökéletes” elemzésének az igénye és az egészséggel kapcsolatos információkat érintő szelektív figyelem, a (túl)érzékenység került. A szorongást fokozó tényezők között első helyen említhetjük az információk megbízhatóságával szembeni kételkedést, ami természetesen nemcsak az egészséggel kapcsolatos tartalmak vonatkozásában jelenik meg, de talán itt ad legtöbb táptalajt a félelmeknek.

A cyberchondria számos pszichológiai jellemzővel mutat összefüggést. Elsősorban az alacsony önértékelést találták meghatározónak, ez azonban nem önmagában befolyásolja a probléma kialakulását, hanem a már meglévő egészségszorongáson és a kényszeres tüneteken keresztül. Ráadásul a cyberchondria tovább csökkenti az egyébként sem magas önértékelést. Szintén jellemző pszichológiai faktor a szorongástól való félelem és az a feltételezés, hogy a szorongás súlyos testi-lelki tüneteket okoz; valamint az, hogy az érintettek nehezen tűrik a bizonytalanságot, egy negatív esemény gondolatát is elviselhetetlennek érzik, függetlenül attól, hogy mekkora a valószínűsége a bekövetkezésének.

HVG Könyvek

Befolyásoló tényező még a fájdalom túldimenzionálása (katasztrofizálás), ami a fájdalommal való túlságos foglalkozást, aggódást, a fájdalom súlyosságának eltúlzását jelenti, és összefügg a krónikus fájdalommal is. Végül hozzájárul a cyberchondria kialakulásához az elfogult gondolkodás, és az olyan vélekedések, mint például az, hogy már a betegség elképzelése elő is fogja idézni, „behívja” a bajt.

Az internetes keresések során jelentős szorongásforrás lehet az információk kezelhetetlen mennyisége, az eligazodás nehézsége, az elveszettségérzés, amivel rendszerint szembekerülünk a világhálón. Ilyenkor viszont nem feltétlenül úgy reagálunk, hogy abbahagyjuk a keresést, hanem inkább úgy, hogy tovább folytatjuk, egyre kétségbeesettebben, hogy végre megtaláljuk az érthető, egyértelmű és megnyugtató tartalmat.

Ehhez kapcsolódik a cyberchondria kezelésének és megelőzésének két alapvető célkitűzése: egyfelől az, hogy szorongás nélkül tudjunk keresni az interneten, másfelől pedig, hogy felszabaduljon az idő más, hasznosabb tevékenységekre. Ebben segíthet az oktatás, a digitális egészségértés javítása, a felvilágosítás azzal kapcsolatban, hogy mire alkalmas az internet és mire nem, és miként tudjuk kritikával kezelni az online keresések eredményeit, hogyan választható el a megbízható forrás a megbízhatatlantól.

A fenti írás Csabai Márta Aggódó testünk című könyvének szerkesztett részlete.

Miért érzünk gyakran bűntudatot, ha betegek vagyunk, és hogy lehet ezt feloldani? Miként termelhetnek újabb aggodalmakat a divatos diéták, a „mentes” étkezés és a boldogságtréningek? Könyvében Csabai Márta, a hazai egészségpszichológia meghatározó személyisége feltárja, hogyan kezeljük egészségünkkel és testünkkel kapcsolatos félelmeinket, szorongásainkat. A kötetet itt vásárolhatja meg kedvezménnyel.