Sarah McMahon – evészavarok kezelésére szakosodott pszichológus
MIT TEGYÜNK: Vegyük komolyan gyerekünk problémáját!
Beszélgessünk vele, hogy kiderüljön, hogyan érez a testével kapcsolatban, éppen úgy, ahogyan más témákról, például a tanulmányairól vagy a barátairól is szoktunk. A szülőknek nagy szerepük van a pozitív testkép és a testtel kapcsolatos önbizalom építésében. Figyeljünk oda, hogyan beszélünk a testünkről, az ő testéről vagy másokéról. Soha senkit sem szabad megszégyeníteni a teste miatt. Ez saját magunkra is vonatkozik. Legyünk kedvesebbek magunkhoz, kerüljük a testsúllyal kapcsolatos sajnálkozást, és ne beszélgessünk fogyókúráról se magunkkal, se másokkal kapcsolatban.
MIT NE TEGYÜNK: Ne biztassuk fogyókúrázásra!
Ha fogyásra biztatjuk, azzal csak igazat adunk a zaklatóknak. Azt üzenjük vele, hogy igen, a tested ronda, defektes, egészségtelen, túlsúlyos, és jobb, ha vigyázol az evéssel. Mi magunk is kerüljük a fogyózást! A fogyókúrával mintát nyújtunk a gyerekeinknek, és elfogadottá tesszük ezt a káros viselkedést, valamint a testtel kapcsolatos szorongást is átveszik. Ha egy gyerek azt hiszi, valami baj van a mi testünkkel, könnyen arra a következtetésre jut, hogy az övével is.
Rick Kausman – orvos, a Butterfly Foundation kuratóriumi tagja
MIT TEGYÜNK: Értsük meg, hogy a súly és a testi jóllét két különböző dolog!
A közhiedelemmel ellentétben senkiről sem dönthetjük el ránézésre vagy a BMI-indexe kiszámolásával, hogy egészséges-e. A gyerekek növekedési üteme eltérő, a testünk időről időre változik, és minden test más és más. Ne a gyerekünk méretén vagy alakján aggodalmaskodjunk, inkább biztosítsuk számára a legjobb körülményeket az egészséges élethez. Az egészséges életmódra mint folyamatra, és ne a fogyásra mint célra koncentráljunk.
MIT NE TEGYÜNK: Ne fogjuk a gyerekünket fogyókúrára!
Ha a súlyra és a súlyvesztésre koncentrálunk, az eredmény nem lesz tartós, sőt a legtöbbször még több kilót szedünk fel. Ne tegyünk különbséget a gyerekeink között a súlyuk alapján. Ne adjunk a vékonyabbnak még egy szelet csokit, ha megtagadjuk a ducibbtól. A gyerekek zugevők lesznek, és mély bűntudat épül beléjük az evéssel kapcsolatban.
Michelle Mitchell – nevelési szakértő és szakíró
MIT TEGYÜNK: Láttassuk vele a teljes képet!
Megtörténhet, hogy a gyerekünk túl sokat foglalkozik azokkal a társaival, akik bántják őt. Mondjuk el neki, hogy nem baj, ha valaki nem szereti őt. Emlékeztessük arra, hogy sok barátja van.
MIT NE TEGYÜNK: Erősítsük őt abban, hogy ne adja vissza a bántásokat!
A gyerekek sokszor úgy próbálnak kiállni magukért, hogy csúfolnak vagy azzal fenyegetnek másokat, hogy nem lesznek a barátaik, pletykákat terjesztenek vagy visszaadják a bántást, amit kapnak. Egy gyerek úgy döntheti el, vajon éppen ezt teszi-e, hogy megkérdezi magától: „Egy számomra fontos felnőtt előtt is ezt mondanám?”
Így neveld a fiadat, hogy elfogadja és szeresse önmagát
HVG Könyvek
Szóval, mit tegyünk?
Nehéz harc áll előttünk, amikor a mai társadalomban a gyerekekre áradó negatív testképüzenetekkel akarunk szembeszállni. De mindennapos szülői odafigyeléssel megalapozhatjuk gyerekünk pozitív testképét, amivel ellenállhat az ártalmas hatásoknak.
• A negatív testkép és az evészavarok megfoszthatják a gyerekeket az életörömtől.
• A mindennapi helyzetekben is találjuk meg annak lehetőségét, hogy megértessük velük, hogy minden test jó, és azt is, hogy az általuk látott testképek nem mindegyike reális. A teste az életét szolgálja, és ez így van jól.
• Enyhítsük a feszültséget, ami az ételekkel és az étkezéssel kapcsolatos. Szülőként az a feladatunk, hogy változatos és egészséges ételeket biztosítsunk (és néha nasit is!), a gyerekünk feladata pedig, hogy eldöntse, mennyit eszik. Segítsük, hogy hallgatni tudjon a testére, bízzon a megérzéseiben, és tudni fogja, mikor éhes és mikor jóllakott.
Védőtényezők
– Arra figyelünk, mire képes a testünk, vagy inkább arra, hogyan néz ki?
– Úgy állítjuk be a testedzést, mint amit azért csinálunk, mert örömet okoz, és törődünk a testünkkel?
– Arra tanítjuk a fiunkat, hogy bízzon a testében, hallgasson a megérzéseire, hogy éhes vagy jóllakott-e?
– Beszélgetünk-e a fiunkkal arról, mennyire túlzó, irreális képet közvetít a testről a média, és általában a kultúránk?
– Megvédjük-e a fiunkat a testsúlyát minősítő emberektől, és kiállunk-e mellette, ha bántás éri?
– Fiunk jelenlétében tartózkodunk-e a fogyókúráról szóló társalgástól?
– Beszélgetünk-e az emberek sokféleségéről, és hogy mindenkinek vannak értékei?
– Megtartjuk-e magunknak negatív véleményünket a testünkkel kapcsolatban?
– Úgy állítjuk be a testedzést, mint amit azért csinálunk, mert örömet okoz, és törődünk a testünkkel?
– Arra tanítjuk a fiunkat, hogy bízzon a testében, hallgasson a megérzéseire, hogy éhes vagy jóllakott-e?
– Beszélgetünk-e a fiunkkal arról, mennyire túlzó, irreális képet közvetít a testről a média, és általában a kultúránk?
– Megvédjük-e a fiunkat a testsúlyát minősítő emberektől, és kiállunk-e mellette, ha bántás éri?
– Fiunk jelenlétében tartózkodunk-e a fogyókúráról szóló társalgástól?
– Beszélgetünk-e az emberek sokféleségéről, és hogy mindenkinek vannak értékei?
– Megtartjuk-e magunknak negatív véleményünket a testünkkel kapcsolatban?
• Tegyük otthonunkat a pozitív testkép menedékévé. Fussuk át a fenti védőtényezők listáját, hogy biztosak lehessünk benne: az otthoni környezet a pozitív és nem a negatív testképet erősíti.
A fenti cikk az Így neveld a fiadat, hogy elfogadja és szeresse önmagát című könyvének szerkesztett részlete.
Kasey Edwards és Christopher Scanlon tudományos kutatásokon alapuló könyve útmutatót nyújt a szülőknek, hogyan teremtsenek biztonságos közeget, és támogassák gyermeküket a túlzott társadalmi elvárásokkal szemben. Módszereiket alkalmazva önazonos, nyitott és érzékeny fiúkat nevelhetünk, akik magabiztosan boldogulnak a világban. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
