Kiegyensúlyozott, jó életem volt gyerekkoromban és a fiatal éveimben is. Külkereskedelmi főiskolát végeztem, néhány év gyakorlat után lehetőségem nyílt utazni. Mindjárt az első külföldi utamon, Bulgáriában találkoztam a későbbi férjemmel. Két gyermekünk született, egy kislány, majd egy fiú.
Betegségem története
Amikor a kislányom felvételt nyert Amerikába a Princeton Egyetemre, kikísértem őt. Két héttel a hazaérkezésem után éreztem, hogy nagyon nem vagyok jól. Az orvosok nem jöttek rá, mi bajom, pedig négy hónapot töltöttem intenzív osztályon. Ez idő alatt volt három szívinfarktusom, egy tüdőembóliám, megvakultam a bal szememre, leállt a veseműködésem és kivették a lépemet.
Később derült ki, hogy ez egy ritka autoimmun betegség. Jellegzetessége, hogy a hajszálerek megrepednek. Ezért történt a megvakulásom, és ezért lett az embólia is. Amikor négy hónap után normalizálódott az állapotom, újra meg kellett tanulnom járni, hiszen a hónapokig tartó fekvés során elvesztettem az izmaimat.
Azt hittem, végeztem a betegségekkel, de kiderült, hogy a veséket véglegesen tönkretette az autoimmun betegség. Innentől heti három alkalommal dialízisre jártam. Úgy tájékoztattak, hogy nem kaphatok új vesét, hiszen a betegségem ugyanúgy megtámadja a beültetett szervet is. Elfogadtam a helyzetet, úgy fogtam fel, hogy akkor hetente háromszor pihengetek, olvasok, zenét hallgatok a dialízis alatt.
https://hvg.hu/hvgkonyvek/20251012_Singer-Magdolna-poszttraumas-novekedes
A betegekkel törődni kell
Már a dialízis alatt foglalkoztatott, hogy a betegeknek szervezni ezt-azt, ami segíti őket, ezért kirándulásokat szerveztem, érdekvédelmet biztosítottam számukra. Lelkileg erős voltam, és hiányzott a tevékeny élet. A külkereskedelemben olyan készségeket sajátítottam el, amelyek itt hasznomra váltak.
Olyasmiket intéztem el például, hogy adjanak parkolási engedélyt a klinika területén, ne kelljen messze megállni a kocsival, és a négyórás dialízis alatt meg lehessen hosszabbítani a parkolási időt.
Akkoriban borzalmas állapotok uralkodtak a dialízisosztályokon. Régi gépek, egy négyzetméternyi öltöző, ahol 20-25 ember öltözött át egymásra várva, és zuhanyozásra sem volt lehetőség.
Elkezdtem intézni, hogy javuljanak a körülmények, és közben pozitív irányba változott a helyzet azzal, hogy privatizálták a dialízisállomásokat. Továbbra sem kellett fizetni, de olyan kulturált körülmények közé kerültek a betegek, amit elképzelni sem tudtunk.
Transzplantációm története
Amikor a doktornőm utánaolvasott az autoimmun betegségemnek, és megtudta, hogy Amerikában több ilyen betegségben szenvedő embert is transzplantáltak, felkerülhettem én is a várólistára. Arra számítottam, hogy akár éveket kell majd várnom. Ehhez képest egy év, nyolc hónap után máris eljött az én napom. Negyvenhét éves voltam.
Egy agyvérzésben negyvenévesen elhunyt fiatalember veséjét kaptam meg, ami már harminc éve szolgál. Itt van elöl, a kismedencében, mert a régit nem veszik ki, csak ha feltétlen szükséges, ugyanis a nem működő vese egy idő után szépen összezsugorodik. Van, akinek már több veséje van itt elöl, mert amikor leáll, kaphat újat.
Új élet, új hivatás
Műtét után már másnap megindult a vizeletkiválasztás, két nap múlva felkeltem, majd hazamehettem. Az egyik kontrollon megtudtam, hogy a szervátültetett embereknek van egy egyesületük, ahol sportolni lehet. Csatlakoztam hozzájuk, és elkezdtem heti három alkalommal úszóedzésekre járni.
Egy év múlva az egyesület elnöke megkért, hogy vállaljam el a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért vezetését. Pár hónap múlva elvállaltam. Ennek közel harminc éve. Meggyőződésem, hogy egy ilyen civil szervezetet csak az tud jól vezetni, aki érintett. Én szívből jövő elkötelezettséggel vetettem bele magam a munkába, és felépítettem egy jól működő rendszert.
https://www.youtube.com/watch?v=aJQG-CtAYAc
Két évtizede kezdeményeztem egy nyári tábor megrendezését szervátültetett gyerekeknek, testvéreiknek és szüleiknek. Első alkalommal ötvenen voltunk a segítőkkel együtt, ma már kétszázan. Szeretik ezt a közösséget, mert itt mindenki ugyanabban a cipőben jár. Minden évben nagy az aggodalom, hogy össze tudjuk-e szedni a tábor költségeire való összeget, de nagy munkával eddig még mindig sikerült.
A táboron kívül is rengeteg a feladatom. Szervezünk háromnapos családi rendezvényeket és fórumokat is. Évente három alkalommal megjelentetünk egy magazint, és komoly feladat az 1%-os kampány, és a szponzorok keresése a kiadásaink fedezésére.
Veszteségem ajándéka
Határozottan állítom: a betegségből kinövő hivatásom annyira kedvemre való, hogy kifejezetten ajándéknak tekintem, hogy szervátültetett lettem. Az alapítványi munka tart életben, szenvedélyesen szeretem.
Látom, milyen örömet, megnyugvást, biztonságot, értékes információkat, tudást szerzünk emberek tömegeinek. Itt maximálisan hasznosítani tudom a szervezőképességemet, tudom, hogy értéket teremtek, és még a bennem lévő, kiaknázatlan szeretetet is kifejezhetem.
A fenti írás Singer Magdolna Veszteségek ajándéka című könyvének szerkesztett részlete. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
