Egy kiskamasznak egy telefon olyan, mintha az összes játékot egy csomagban megkapná. Izgalmas játékokat játszhat, fényképezhet, üzeneteket küldhet. Ha sok barátjának van telefonja, az a legnagyobb státuszszimbólummá válik a csoportjukban, nem pedig a felnőtt világra nyíló ajtónak tekinti, ahova még túl fiatal egyedül belépni.
Ha nem lehet vele a veszélyeiről elbeszélgetni, hogy esetleg pornónak lesz kitéve, vagy idegenek megkörnyékezhetik online, akkor nem áll készen rá. Ha mégis kap telefont, fektessünk le egyértelmű szabályokat, és ellenőrizzük az online jelenlétét, ameddig nem lesz elég érett, hogy egyedül is boldoguljon.
https://hvg.hu/hvgkonyvek/20260201_mit-tehetunk-ha-kiskamasz-gyerekunket-csufoljak
Ezt gondolhatjuk erről szülőként
Ellentmondásos érzéseink lehetnek: még nem akarjuk, hogy telefonja legyen, de aggódunk, nehogy hátrányba kerüljön a közösségben, ha a barátainak már van.
Mi jár a gyerek fejében?
Annyira görcsösen szeretné, ha végre kaphatna telefont, hogy úgy könyörög, mintha az élete múlna rajta. Tudja, hogy elsősorban a biztonságát tartjuk szem előtt, ezért azzal érvelhet, hogy így mindig tudhatjuk, merre jár.
Jó eséllyel csak az előnyöket látja, és nem aggódik amiatt, hogy a valódi kapcsolatok háttérbe szorulnak, felnőtt tartalmakkal szembesül, vagy veszélyeknek lesz kitéve.
Egyre nagyobb jelentősége van a kortárskapcsolatoknak, ezért azt szeretné, ha iskolán kívül is tudna a barátainak üzenetet küldeni.
Azt hiszi, ha lesz telefonja, attól majd felnőttesebbnek tűnik, és több mindent megtehet.
Hogyan reagáljunk rá szülőként?
Figyeljünk rá! Hallgassuk meg a kéréseit, hogy tudja, komolyan vesszük.
Tegyük tudatosabbá! A kiskamasz gyakran abból indul ki, hogy a telefon alapvető emberi jog, és nem olyasmi, amire készen kell állni. Mondjuk el, mennyibe kerül egy készülék, és hogy mekkora kiváltság, ha valakinek van.
Hozzuk képbe! Magyarázzuk el, hogy a telefon nem játék, és hogy figyelni fogjuk, mire használja és mennyi időt tölt vele. Tegyük egyértelművé, hogy mindig mellette leszünk, ahogy a tanulóvezető mellett az oktató, amíg meg nem tanulja önállóan, felelősen kezelni.
Érezzünk együtt vele! Ha még nem jött el az idő, a képzeletében adjuk meg neki, amit a való világban nem tudunk. Mondhatjuk például, hogy „Tudom, hogy egy telefontól úgy éreznéd, már felnőtt vagy, de szeretném, ha úgy válnál nagyfiúvá/nagylánnyá, hogy a való világot tapasztalod meg először.
Mi jár a kiskamasz fejében?
HVG Könyvek
Mit tegyünk hosszú távon?
Találjuk meg a középutat! Ha még nem áll készen egy saját telefonra, engedjük meg neki, hogy egy családtag régi telefonját használja.
Koncentráljunk a jóra! Amikor végül megengedjük, hogy legyen saját telefonja, segítsük az érdeklődési köréhez kapcsolódó felületek kialakítását a közösségi médiában, és keressünk gyerekbarát híroldalakat. Mutassuk meg, hogyan tud valakit letiltani, a követését leállítani, és bejelenteni azokat a felhasználókat, akik miatt kellemetlen érzése támad.
Alakítsunk ki védőkorlátokat! A kiskamaszok általában örülnek, ha megvédjük őket mindentől, amit nem akarnak látni, ezért még nem bánják a szülői felügyelet funkció használatát. Csak a szűk baráti és családi kör zárt csoportjaiba engedjük képeket posztolni, ne nyilvános fórumokra. Engedélyezzünk egy óra telefonozást, miután elkészült a házi feladatával. Kössünk szerződést, hogy nem telefonozik az étkezések közben, sem egyedül a szobájában. Esténként adja is oda nekünk, hogy feltöltsük reggelre.
A fenti cikk Angharad Rudkin klinikai szakpszichológus és Tanith Carey újságíró Mi jár a kiskamasz fejében? című könyvének szerkesztett részlete. A könyv hétköznapi helyzeteken keresztül mutatja meg, hogyan kezelhetjük például az iskolai szorongást, a testképpel kapcsolatos problémákat, a kortársaknak való megfelelés vágyát vagy az online biztonság kérdését. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
