Orosz Matrjoska-babák. Több rétegű kapcsolatok © sxc.hu

A magyar-orosz kapcsolatok 2002-vel kezdődően, de különösen 2005-től látványosan bővültek, javultak. A Magyar Ruszisztikai Egyesület és Intézet, amely 1990-ben, a magyar-orosz viszony mélypontján alakult, már régóta e kapcsolatok élénkítése mellett érvel, de a magyar politikai elit a rendszerváltást követő másfél évtizedben a Nyugatra koncentrált.

A gazdasági érdekek ugyan a mostani évtized közepére kikényszerítették az elmozdulást a holtpontról, azt viszont senki nem tudhatta, hogy mindez milyen közegben megy végbe, s ebben mennyire számíthatnak a lakosság támogatására.

A Magyar Ruszisztikai Egyesület és Intézet – a magyarok hagyományosnak mondható, történelmileg determinált Oroszország-ellenessége, az 1945 után az országra erőltetett szovjet modell, valamint az 1990-es évek elejének brutális russzofóbiája ismeretében – vizsgálandónak tartotta az oroszokhoz való viszonyulást, mert minden ezzel kapcsolatos vélekedés csak találgatás lehetett. Mivel korábban ilyen felmérés nem készült, a kérdést egyszerre több megközelítésben is vizsgálták.

A Tárki által végzett felmérés során 1033 embert kérdeztek meg, a minta nem, életkor, iskolai végzettség és településtípus szerint is az országos arányokat tükrözte.

A felmérés szeptember közepén készült, az önkormányzati választás kampánya miatt politikailag meglehetősen felbolydult országban, de még éppen a Magyar Televízió ostroma (és a Szabadság-téri szovjet emlékmű megrongálása) előtt.

A kérdések egy része vonatkozott csak az oroszokra, így a válaszadók nem tudták előre, hogy egy átfogó, orosz témájú felmérésben is részt vesznek.

Az első kérdés – más népekkel való összehasonlítás keretében – közvetlenül az oroszokkal kapcsolatos lakossági attitűdre vonatkozott: az ötös rokonszenvskálán az első helyre a svédek kerültek (3,87), őket a németek (3,40), az amerikaiak (3,18), majd az oroszok (2,77) követik, míg az ötödik hely a románoknak (2,37) jutott. Az oroszok megítélése kedvezőbb volt az idősebbek, valamint az iskolázottabbak között, mint a fiatalabbak és az alacsonyabb végzettségűek körében. (Ezzel éppen ellentétes folyamat volt megfigyelhető az amerikaiak megítélésében.)

A második kérdés arra keresett választ, hogy a válaszadók szerint mely népek hatottak legkedvezőtlenebbül a magyar történelemre. A megkérdezettek 56 százaléka említette az oroszokat, míg 50 százaléka a törököket. Ez kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a történelmi-politikai közelség okán az oroszok lettek az első számú történelmi kártevők, mintegy a 150 éven át Magyarország jelentős részét megszállva tartó törökök helyébe lépve. Ehhez képest a fasizmus és a náci megszállás mindössze 38 százalékot kapott, a Habsburg-uralom pedig kifejezetten felértékelődött a közemlékezetben (24 százalék).

A moszkvai metró. Már nincs mélyponton az oroszok megítélése © hvg.hu

Arra a kérdésre, hogy mely nyelveket érdemes megtanulni, a megkérdezettek 80 százaléka az angolt nevezte meg az első helyen. A nyelvek közötti erősorrendben az angol 35 százalékot, a német 27-et, a francia 13-at, az olasz 8-at, a spanyolra 7-et, az orosz pedig 5-öt kapott, vagyis az 1990 előtt kötelezően, azaz a legtöbbeknek tanított orosz a 6. helyre csúszott vissza. Ugyanakkor a lakosság igen megengedő volt az orosz nyelv iskolai oktatását illetően: a megkérdezettek 46 százaléka úgy vélekedik, hogy aki akarja, tanulhassa, 14 százalék szerint pedig jó volna, ha minél többen ismernék. Csupán a válaszadók harmada mondta azt, hogy inkább a nyugati nyelveket kellene hatékonyabban tanítani.

A következő kérdés – az egyetemes kultúra szempontjából legjelentősebbnek tartott három orosz személyiséget kellett megnevezni – rávilágított a magyar lakosság információ- és tudáshiányának mértékére. Az orosz irodalom klasszikusai ugyan ma is az iskolai tananyag részét képezik, a megkérdezettek 42 százaléka mégsem tudott egyetlen egy nevet sem felidézni emlékezetében. Tolsztojt 18 százaléknyian említették meg, őt követi Puskin (12), majd Lenin (10) és Csajkovszkij (8). Az ötödik helyen holtversenyben Dosztojevszkij és Gorbacsov végzett, Vlagyimir Putyin orosz államfőnek a 8. hely jutott, Sztálin pedig 11. lett.

Az utolsó kérdés a magyar-orosz kapcsolatokat firtatta, külön vizsgálva a gazdasági, a politikai és a kulturális-tudományos együttműködést.

A válaszok igen pozitívnak bizonyultak, hiszen a válaszadók 65 százaléka bővítené szeretné, és csak 5 százalékuk csökkentené a gazdasági kapcsolatokat. A kulturális-tudományos kapcsolatok esetében hasonló a helyzet (61, illetve 2 százalék).

A politikai kapcsolatok területén már érezhetően visszafogottabbak az emberek: csupán a megkérdezettek 38 százaléka akarja őket növelni, míg 8 százalék kifejezetten csökkenteni szeretné. Egyébként, ahogy nő az iskolai végzettség, úgy növekszik a politikai kapcsolatok bővítésének igénye is, amit az alapfokú végzettséggel rendelkezők 33 százaléka, a középfokú végzettségűek 43 százaléka és a diplomások 53 százaléka támogat.

A Magyar Ruszisztikai Egyesület és Intézet végkövetkeztetése szerint a magyarok korábbi, hosszú távon (történelmileg) és rövid távon (politikailag) is determinált, évszázados tévhitekkel, torzításokkal, előítéletekkel terhelt, egyoldalú orosz-felfogása megváltozott: ma minden szélsőségtől mentes, nyitottságot sugalló, várakozásteljes, végső soron realista és pragmatikus képet mutat.