A civilizációs fejlődés és a modern gazdaság egyik legnagyobb hozadéka, hogy az életünket komfortosabbá tevő eszközök, használati tárgyak, gyógymódok egyre könnyebben elérhetővé válnak. Olyan technológiákat hordunk zsebünkben, amelyek ötven éve még felbecsülhetetlen értéket képviseltek volna, a régen halálosnak számító betegségekből egyre nagyobb eséllyel gyógyítanak ki, házimunkáink jó részét gépekkel végeztetjük, egy mozijegy áráért filmek sokaságát nézhetjük meg otthon. Egy televíziót most akár ugyanannyiért megvehetünk, mint amennyit 1990-ben adtunk érte, miközben az akkorinak a sokszorosát keressük, szabadidőnkben pedig olcsó repülőjegyekkel utazgathatunk a világban.
Minden egyszerűbbnek, kényelmesebbnek és elérhetőbbnek tűnik tehát, ugyanakkor sok fiatal számára erején felüli kihívást jelent, hogy valaha is saját lakást vagy megfizethető bérleményt szerezzen. A dédszüleik még szert tehettek – ha nem is saját tulajdonú – olcsó bérleti díjú tanácsi lakásra, a nagyszülők kifoghattak egy házgyári panelt, a szüleik generációja pedig az önkormányzati lakások privatizálása során juthatott tulajdonhoz. Még a vidéken országszerte szép számmal álló Kádár-kockák is arra utalnak, hogy ötven-hatvan évvel ezelőtt szerény körülmények között élő családok sokasága tudott felhúzni egy egyszerű, de komfortos házat. Mi az oka, hogy a lakásgondokra az évtizedek-évszázadok alatt nem született megoldás? Miben más ez a terület, mint az összes többi?
Lakótelep Tatabányán egy 1965-ös fényképen.
Fortepan / Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ
Miben élünk? Válságban
Amikor a fiatalok saját lábukra állnak, már a jövedelmüknek megfelelő albérletet is nehezen találnak, az pedig, hogy lakást vásároljanak, sokak számára kilátástalan. „Bár hat-hét éves ciklusokban hol a keresetek, hol a lakásárak nőnek jobban egymáshoz képest, a közérzet mégis az, hogy folyton egyre nehezebb ingatlant venni” – mondja Lukács György, a Habitat for Humanity Magyarország korábbi szakértője. Az ingatlan ugyanis olyan fajsúlyos vagyonelem, amelynek megszerzéséhez több évre szóló pénzügyi tervezés szükséges, így tehát a többség nem is a vételár összeszedésével, hanem a terv elkészítésével szembesül első problémaként.
Ez a tervezés még viszonylag könnyebb, ha a lakásárak ugyan emelkednek, de a munkaerőpiac és a banki környezet stabil, hiszen ilyenkor legfeljebb a hiteltörlesztés időtartama tolódik ki. Ha azonban a hitelfeltételek, az építőipari költségek és a munkakilátások is hektikusan változnak, akkor még egy értékét stabilan tartó havi fizetéssel is képtelenség megbízható pénzügyi tervet készíteni, a tényleges vásárlás pedig szinte fel se tűnik a horizonton.
Nem csoda, ha a ma felnövő nemzedékek úgy érzik: a változások nehezítették a boldogulásukat. A magyar társadalmat gazdasági turbulenciák több hulláma rázta meg a rendszerváltás óta, és ez minden korosztály életében okozott kiszámíthatatlan időszakokat. A helyzeten pedig a mindenkori kormányzat kampányszerű intézkedései sem segítettek. Ezek után az már szinte csak ráadás, hogy ténylegesen lakáshiány is van.
