Az adóreformot (1988) megelőző időszakban, különösen a lakossági adók és illetékek területén, ha egy jogszabály, jogszabályhely értelmezése kérdésessé vált, az eljáró adóhatóság (1971-1987 között a megyei illetékhivatal) értelmezést kért a Pénzügyminisztériumtól. Abban az időben az adónemeket rövid minisztertanácsi rendeletek határozták meg, a részletszabályokat pedig pénzügyminiszteri rendeletek tartalmazták. Ezeket az értelmezéseket az adózók nem tudták, adóügyeiket úgy intézték, ahogy tudták.

Az adóhatóságok ezeket a következtetéseket megtartották maguknak, majd utólagos adóvizsgálataiknál adóhiány, bírság megállapítására használták. Ez a pestiesen szólva sumák gyakorlat a későbbiekben annyit változott, hogy egyes adónemekben (legelőszőr az illetéknél) utólag, gyűjteményes könyv formájában mégis hozzáférhetővé vált az adózók számára.

Az adóreform életbeléptetésével ezen a téren is gyökeresen megváltozott az adóhatósági magatartás. A beindított Adó- és Ellenőrzési Értesítő c. szaklapban (AEÉ) (mintegy közlönyszerűen) a gyakran felvetődő vagy más okból érdekes jogértelmezéseket az adóhivatal közzéteszi, mégpedig kettős céllal. A jogkövető magatartásra törekvő adózó tájékoztatására, másrészt a ma már tizennégyezernél több adóhivatali dolgozó számára a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében. Soha senki nem is gondolta, hogy ez jogszabály vagy más jogalkotási igényű intézkedés lenne.

A teljes cikk itt olvasható!