„Nincs kizárva, hogy jövőre még változtatnak a törvényen” - mondta Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young adószakértője a hvg.hu-nak, amikor arról kérdeztük, véleménye szerint mi történhet még a múlt héten elfogadott értékalapú ingatlanadóval 2009 januári bevezetéséig. A jelenleg érvényben lévő szabályozás (területalapú adóztatás) mellett vélhetően jövőre újra előkerül a szocialista képviselők indítványa, amely meghagyná a választás lehetőségét az önkormányzatoknak, az értékalapú kivetés mellett területalapon is szedhetnék az ingatlanadót. „Ha a szocialista honatyák által beterjesztett elképzelés valósulna meg, akkor minden maradna a régiben, semmi sem ösztönözné az önkormányzatokat az értékalapú adószedésre” - magyarázza a szakember. Jelenleg a területi alapon, illetve a luxusadó mellett korrigált forgalmi értékkel is szedhetnek adót az önkormányzatok, ez utóbbival azonban csak 4 településen élnek, ott sem a helyi lakosok fizetnek, hanem például az üdülőtulajdonosok.

„Továbbra is annak a hívei vagyunk, hogy maradjon meg lehetőségként a területalapú számítás, s bár egyetértünk az egységesítés szándékával, ezt hosszú távon képzeljük el” - mondta lapunknak Kékesi Tibor, az MSZP témafelelős országgyűlési képviselője, aki elismerte, hogy igazságosabbá kell tenni a rendszert. „Egy 28 négyzetméteres pinceműhelyben dolgozó ember ne fizessen annyit, mint egy plázában lévő, azonos méretű bolt tulajdonosa” - vázolta a jelenlegi szabályozásban rejlő anomáliákat. Ehhez képest a szocialista frakció szeretné megadni a lehetőséget a helyhatóságoknak, hogy ők döntsék el: érték- vagy területalapon vetnék-e ki az adót. S bár a MSZP ilyen irányú tervei egyelőre megbuktak (nem szavazta meg a parlament, a kérdés újbóli felvetését pedig az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága formai okokból házszabályellenesnek minősítette), de jjanuárban szeretnének a kérdéssel újra foglalkozni. Arra a kérdésre, hogy az MSZP-frakcióban hány, a kérdésben érintett polgármester és önkormányzati képviselő van, körülbelüli választ kaptunk: a képviselők egyharmada. Kékesi képviselő - aki egyben a VI. kerületben városatya - a  fogalmak tisztázását is fontosnak tartotta. Valójában két adóról beszélünk, 2009-ben az építmény- és telekadót helyezik értékalapra. Arra kérdésre, hogy az önkormányzatok mennyire lobbiztak érdekeik érvényesítéséért, úgy válaszolt: "álláspontjuk tolmácsolásra került".

„Azzal miért nem foglalkozik senki, hogy a koalícióban milyen anarchia van” - reagált Tállai András, a Fidesz képviselője, amikor a hvg.hu azzal kapcsolatban kereste meg, hogy miért érezhetünk némi ellentmondást pártja szavazása és az azt követő nyilatkozatok között. A képviselő szerint csúsztat a média és a kormány is, amikor arról beszél, hogy a Fidesz az SZDSZ-szel karöltve megszavazta az értékalapú ingatlanadót: „Három javaslat volt, ebből az első a Bókai-Tállai-féle, amely arról szólt, hogy ne nyúljunk a jelenlegi törvényhez, emellett még két szocialista módosító indítvány - kedvezőbb, mint a kormányé -, de ezt nem szavazhattuk meg. Most ezt kommunikálják úgy riválisaink, mintha mi megszavaztuk volna az ingatlanadót” - háborgott a képviselő. Az azonban tény, hogy így a Fidesz és az SZDSZ szavazta meg a kormány javaslatát, a szocialista képviselők nélkül. Mindezt úgy, hogy előtte és azóta is élesen ingatlanadó-ellenes hangütéssel nyilatkoznak.

„Tudomásul vesszük a népképviseleti országgyűlés döntését, de törekszünk arra, hogy jövőre újra megfontolás tárgyává tegye a parlament a kérdést” - ezt már Szmetana György, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) helyiadó-szakértője válaszolta arra a kérdésre, hogy mit szóltak a parlament döntéséhez. Vannak olyan önkormányzatok, amelyek nem tudnának értékalapon ingatlanadót kivetni, mert a kommunális adót is csak bajosan tudják beszedni - mondta. A TÖOSZ álláspontja szerint a szocialista képviselők által is beterjesztett opcionális rendszer lenne a megfelelő, vagyis az, ha az önkormányzatok dönthetnének: terület- vagy értékalapú ingatlanadót vetnek ki. „Modellezni lehetne nagyobb városokon, hogy beválik-e a rendszer, s ha igen, akkor a többiek is rákényszerülnének a váltásra” - érvel Szmetana a lassabb váltás mellett. Az önkormányzatoknak egyszerűbb területi alapon számolni, az értékalapú rendszerrel „több munkával ugyanannyi adóbevételt” érhetnek el.

Adóerőképesség

Az adóerőképesség  az önkormányzatonként elérhető, átlagos mértékkel számított bevétel - függetlenül attól, hogy a vonatkozó törvény alapján a helyhatóság döntött-e az adó bevezetéséről, s ha igen, alkalmazott-e kedvezményt vagy sem. Az adóerőképesség segítségével határozzák meg, hogy az önkormányzat mennyi kiegészítést kap az szja-n felül, illetve mennyit vonnak el tőle. Azoknál az önkormányzatoknál, amelyeknél a képződés helyén maradó szja és az adóerőképesség egy lakosra jutó együttes összege nem éri el a településtípus jellemző átlagos szintjét, a bevétel e szintig kiegészül. A kiugró jövedelmű önkormányzatok az általánosnál kisebb mértékű állami hozzájárulásban részesülnek. Ha az egy lakosra jutó összeg az önkormányzatnál meghaladja a településkategória említett értékének másfélszeresét, akkor az e fölötti rész után számított összeg csökkenti az önkormányzatot megillető központi költségvetési kapcsolatból származó forrásokat. Forrás:http://kozgazdasz.freeblog.hu/

Sokan feltételezik - bár erről a parlamentben nem esett szó -, hogy az értékalapú ingatlanadó is része lesz majd az önkormányzatok adóerőképességi számításának. Vagyis úgy járnak vele, ahogy az iparűzési adóval is - nem kötelező kivetni, de a települések költségvetési támogatásából levonják majd azt az összeget, így bevételeik biztosítása miatt kénytelenek lesznek behajtani ezt is. „Az önkormányzatok ódzkodnak az új rendszertől, mert az elején valóban komoly munkával jár, de egy adatbázis kiépítése és a megfelelő szoftver alkalmazása után már nem lenne vele gond” - mondja Vámosi-Nagy Szabolcs. Valószínűleg a Pénzügyminisztérium készít majd egy ajánlott nyomtatványt, amelyet a lakosoknak postázva egyszerűbb lehet az adatgyűjtés is. Az adószakértő azt is hozzáteszi, hogy a jelenlegi törvény módosítása is indokolt lenne: véleménye szerint kötelezően és általánosan be kellene vezetni az értékalapú ingatlanadót, de a vállalkozások iparűzési adójukból, a magánszemélyek pedig személyi jövedelemadójukból írhatnák le az így befizetett összeget, illetve lennének mentességet élvező csoportok, például a nyugdíjasok.

Erre rímel a Kopint-Tárki októberi tanulmánya, amelyet a Versenyképességi Kerekasztal és a Pénzügyminisztérium részére készített, s amelyet nyilvánosságra ugyan nem hoztak, de egyes részletei kiszivárogtak. Ebben a szerzők azt mondják: az ingatlanadót csak akkor szabad bevezetni, ha más - elsősorban az élőmunkát terhelő adók - kiváltását, érzékelhető mérséklését szolgálja, s ebből magánszemélyek és vállalatok egyaránt részesülnek, mert ennek hiányában az ingatlantulajdonosok adóterhei egyoldalúan emelkednek. Az elemzés javaslata szerint a településeket övezetekbe kellene sorolni, és az egyes zónákra vonatkozó négyzetméterárakat kellene meghatározni - ahogy ez meg is valósult az adótörvények módosításakor.

A jövő évi adótörvény mellékletében a törvényhozók értéksávokat állapítottak meg a fővárosra, megyei jogú városra, illetve egyéb településtípusokra. Az önkormányzatok ezeken az értékhatárokon belül egy kiinduló értéket választva, azt szorzókkal korrigálva számolják ki a négyzetméterenként fizetendő összeget. Nevezetesen, ha például egy megyei jogú város egyik övezetében 1200 forintból indulunk ki, akkor a ház korának, állapotának, komfortfokozatának megfelelően osztanak-szoroznak majd az illetékesek, és az is előfordulhat, hogy a kiinduló összegnél kevesebbet kell majd fizetnünk, mert az alacsony komfortfokozat vagy a lyukas tető miatt 1 alatti szorzóval számolnak. Az így kapott összeget szorozzák meg majd a négyzetméterszámmal. Egy településen belül több övezet is lehet, így egy „trendi” városrész vagy üdülőövezet lakói értelemszerűen magasabb kiinduló értékről indulnak majd, mint a zsákfaluban vagy hátrányos helyzetű kerületben élők. Vámosi-Nagy értetlenül áll azok előtt a nyilatkozatok előtt, amelyek az ingatlanbecslők számát és szakmai felkészültségét keveslik. „Az értékalapú ingatlanadó nem forgalmi érték, hanem számított érték utáni adókivetést jelent, nincs szükség ilyen szakemberekre” - magyarázza az APEH egykori elnökhelyettese.

60 milliárd évente

Az ingatlanadó a vagyonadó részeként vagy önálló adónemként szerepel azoknak az országoknak az adórendszerében, ahol bevezették. Ellenzői szerint behajtásának költsége és bonyolultsága nem áll arányban a bevétellel, vagyis „drága” adónak tartják. Alapproblémaként tartják számon az ingatlan értékének becslését is. A piaci érték meghatározása nehézkes és szubjektív, így korlátokat kell a rendszerbe építeni, ami szűkíti az adókivetés mozgásterét, s 15-20 év alatt leértékelődhet ez az adónem - vélik egyes szakértők. Sokszor elhangzik az ingatlanadóval kapcsolatban az is, hogy alapvetően nem az adóbevétel növelése a cél, hanem az adórendszer igazságosabbá tétele. Ugyanakkor kivetésekor számolni kell a forgalomképtelen ingatlanok vagy putrik besorolásával, illetve azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyek nem tudják kifizetni vagy éppen az adókedvezményt  nem tudják igénybe venni. A nyugdíjasok esetében például elképzelhető egyfajta adómoratórium, amely lehetővé teszi, hogy „jegeljék” az adófizetést, amíg új tulajdonosa lesz a lakásnak (öröklés vagy adás-vétel okán), aki az illetékkel együtt évekre visszamenőleg kifizeti azt. Ingatlanadó Európában is több helyen van - bár nem meghatározó az adóbevétel szempontjából. Van, ahol csak a második lakás után vetik ki, van, ahol a tulajdonosok - az önkormányzat által kalkulált - „virtuális” bérleti díj alapján fizetnek. Magyarországon 60 milliárd forint körüli összeg folyik be évente az ingatlant érintő adókból: az építményadóból, a telekadóból, a kommunális adóból, az épülettel kapcsolatos idegenforgalmi adóból és a luxusadóból.