A „Zuschlag-üggyel megvert szocialistákról” beszélt, Schiffer András, az LMP ügyvivője, és felhívta arra a figyelmet, hogy a magyar társadalom sajnálatos módon kezd hozzászokni a legfelsőbb szinteket is behálózó korrupcióhoz. Jellemző, hogy az MSZP 1998-as vereségét sokan a „Tocsik-ügynek” tulajdonították, de Kulcsár Attila szintén magas politikai körökbe elvezető sikkasztási históriája a 2006-os választásokon már nem volt hatékony érv az ellenzék számára. Az LMP korrupcióellenes, tizenkét pontos programja többek között javasolja, hogy kapcsolódjanak be speciális bírák a korrupciós ügyek kivizsgálásába, mert a helyi rendőrség időnként vonakodik az ilyesfajta, valóban nehezen kibogozható ügyek felderítésétől. Szorgalmazzák továbbá, hogy rövidítsék le a kampányidőszakot, korlátozzák az elektronikus média politikai reklámjait, szorítsák vissza a pártok vállalkozói klientúráit, szigorú szakmai feltételekhez kössék, ki foglalhat helyet az állami vállalatok igazgatótanácsaiban.
Az LMP emellett javasolja: vizsgálják ki, az autópályák építésében érdekelt Strabag milyen magyarországi intézményeknek és személyeknek folyósított támogatást, továbbá, van-e a Grippen vadászgépek korrupciós botrányának magyarországi elágazása? Át kell világítani a főváros parkolási rendszerét, amely az önkormányzati korrupció táptalaja. Növelni kell a nyilvánosságot, tiszteletben tartva az információs szabadságot. Ha kell, a közérdekű szerződések nyilvánosságra hozatalát bírói ítéletekkel kell kikényszeríteni. Felül kellene vizsgálni, milyen alapon rendelhet el egy önkormányzat zárt ülést – ezekre általában akkor kerül sor, ha üzleti ügyekről van szó, s ezek közül valamelyik kifogásolható. A Büntető Törvénykönyv módosítása során súlyosbítani kell a korrupciót büntető ítéleteket, a vagyonosodási vizsgálat során a bizonyítási terhet a vizsgált személyre kell hárítani.
Magyarország a közbeszerzések, és a párt- és kampányfinanszírozás terén ugyanott tart, mint tíz éve – állapította meg Alexa Noémi, a Transparency International munkatársa. Politikai kampányokra a legálisan megengedett összegeknej mintegy tízszeresét költik. (Egy képviselői hely megszerzésére a pártok egymillió forintot költhetnek, azaz a törvényes limit 386 millió forint lenne.)
Hasonló, elképesztő viszonyok uralkodnak a közbeszerzések terén is, ahol a kiírásoktól az ajánlattételig, a bírálattól a végrehajtásig saját zsebre is dolgoznak az eljárások résztvevői, a megrendelők és a megbízók. Az utóbbi években a korrupció a közbeiktatott intézmények révén intézményesülni kezdett, egyre gyakrabban vesznek benne részt kifejezetten erre a célra létrehozott vállalkozások, alapítványok. Bármiféle előrelépés, tisztulás előfeltétele lenne, hogy a politikai pártok megállapodjanak a képviselői költségtérítések számlákkal való igazolásáról. (Amíg ezen a területen nem sikerül dűlőre jutni, nincs hitele az olyan, méregdrága médiakampánynak, mint amilyen nemrég „számlaadásra” buzdította a lakosságot.) Hiányzik továbbá a lobbi-törvény, és a vagyonnyilatkozat pedig puszta formalitás, ugyanis szinte senkit sem számoltatnak el tételesen arról, milyen legális forrásokból gyarapodott- mutatott rá Alexa Noémi.
A leküzdhetetlennek tartott korrupció teljesen aláássa a társadalmi bizalmat, figyelmeztetett Tóth István János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója, a Corvinus Egyetem Korrupciókutató Központjának munkatársa (a hvg.hu vele készült interjúját lásd videónkon). Látható a társadalmi normák eróziója, elenyészik a piaci verseny kultúrája. Napjainkra egy stagnáló társadalom képe rajzolódik ki, nem véletlen, hogy az EU országok közül nálunk bíznak az emberek a legkevésbé a politikusokban. Amíg még makrogazdasági téren sem sikerül átlátható viszonyokat teremteni, addig hiteltelenek maradnak a magyar kormány korrupcióellenes kampányai, csak az állampolgárok cinizmusát növelik. A korrupciót Tóth István János nem tartja morális kérdésnek, hiszen alapvetően intézményi és szabályozási problémák termelik ki, immár beépült mindennapjainkba.
P. J.
