„Két, összesen 45 millió forint értékű ingatlan vesztettünk el egy 4,2 millió forintos kölcsön miatt. És ez sem volt elég, még mindig tartozunk 8 millió forinttal. Kilakoltattak a házunkból, oda az egészségünk, rokkantosítottak, rokonoknál kell élnem. Ocsmány, szemét módon elbántak velünk, és semmi segítséget nem kaptunk a jogszolgáltatóktól” – szinte hadarja csapdahelyzetének állomásait Janik Sándorné. Az 57 éves asszony története még tipikusnak is számítana – hogyan lehet egyetlen, kényszerhelyzetben hozott rossz pénzügyi döntés miatt totálisan ellehetetlenülni –, ha nem tenné egyedivé extrém mértékű kifosztása, másrészt, hogy mindez legálisan, a hatályos jogszabályok betartásával történhetett meg.

„A párom a hátam mögött vett fel bankhitelt, amit elszórt, eljátékgépezett, a részleteket pedig nem fizette. Ennek visszafizetésére kértem kölcsönt egy ismerőstől, amivel nem is lett volna semmi gond, ha váratlanul nem adódik számára egy külföldi lehetőség, ami miatt idő előtt visszakérte a pénzt. Egy közvetítő hozott össze két férfival, akiknek állítólag jó banki kapcsolataik voltak, sőt, egyikük egy pénzintézetnél dolgozik. Azt ígérték, hogy 3 napon belül tudnak hitelt szerezni. De amikor odamentünk szerződni az ő közjegyzőjükhöz, kiderült, hogy nem is bankhitelről van szó, hanem ők maguk adnak kölcsön” – mesélte a 2003 őszén lezajlott megállapodásról.

Élettársból adóstárs

Nem ez volt az egyetlen meglepetés a közjegyzőnél: a kölcsönadók ragaszkodtak az élettárs adóstársként, valamint a pár másik ingatlanának pluszfedezetként való bevonásához is. De még a megbeszélt összeg is ott a helyszínen változott meg: a szerződésben az eredetileg kért 4,2 millió forint helyett 7 millió forint szerepelt, amit azzal magyaráztak nekik, hogy a kamatokkal együtt ennyire jön ki a „végső összeg". Janik Sándorné ebbe is belement, ugyanis ezt a nagyobb összeget rakták le elé az asztalra.

SXC / h9k

„Nem tetszett, hogy mindkét ingatlanunkra rátették a hitelt, de annyira szükségünk volt rá, és hirtelen akkor nem is tudtuk mérlegelni. A közjegyző elkezdte felolvasni a szerződést, viszont siettették őt is, minket is azzal, hogy nekik el kell menniük” – állította az asszony, aki ugyanakkor kérdésünkre elismerte: ő sem olvasta át alaposan, mit ír alá. Állítása szerint az igazán durva húzás még ezután jött: ahogy kiléptek a közjegyzői irodából, a lépcsőházban a két férfi felszólította a kért és átadott összeg közti különbség átadására. „A kölcsönadók és kísérőjük fölém tornyosultak, átfogták a vállamat azzal, hogy én a 4,2 milliót kértem, a többi nem az enyém” – mondta Janikné.

Bújtatott kamat, gyors határidők

„A lépcsőházi pénzvisszavételnél ügyfelemnek ugyan volt kísérője, de a későbbi eljárásban nem vállalta a tanúskodást, így ezt nem lehetett bizonyítani” – mondta a hvg.hu-nak Janik Sándorné jogi képviselője, Kőfalvi Balázs. „A közjegyző által ellenjegyzett megállapodásban viszont eleve ravaszul megbontva szerepelt a kamat: 14 százalék volt az ügyleti, és 21 százalék a késedelmi kamat. Így külön-külön ez jogszerű, de együtt már kíméletlenül magas, 35 százalékos kamatot jelent a három hónapra kölcsönadott, szerződés szerint 7 millió forintos összegre” – tette hozzá az ügyvéd, aki szerint itt megállapíthatóak az uzsora törvényi feltételei: a másik fél szorult helyzetét kihasználva kötöttek ki feltűnően aránytalan előnyt.

„A visszakért pénz is egy bújtatott kamat, gyakran oda sem adják, csak a megfogalmazással ügyeskedve kerül bele a nagyobb, végső összeg. A 35 százalékos kamat pont azon a határon mozog, amit a bírói gyakorlat akkoriban, 2003-ban esetenként még tolerált, nem minden esetben minősítette eltúlzottnak” – mondta Kőfalvi Balázs. Ügyfele azért mert belemenni, mert egy nagyobb örökség volt kilátásban, majd amikor ez meghiúsult, több pénzintézetnél próbáltak hitelt szerezni a kölcsön visszafizetésére, de a rövid határidők miatt ez már nem sikerült. „Itt látszik az egész szituáció könyörtelensége: ha van valakinek egy közjegyzői okirata, akkor nagyon gyorsan el tud indulni egy végrehajtási eljárás. És ez egész pályás letámadás: minden vagyontárgyra kiterjed, az ingatlanokat lefoglalják, a pénzintézeti fedezetre inkasszó kerül, munkabérből, egyéb járandóságból letiltható 33 százalék. Nagyon hamar sarokba szorul az adós” – magyarázta az ügyvéd.

Janikné esetében is ez történt, a legkülönfélébb eljárások indításával, a végrehajtások megtámadásával legfeljebb lassítani lehetett a folyamatot. Így tíz évig tartott, de minden elment: először Janik Sándorné közel 15 milliót érő óbudai lakása, ami az egyre halmozódó kamat és a jóval ár alatti értékesítés (7 millió forint mínusz a költségek) már nem is volt elég a – papíron – 7 milliós kölcsön visszafizetésére. Így péceli családi házuk is árverésre került, amin – élve a törvény adta lehetőséggel – megjelent a két kölcsönadó, és végül az úgynevezett becsérték feléért (kevesebb mint a piaci érték feléért) megszerezték az ő követelésük miatt áruba bocsátott ingatlant. A kilakoltatást idén július elején hajtották végre, azóta a család rokonoknál, ismerősöknél él.

„A néhány milliós kölcsönből 32 milliós tartozás lett, így még a házuk elvesztése után is adósok maradtak 17 millió forinttal. Ezt jelenleg is vonják a nyugdíjukból, ami akár egy élet végéig megmaradó terhet jelenthet, hiszen közben a tőke marad és kamatozik. De a folyamatot nem lehet megállítani, mert egy szabályos, közjegyző előtt kötött megállapodás van a másik fél kezében” – mondta Kőfalvi Balázs.

Kioktat, de nem szól bele

Megkerestük az ügyben eljáró közjegyzőt, de szabadságát tölti. Irodája a megbízásából annyit közölt, hogy a konkrét esetről a titoktartási kötelezettsége miatt nem nyilatkozhatna, az általános kérdésekben pedig keressük az illetékes kamarát. Hozzátették: ha az adott ügyben nem bizonyított állítások jelennének meg a közjegyzőről, akkor hamis vád miatt büntetőeljárást kezdeményeznek.

„A közjegyző szerepe a bíróéhoz hasonlít: az egész eljárás alatt pártatlanul, a felek egyenlőségét biztosítva kell eljárnia. Ennek része, hogy kioktatási kötelezettsége van: nemcsak felolvassa az okiratot, de megválaszolja a felmerülő kérdéseket, elmagyarázza, ami nem világos. Viszont a felek privát autonómiája miatt a megállapodásukba egyáltalán nem szólhat bele” – mondta a hvg.hu-nak Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke. Ezért ha a közjegyző elé vitt ügylet jogellenes vagy a jogszabályok megkerülésére irányul, akkor meg kell tagadnia a közreműködést, az erről hozott végzés ellen még mindig élhet jogorvoslattal az ügyfele. De ha a szerződés jogilag rendben van, csak valamelyik félre nézve előnytelen, akkor a közjegyző semmit nem tehet. „Nem egy paternalista gyámhatóság vagyunk, mindenkinek joga van akár a saját érdekeivel ellentétes megállapodást kötni. Közjegyzőként nem mondhatom, hogy ’könyörgöm, ne írja alá, mert ez így nem jó magának’, hiszen nem a tanácsadója vagyok. Ha a közjegyző befolyásolná az előtte kötött megállapodást, akkor nem lenne pártatlan” – magyarázta a kamara vezetője.

Túry Gergely

Tóth Ádám ugyanakkor elismerte: olykor nehéz felmérni, hogy valaki valóban szabad akaratából köt egy szerződést, vagy – valamilyen mértékben – nyomás alatt van. „A kényszergyakorlás, mondjuk a fenyegetés megengedhetetlen. De egy magánszemély is kiszolgáltatott például egy bankkal szemben, ezért fontos, hogy a közjegyző mindent elmagyarázzon neki. Így döntési helyzetben lesz, bármikor azt mondhatja, hogy nem írja alá” – mondta a közjegyző, aki saját praxisából példát is hoz: nála minden 15. ügyfél ébredt rá menet közben a hitelszerződés addig nem egyértelmű buktatójára, és állt fel az asztaltól a 2000-es években felfutó lakáshitelezési hullámban. „Ha a közjegyző nem tartja be ezeket a szabályokat, akkor anyagi és fegyelmi felelőssége van. Ez egy kis szakmai kör, ezért nincs sok ilyen ügy, de már volt olyan notóriusan helytelenül eljáró közjegyző, aki a legsúlyosabb fegyelmi büntetésként elvesztette az állását” – tette hozzá.

Tudatlanság vagy felelőtlenség?

„Előfordult már, hogy bejött valaki szerződést kötni két szekrény nagyságú kísérővel, és éreztem, hogy milyen nyomás alatt van a másik fél. De egyszerűen nem tudok mit csinálni, ha meg simán elküldöm, lehet, hogy sokkal rosszabbul jár” – mondta a hvg.hu-nak nevének elhallgatását kérve egy közjegyző. Az is ismerős szituáció számára, hogy nem tetszik a megállapodás felolvasása valamelyik ügyfélnek, de mint mondta, ő nem enged a sürgetésnek. „Gyakran hallom, hogy mennyire sietnek, de nem érdekel, ha nem tetszik, hogy végigveszem a szerződést, akkor nézzen ki az ablakon. Ha gond van, akkor utólag persze letagadnák, hogy volt ismertetés” – tette hozzá közjegyző forrásunk, aki szerint „borzasztó a tudatlanság”.

Tapasztalata szerint a hozzá fordulók sokszor még azt sem tudják, miben tér el a közjegyző eljárása az ügyvédtől. „Ha eljön hozzám két nagykorú, és felelősségteljes nyilatkozatot tesz, akkor nem az én dolgom, hogy leszámoljam, hány milliót adnak valójában egymásnak. Nincs jogi kultúránk, pénzügyi kultúránk, az emberek nem tudatosak, pláne nem jogtudatosak. Én örülnék a legjobban, ha legalább kérdeznének tőlem, de sokszor csak az érdekli őket, hogy mikor kapják már meg a pénzt.”