Huszonhét év után újra a magyar iskoláért tüntettek Marosvásárhelyen, az 1990-es eseményeket meghatározó „gyertyás, könyves felvonuláshoz” hasonlóan (amikor az önálló magyar intézmények újraindítása volt a cél), most is az utcán kerestek jogvédelmet helyi szülők és diákok. Néhány nappal a tanévkezdés előtt (Romániában idén szeptember 11-én kezdődik az oktatás) még úgy tűnt: nem folytathatják tanulmányaikat a Marosvásárhelyi Katolikus Iskola diákjai a korábbi intézményben. Nem ez volt a legaggasztóbb helyzet az utóbbi egy évben.

Mióta a Marosvásárhelyi Katolikus Gimnázium jogi státusát az illetékes romániai szervek (például a tanügyminisztérium) vizsgálni kezdte, az is felmerült, hogy érvénytelenítik az elmúlt két évben kibocsátott okleveleket, bizonyítványokat, hogy a 2016-2017-es tanév közepén fizetés és állás nélkül maradnak az itt dolgozó pedagógusok. 2016 végén a Korrupcióellenes Ügynökség (DNA) eljárást indított Tamás Zsolt igazgató és Ștefan Someșan korábbi megyei tanfelügyelő ellen. Kihallgatások sora kezdődött, nemcsak Tamás Zsoltnak és Ștefan Someșannak kellett megjelennie a hatóságok előtt, hanem például azoknak a szülőknek is, akiknek a gyereke ebbe az intézménybe járt. Az érintettek arról számoltak be akkor, hogy feszült hangulatú eljárásban volt részük, és gyakran nem volt egyértelmű, milyen relevanciája volt a nyomozók által feltett kérdéseknek az iskolaüggyel kapcsolatban (például arra is kíváncsiak voltak az illetékesek, ki milyen vallású, és hogyan gyakorolja a vallását).

Az intézkedéssorozat háttere mögött egy több mint egy évtizedes egyházi visszaszolgáltatási ügy áll. Az ortodox egyház kivételével minden romániai egyház súlyos gondokkal küzd azért, hogy az 1949-ben államosított javakat méltányos módon kapja vissza. A legélesebb konfliktusokkal a többségében román nemzetiségű hívekkel rendelkező görög katolikus egyház szembesült (esetében az ortodox egyháztól kellett visszaszereznie az elkobzott javakat), de nem voltak és nincsenek könnyű helyzetben az erdélyi magyar protestáns egyházak, és a szintén többségében magyar hívekkel rendelkező katolikus egyház sem.

Távolról nézve úgy tűnhet, az egyházi visszaszolgáltatás „magyar ügy”, de ez nem teljesen igaz. A problémát nem csupán az okozza, hogy például a romániai magyar közoktatási rendszer mellett (esetenként helyett) létrejövő magyar egyházi oktatási intézményeket akadályozzák a romániai hatóságok. Gondot jelent az is, hogy nehéz rekonstruálni az egyházi javak államosítása előtti jogi viszonyokat, nehéz bizonyítani a tulajdonjogot. Nagyon sok esetben ezért lehetetlenül el a jóvátétel, vagy erre való hivatkozással támadják és nyerik meg rendre a pereket a már visszaszolgáltatott javak új tulajdonosaival szemben a romániai hatóságok. Tekintettel az évek óta zajló „korrupcióellenes harcra” ma Romániában nagyon egyszerűen és gyorsan lehet bizonyítani azt, ha valaki hivatali visszaélést, mulasztást követett el. Így történt ez a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium esetében is három évvel ezelőtt. Akkor Markó Attilát, az RMDSZ politikusát, a restitúciós bizottság korábbi tagját jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, a Székely Mikó kollégiumot pedig, ahogy Markó Attila fogalmazott, „visszaállamosították.” Ahogy most Marosvásárhelyen, akkor Sepsiszentgyörgyön is tüntetések, tiltakozó akciók zajlottak – eredménytelenül.

A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium

MTI / Boda L. Gergely

Szinte egy időben a Székely Mikó Kollégium ügyével indult a Marosvásárhelyi Katolikus Gimnázium létrehozása, jogi szempontból kockázatos módon, ám az elrettentő példák ellenére sem tűnt úgy, hogy az iskola elindítói tartanának az egyházi intézményekkel szemben megszokottá váló eljárásoktól. Bár katolikus intézményről beszélünk, a marosvásárhelyi iskola létrejöttét tulajdonképpen nem az egyház, hanem egy világiakból és egyházi személyekből álló alapítvány, a Státus Alapítvány kezdeményezte. A katolikus Státus működésének évszázados hagyománya van Erdélyben, az intézmény eredeti célja korábban az volt, hogy érvényesítse és erősítse a katolikus egyházi érdekeket a protestáns egyházakkal szemben. Most a katolikus javak visszaszerzéséért, az ingatlanok működtetéséért dolgozik az alapítvány, s bár a Státus Alapítvány az államosítás előtt saját vagyonnal rendelkezett, most a román szervek azt vizsgálják, hogy mi igazolhatóan a katolikus egyház, és mi a szervezet vagyona.

A katolikusok másfél évtizede kapták vissza az Unirea líceumnak otthont adó korábbi épületét. Marosvásárhelyen a rendszerváltás utáni követeléseknek megfelelően, hosszas konfliktussorozat révén szétváltak a román és a magyar oktatási intézmények. Nem csak oktatásszervezési, de presztízskérdés is: hol és hogyan működnek a magyar illetve a román iskolák. Az Unirea az egyik legismertebb, legtekintélyesebb román közoktatási intézmény, így azonnal feszültséget okozott, hogy a visszaszolgáltatás miatt esetleg el kell hagynia a számára otthont adó épületet. A marosvásárhelyi önkormányzat pontosan érezte azt, hogy ennek milyen szimbolikus tétje van, így sokáig halogatta az új tulajdonossal való megegyezést az intézmény működtetéséről.

Öt évvel a visszaszolgáltatás után, 2008-ban kötött megállapodást immár nem a katolikus egyház, hanem a katolikus egyház mellett működő Státus Alapítvány és az önkormányzat az épület használatáról. Ennek értelmében a Státus bérbe adta az épületet az önkormányzatnak, azzal a megkötéssel, hogy az – uniós forrásokból – felújítja az ingatlant, és bérleti díjat fizet a használatért. Az önkormányzat sorozatosan megszegte a szerződést, így szerződésbontásra és újabb megegyezésre került sor. Ennek értelmében a Státus hozzájárult ahhoz, hogy az Unirea líceum tovább működhessen az épületben, az önkormányzat pedig vállalta, hogy a katolikus iskola is helyet kaphat itt. Katolikus osztályok ugyan 2004 óta működnek a városban, de korábban a közoktatási intézménynek és a református gimnáziumnak is helyet adó Bolyai Líceum épületébe jártak a diákok.

A megegyezést amolyan jogi kompromisszumnak tekintették akkor a felek, amelynek révén a neves román líceum is a helyén maradhat, és a katolikus intézmény is önállósodhat. Az alku azonban hamar veszélybe került: a  magyarellenes Dan Tanase blogger azért tett feljelentést, mert úgy vélte, a vitatott ingatlan nem volt a katolikus egyház birtokában, így nem is kaphatta azt vissza. A katolikus líceum kapcsán pedig azért indult eljárás, mert ugyan az önkormányzat megegyezett a működtetésről é finanszírozásról, alapító okirata azonban nincs az intézménynek.

Az ügy román-magyar és magyar-magyar kérdéssé is vált. A marosvásárhelyiek jelentős része úgy érzi, hogy újabb magyarellenes intézkedéssel szembesül a közösség. 2015-ben 351 gyerek kezdte meg ebben az intézményben a tanévet, a sorozatos zaklatások, viták miatt azonban többen más iskolát kerestek. Idén nyáron 141 szülő tett nyilatkozatot arról, hogy továbbra is ragaszkodik az intézményhez. Mivel egyre kisebb a gyereklétszám, az iskolák (különösen a magyar intézmények) egymással versenyeznek a diákokért – a katolikus osztályok elhelyezése ilyen alapon semmiképpen sem jelent gondot.

A katolikus iskola azonban nem csak számbeli, oktatásszervezési kérdés most. Civilmozgalom alakult a maradók illetve az iskola támogatására, az RMDSZ is folyamatosan egyeztetett az önkormányzat és a tanügyminisztérium képviselőivel, bár a magyar támogatók közül többen felvetették a Szövetség fellépése nem volt kellően határozott, és a szülők álláspontját sem vették maradéktalanul figyelembe.

A nyár folyamán a pápai nuncius is hallatta a hangját, a magyar kormány is támogatását fejezte ki, szeptemberre mégis úgy tűnt: ellehetetlenül az ügy. Így került sor kevesebb mint egy héttel a marosvásárhelyi demonstrációra, ahol jóval kevesebben jelentek meg, mint huszonhét évvel korábban, a „gyertyás könyves” tüntetésen. A demonstráció, és a tanügyminiszterrel folytatott egyeztetések után mégis úgy tűnik, újabb kiút körvonalazódik. Egyelőre sem a helyi önkormányzatnak, sem a tanügyminisztériumnak nem érdeke, hogy végleg elmérgesedjen a helyzet. Tovább működhetnek a katolikus osztályok, az elmúlt két évben használt épületben, viszont a közoktatási intézményként működő Bolyai Farkas líceum részeként. Hosszas vergődés után most ott tart a közösség, ahol valahol az ezredforduló tájékán volt: két lépés előre, egy hátra a rendszerváltáshoz képest.