Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Eddig egy konkrét ígérete volt Orbán Viktornak, mit tervez negyedik miniszterelnöki ciklusára: jogi, erkölcsi és politikai elégtételt. Ez március 15-én hangzott el, és a választási kampány része volt. Csütörtökön azonban kétharmados parlamenti támogatottsággal esküt tehetett, és székfoglaló beszédében lehetősége volt elmondani, mit tervez kormánya. Összeszedtük, mi volt számunkra szembeötlő.
1. Ambíciója van még rengeteg
Szokták mondani Orbánra (is), hogy fáradt, már untatja a kormányzás, a politika. Nos, ennek semmilyen jelét nem mutatta csütörtökön. Hosszú beszédét átszőtte a távlatos gondolkodás, a történelmi szerep és a globális perspektíva.
A TÁVLAT: Orbán számára mindig is valami egységet képzett a 2010–2030 közötti két évtized. Erről értesülhettünk a beszédből. Kormányának programja négy évre lesz ugyan, mert ennyire kaptak most felhatalmazást, de a célokat 10-12 éves távlatban jelöli ki. A kormányfő szerint 2008-ban, két évvel második hatalomra kerülése előtt egy új korszak köszöntött be a világon, a Wall Streetről indult gazdasági válságot követő új rend. Orbán ezt felismerve alakította át eddig is Magyarországot, és a további építkezéshez még bő évtized kell.
A HATÓSUGÁR: A kormányfő egyik legfontosabb harcaként (ebben nincs semmi meglepő) a migrációt jelölte ki, de nem az Európai Unió ellenében kíván küzdeni, hanem annak alkotóelemeként azokkal, akik a rossz útra vinnék a kontinenst. Német vaskancellárokról, keleti harcos népekről és muzulmánok sokaságáról beszélt, akikkel szemben meg kell magunkat határoznunk. Orbán a közelgő trianoni centenárium előtt a szomszéd államok engedélyével formálná egységbe a Kárpát-medencét, míg Lengyelországgal együtt virágzó gazdasági régióvá Kelet-Európát.
A TÖRTÉNELEM: A magyar nép alacsony létszámú a világ lakosságához viszonyítva, és nincs kőbe vésve, hogy fennmarad, holott annyit adott már az emberiségnek, hogy kijár neki a tisztelet és a jövő lehetősége. Orbán Viktor ezerszáz évre tekintett vissza, és a fennmaradás, felemelkedés sorsfordulójaként láttatta saját kormányzását. Mint a Himnusz utolsó sora:
Megbűnhődte már e nép. / A múltat s jövendőt!
Vagyis valójában Orbánt nem a politika untatja, csak a honi kereteket nőtte ki.
2. Az illiberalizmust lecserélte
A kereszténydemokrácia az új szakkifejezés. Amikor Orbán a beszédében elmondta az ismert szöveget a liberalizmus kimúlásáról, akkor saját rendszerét már nem fosztóképzővel határozta meg, hanem az elmúlt időszak interjúiból már ismert szófordulattal. Ennek több magyarázata is lehet. Az illiberalizmus azt sugallta, hogy ez a demokráciának valamilyen szűkítését jelenti, nem véletlen, hogy Angela Merkel pár éve Budapesten enyhe megvetéssel közölte, hogy nem tud mit kezdeni ezzel a kifejezéssel. A kereszténydemokrácia azonban a német kancellár pártjának nevében is benne van. Ha már Európába vágyik, ez olyan belépőkártya oda, amivel nem fordítják vissza az ajtóból rögvest.
Új márkanevet tehát azért is kereshet magának Orbán, mert a régiós és európai ambícióihoz jobban passzol (a szomszéd államoknak külön üzente, hogy nem kell tőlünk félni). A kormányfő többször hangsúlyozta az egyéni szabadság megőrzésének fontosságát, amelyet a keresztényi erkölccsel egészített ki. Érdekes ilyen téren, hogy nem csak a tradicionális nemi szerepek kaptak helyet a beszédben, de a vallási gyökerekből levezetve az antiszemitizmus elleni harc is. Mintha a liberalizmus provokatív tagadását fel akarná váltani egy sokak számára pozitív elemeket tartalmazó új ideológiára. A kereszténydemokráciához pedig passzol az a csütörtöki ígérete, hogy:
"Azon leszek, minél többször érezzük úgy ebben a házban, hogy angyal szállt át felettünk".
3. A nagy feladatok homályosak maradnak
Követni is alig lehetett, amikor végre pár konkrétum ismertetésébe fogott Orbán. Nézzük akkor pontokba szedve:
- Demográfiai trendforduló
- Infrastrukturális nagyberuházások
- Fosszilis energia nélküli áramellátás
- Életminőségben és gazdasági fejlettségben éllovas az unióban
- Regionálisan komolyan vehető honvédség
- Saját gazdasági régió kiépítése Varsóval
- Budapest fejlesztése a magyar kultúra fellegváraként
- A Kárpát-medence egységének újrafogalmazása
- A technológiai fordulat uralása
A beszédből hiányzott az egészségügy, az oktatás és az elvándorlás problémájának említése. Igaz, az itt felsorolt célok több pontjához nyilván szükséges a jobb egészségügyi ellátás, a jobb teljesítmény nyújtó oktatási rendszer és az országában megmaradó fiatalság. Orbántól kevés lesz, ha megálmodja a regionális középhatalmat, rengeteg munka várja. Ha egyáltalán akar ezekkel foglalkozni és nem hagyja rá Kásler Miklósra, Palkovics Lászlóra, Gulyás Gergelyre – akinek bizonyítania kell, van-e akkora munkabírása, mint Lázár Jánosnak volt.
4. Orbán Viktor van, más senki
Bár a miniszterelnök többet beszélt végre a terveiről, mégis vázlatos maradt. A világképét hosszan ismertette, de a nagy célokat, fontos projekteket letudta pár bővített mondatban. Ezzel együtt feltűnő volt, hogy nem osztott feladatokat, nem beszélt kormányának tagjairól, nem mutatta be csapatát, még csak nem is köszöntötte a jelenlévőket. Orbán közvetlenül szólt a választóhoz, és igyekezett hangsúlyozni, hogy ez alatt a tizenötmilliónak számolt magyarság minden egyes tagját érti.
És ha már nem volt senki, aki kiérdemelte volna a kormányfői figyelmet a beszédben, nem volt megnevezve barát és szövetséges, logikusnak mondható, hogy reagálni sem engedtek senkit a beszédre. Orbánt ezért bojkottálta az LMP, az MSZP, a Párbeszéd és a DK frakciója is, de a jelek szerint ez a legkevésbé sem zavarta (a jobbikosok végig benn ültek, fegyelmezetten asszisztáltak, Gyöngyösi Márton gratulált is a miniszterelnöknek). Csütörtökön nem jutott még csak kioktató helyreutasítás sem a fideszes értelmezés szerint áprilisban leváltott ellenzéknek.
5. Az orbáni magyar
Soros Györgyről egyetlen szó sem esett, menekültválságról, betelepítésről, kvótákról is csak elvétve, messze nem ez volt a beszéd középpontja. Sokat beszélt azonban az orbáni emberképről és a magyarság európai helyzetéről. Kijelentette, hogy a Kárpát-medence számára egyetlen egység, még akkor is, ha több nép és számos államalakulat osztozik rajta. Azt szeretné, ha a szomszédokkal együtt ismét egységgé építhetné ki azt. „A magyaroktól nem kell félni” – mondta. Visszatérően utalt korábbi gazdasági, politikai, sport- és tudományos sikerekre is. Kiválasztott nép ez, kihallatszott a sorok közül.
Orbán meglátása szerint mi, magyarok egyedi faj vagyunk. Ez szerinte a „homo sapiens magyar válfaja”, amelynek nevében többes szám első személyben beszél. Ő a mintapéldány.
+1, És akkor lesz itt elégtétel?
Orbán Viktor nem akarta ezt az alkalmat azzal elrontani, hogy ellenségeivel túlzott mennyiségben hadakozzon. Ahogy elmondta beszédének elején, rendkívül kedvező pillanatot lát a magyar politikában:
- a gazdaság erős,
- az ország uniós helyzete jelentős,
- az ő személyes tapasztalata és bátorsága számottevő,
- és az egyetlen helyes utat is látja.
A liberalizmus és a brüsszeli bürokrácia megkapta a magáét, és még a spekuláns hálózatára is volt utalás, de Soros György neve nem hangzott el. Amikor pedig a demokráciaexport művelői ellen beszélt, akkor nem csak a magyar demokráciáért aggódó nyugat-európaiak érezhették magukat megszólítva, de a Fehér Házban most többségbe kerülő amerikai héják is, akik épp Iránban váltanának rezsimet.
Belpolitikai elégtételről nem volt szó. Nem hallottunk a Stop Sorosról, a csicskapártról, és a sajtó is csak a politikai korrektség elítélésekor bukkant fel röviden. Orbán ugyanakkor jelezte, hogy a vitát és a kritikát a politika velejárójaként tekinti. Csak azt nem támadják, aki nem fontos – mondta, és félreérthetetlenül jelezte, hogy kész visszaütni. A kétharmad végtelen eszköztárat biztosít minden válaszlépésre. Ha rossz idők jönnek, vagy valaki keresztbe fekszik, pillanatok alatt megérzi Orbán szigorát, ez ebben a beszédben is szerepet kapott.
A lovagiasság szabályai szerint fogok vívni, de a vitákban senkinek sem maradunk adósai. Olyan lesz a fogadjisten, amilyen az adjonisten
– mondta Orbán. És bár úgy hangzik, mintha ezzel elévültek volna a múlt "bűnei", erre azért mi nem fogadnánk.
