Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ha jó az új alaptanterv, akkor rendszerellenes.

Régen vártam már tanévnyitót ennyire. Iskolásként sohasem vártam, és ez körülbelül a legfőbb probléma ma is az oktatással. Idén viszont a becsöngetéssel egy időben nyilvánosságra kerül az új Nemzeti Alaptanterv.

Nyolc és fél év alatt a Fidesz semmilyen lényeges reformot nem hajtott végre. Legnagyobb eredménye a rémhírterjesztés felfuttatása, meg az, hogy Orbán és családja annyit harácsolt össze, amíg elmúlt a hírértéke. Nem történt rendszerszintű változás oktatásban, egészségügyben, nyugdíjrendszerben, és nem ilyen a segély átnevezése közmunkára. Kormányzásra tulajdonképpen nem került sor.

Ismeretlen vektorok eredményeként, nyolc Hoffmann Rózsával meg Czunyinéval súlyosbított év után az alaptantervnek mégis nekiláttak, és ebben a készülődésben meglepő és rendszeridegen módon értelmes gondolatok is napvilágot láttak. Ezek szinte kizárólag Csépe Valériához kötődnek, a tantervügyi miniszteri biztoshoz. Ő sem tett mást, mint kimondta a közhelyeket, amelyeket kutatók, ellenzéki politikusok és tüntető tanárok évek óta hirdetnek. Hogy olvasson az a gyerek brit fantasyt vagy amerikai scifit, ha az érdekli, és ne Jókaival nyomorítsuk, mert akkor semmit sem fog. Hogy vegyük észre és használjuk ki, milyen gyorsan és hatékonyan tanulja meg a tabletes játékai bonyolult szabályrendszerét, térképeit és adatait, és ehhez igazítsuk a tanítást. És mindenekelőtt törekedjünk arra, hogy ne undorodva menjen suliba.

Az lesz a kérdés, csinál-e nyarat egy fecske. Mivelhogy Csépe Valérián kívül a témában minden kormánypárti szereplő mint megannyi síkhülye pedellus pofázik összevissza, igazi csoda lenne az a nyár. Egy végtelen vakáció.

Van a fapados, alapfelszereltségű konzervatív szaralak, aki arról motyog, hogy az iskola ne legyen élmény és játék, hanem legyen csak nyomasztó és szigorú, mert ő is felnőtt valahogy, és tessék, milyen szép formás szaralak lett belőle. Ezekkel államtitkári szinten is bőségesen el vagyunk látva. Nem feltétlenül gondolják komolyan ezt, de nem azért, mert titokban sikeres iskolarendszerekről tájékozódnak, hanem mert nem gondolnak semmit. Opportunisták viszont: lesik az alkalmat, amikor egy jókor bedobott ájtatoskodással piros pontot szerezhetnek. Mindenkinek jó lenne, ha korszerű, kreatív irányba indulna a magyar iskola, de már fenik a selyemzsinórt az ügyeletes senkik, hogy cikksorozatban keljenek ki a liberális elhajlások ellen.

Vannak aztán azok a demens szerencsétlenek, a miniszterrel az élen, és sokakkal az uszályában, akik elhitték, hogy Orbán Viktor megállította nekik az időt. Hogy tényleg 1920 van megint, vagy inkább 1820, és nem kell ide se nemzetközi egyetem, sem ennyi gimnázium, annál inkább latin nyelv és keresztény-nemzeti nevelés. Ők buzgó hittel fognak nekiesni bármilyen modernizációs szándéknak, mert megtöri a varázst, hogy mi kijelentkeztünk a 21. századból.

És van persze a nyers hatalmi érdek: hogy kuss legyen most és mindörökké. Ehhez félelemben tartott diákság, szülők és tanári kar kell, nem pedig autonóm polgárok. Pedig egy vagy öt ember kevés ehhez a munkához: elengedhetetlen lenne többek közt, hogy az arra alkalmas tanárok újra leülhessenek tankönyvet és applikációt írni, szerkeszteni, és szabadabb piacon lehessen sikeres, aki jól dolgozik. És kellene az állandó visszajelzés gyerekektől, tanároktól és szülőktől arról, hogy mi válik be és mi nem. Mindez veszélyeztetné a kormányzati hegemóniát, vitahelyzeteket teremtene, végül pedig olyan generációkat nevelne fel, akik esetleg nem hiszik el egy beszélő disznósajtnak, hogy ha nem szavaznak rá, akkor megeszi őket a kutyafejű tatár.

És helyben pedig ott bűzlik a szintén nyers, de még ennél is földszintesebb politika: sokan lettek és szép fényesre híztak már a piócák. Némelyik polgármesterként tarthatatlanná válik, meg egyébként is egy gyerekverő állat, de azért a mi kutyánk, tehát legyen belőle igazgató. Túl sok élősködőnek kell munkát adni, és ezek közül elég sokan néznek ki maguknak egy iskolát, hogy ott basáskodhassanak a párttal a hátuk mögött. A sikeres oktatási reform az ő kirúgásukat is maga után vonná, mert egy modern iskolát nem tudnának elvezetni.

Innen szép nyerni, ezekkel a kulcsszavakkal. Nem kérdés – és erre utalnak Csépe Valéria nyilatkozatai –, hogy az oktatásnak liberális modernizációra van szüksége. Ám ezeket a fogalmakat ma egy kicsiny múzeum sem vállalhatja fel retorzió nélkül. Ma egy operára rászállnak a döglegyek, ha alkalmat találnak egy kis buzizásra és libsizésre. Magyarországon a versenyképes, korszerű, digitalizált, szabad gondolkodásra, önálló tájékozódásra, vitára és kreativitásra tanító iskola idegen test lesz, ha megvalósul.

Adja isten, hogy megvalósuljon, és körülötte felnőjön egy hozzá méltó ország.

 

Borítókép: Pawel Kuczynski

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!