Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Ugyan abban nagy rutinjuk van a politikusoknak, hogy minden március 15-én, augusztus 20-án és október 23-án elmondják, ha a márciusi ifjak, Szent István, illetve az 1956-os forradalmárok most lennének itt, miért szóról szóra az ő politikájukat támogatnák, a fideszes megszólalók most egy kicsit nehezebb feladattal szembesülnek. Nem egyszerű kihívás egy olyan nemzeti ünnepen, ami a nemzeti önállóságért indított, orosz segítséggel levert szabadságharcról szól, amellett érvelni, hogy Magyarországnak nem nagyon kell reagálnia az Ukrajna ellen indított orosz agresszióra. Főleg akkor nem, ha az ember egyébként államtitkár a Külgazdasági és Külügyminisztériumban. Menczer Tamás, Budakeszi és környékének fideszes képviselőjelöltje azonban megoldotta ezt, és arról értekezett az ünnepi beszédében:
„Az 1848-49-es szabadságharc azt üzeni a mának, hogy az ország érdekét meg kell védeni, de ezt többféleképpen lehet megtenni. Van, amikor fegyvert kell ragadni, és van, amikor ki kell maradni egy háborúból.”
Szerinte „akkor vagyunk győztesek, ha cselekvőek vagyunk, erősek vagyunk és a nemzeti öntudat a helyén van.” Akkor ugyanis „mindenképpen győztesek vagyunk, ha megőrizzük a nyelvünket, a kultúránkat, a hagyományainkat, ha megmaradunk magyarnak”.
