Nem lesz könnyű helyzetben Takács Péter egészségügyi államtitkár, akit Pintér Sándor belügyminiszter nevezett ki az ágazat élére. Az országos kórházi főigazgató volt helyettese – ahogy azt a Magyar Orvosi Kamara kongresszusán elárulta – a nyarat az egészségügyi ágazati stratégia terveinek elkészítésével tölti majd, amelyeket a kamarákkal és a szakmai szervezetekkel is egyeztetni akar, mielőtt a kormány elé terjeszti.

Nagy reformra azonban valószínűleg így sem lehet majd számítani, ami az előzményeket ismerve nem túl meglepő: az Orbán-kormánynak az eddigi három kétharmados többség sem volt arra elég, hogy átfogó egészségügyi reformba kezdjen. A nagyrészt uniós pénzből finanszírozott infrastrukturális fejlesztések mellett – nem utolsósorban a politikai kockázat miatt – főleg eseti problémakezelés történt, ilyen volt például a hálapénz kivezetése és az orvosbérek emelése.

MTI / Balogh Zoltán

Hogy ez miért problémás, és mi várhat a magyar egészségügyre a következő kormányzati ciklusban, azt a Political Capital, a Friedrich Ebert Stiftung és a Jelen konferenciáján próbálták felvázolni egészségügyi szakértők.

Majd megyünk magánba

A kormány hozzáállása már csak azért is nehezen érthető, mert az egészségügy az egyike azon kevés témáknak Magyarországon, melyet mind a két politikai oldal egyaránt problémásnak lát. Az Eurobarometer legfrissebb kutatása szerint az egészségügy állapota a második legtöbbet említett probléma az infláció után, ezen belül is – a Medián 2019-es felmérése szerint – a legtöbben az ellátáshoz való hozzáférést látják igazságtalannak, valamint visszatérő gond a várólisták hossza is, amin a koronavírus-járvány azóta tovább rontott.

Ennek egyenes következménye, hogy Magyarországon egyre többen fordulnak a magánegészségügy felé, az elmúlt két évben az arányuk 44-ről 63 százalékra nőtt.

2019-ben a teljes magánegészségügyi kiadás 950 milliárd forint volt, ami az összes egészségügyi kiadás harmada.

A magánszektor térnyerése elsősorban a járóbeteg-ellátást érinti, a legtöbben fogorvoshoz, nőgyógyászhoz és bőrgyógyászhoz mennek magánba, de nő a laborvizsgálatok, egynapos sebészetek és gyermekgyógyászati vizsgálatok száma is. Ehhez képest a lakosságnak még mindig csak elenyésző része fizeti a magánellátást tudatosan, egészségbiztosítón keresztül, a legtöbben zsebből finanszírozzák – vagy ami még ennél is rosszabb, hitelből.

A gazdasági növekedés sok olyan beteg számára tette lehetővé a magánegészségügy igénybe vételét, akinek erre korábban nem volt lehetősége, de az is előfordult, hogy a kényszer szülte, hiszen a járvány és az orvoshiány miatt sokan egész egyszerűen nem jutottak be az állami rendszerbe. Az infláció és a romló gazdasági helyzet miatt azonban a trend megfordulni látszik, miközben az állami rendszer hozzáférhetősége nem javult – ami nagy politikai kockázatot jelent a kormánynak.

Nem csoda, hogy már a magánegészségügyi szektorban és az egészségügyi biztosítások területén is megjelent a NER, bár a térnyerése a többi szektorhoz képest nem olyan nagy arányú. Ezt Molnár Csaba, a Political Capital elemzője azzal magyarázta, hogy az egészségügyben a dolgozók bérköltségei és a drága eszközök miatt rövid távon nehéz hasznot szerezni. Ráadásul a kormányzati szándék sem egyértelmű: míg bizonyos intézkedések segítik a magánegészségügyi szolgáltatók térnyerését, a meddőségi klinikákat kivétel nélkül államosították.

MTI / Balogh Zoltán

Na de mi jön most?

A HVG-nek korábban nyilatkozó egészségügyi források úgy látják, az ágazatnak mindenhol jobb helye van, mint a Kásler Miklós vezette Emberi Erőforrások Minisztériumánál, és bár Pintér Sándor vezetési stílusa megkérdőjelezhető, ő legalább odafigyel a szakma javaslataira.

Hogy ez valóban így lesz-e, az még a jövő kérdése,

egészségügyi mestertervről azonban az ötödik Orbán-kormány esetében sem beszélhetünk.

Az eddigi miniszteri és államtitkári nyilatkozatokból mindenesetre úgy tűnik, a következő években is csak a politikai kockázatok csökkentése lesz a cél: jelentős állami forrásbővüléssel nem lehet számolni, a kórházak centralizációja pedig tovább erősödik majd. A kormány ugyanakkor minden bizonnyal megpróbálja majd orvosolni a szakdolgozói munkaerőhiányt és kivezetik az egészségügyi intézmények átlagfinanszírozását is.

Az online konferencián Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász úgy vélte: az új struktúrának jelen esetben kisebb jelentősége van, hiszen önálló minisztériummal is lehet nagyon rosszul dolgozni. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának egyik vezetője azonban fontosnak tartaná, hogy a kormányüléseken legyen egy olyan különálló miniszter, aki teljes mértékben tudja képviselni a tárca érdekeit.

Sinkó szerint a jövőre nézve azt is fontos lenne tudatosítani az emberekben, hogy az egészségügy nem ingyenes, hanem térítésmentes – vagyis fizetünk érte, csak nem közvetlenül. Míg azonban a 300 forintos vizitdíj bevezetése korábban hatalmas felháborodást keltett – Sinkó egyébként maga sem támogatta az intézkedést, mert jelentősen csökkent miatta az orvoshoz forduló betegek száma – ma az emberek ennek sokszorosát fizetik ki a magánorvosnál.

„Alapvető probléma lett, hogy radikálisan csökkent a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, csodálkoznék, ha a belügyminiszternek nem az lenne az első feladata, hogy ezt javítsa” – vázolta fel a következő éveket.

Azt mind Kovácsy, mind Sinkó racionális döntésnek tartaná, hogy megkezdődjön a magánbiztosítók nagyobb szerepvállalása az ágazatban, de mivel ezek a cégek profitorientáltak, kérdéses, szívesen invesztálnának-e komolyabb, utánkövetést igénylő betegségekbe. A kockázatok alapján most jellemzően azokban az ellátásokban vesznek részt, melyek alapvetően egészséges, munkaképes, saját jövedelmet termelő emberek betegségeire terjednek ki – főleg a járóbeteg-szakellátás és az egynapos sebészet területén.

Hálapénz után

Azt a szakértők is elismerték, hogy a hálapénz kivezetésére jelentős erőfeszítéseket tett a kormány, ami mindenképpen jó irány. Az egységes orvosbérek azonban továbbra is komoly feszültségeket szülnek az ágazatban, ráadásul az egységesen magas bér nem motiválja az orvosokat, akik így több pénzért kevesebb beteget látnak el. Sinkó szerint ennek a problémáit szerencsére a kormány is látja, legalábbis mintha már mutatkoznának a jelei, hogy a béremelés visszamaradt 10 százalékát már nem fogják automatikusan odaadni, hanem különbséget tesznek az orvosi teljesítmények között.

„Az orvosbéremelés nagyon fontos lépés volt, hiszen pályaelhagyók is gondolkoznak azon, hogy visszatérnek, de a szakdolgozók nagyon ki vannak borulva. Hatalmas a szakadék az orvosok és a nővérek fizetése között, aminek az lesz az eredménye, hogy a nővérek ott hagyják a szakmát, és kiürülnek az intézmények” – figyelmeztetett Sinkó Eszter.

Mivel az egészségügy a belügyminisztériumhoz került, a szakértő még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a tárca megpróbált rendet tenni és „statáriális állapotokat” bevezetni, de az orvosellátottságon ez sem fog javítani.

Kovácsy Zsombor szerint a legnagyobb probléma jelenleg az alapellátásban van, ami a magánegészségügyben is lecsapódik – már ott, ahol erre az embereknek egyáltalán van pénze. "Az emberek ellátatlanok, a háziorvosok helyett a sürgősségire áramlanak, a járóbeteg-szakellátásban pedig óriási várólisták alakultak ki" – mondta.

Túry Gergely

Az egészségügyi jogász ezért úgy véli, ha most elkezdik, akkor is csak 3-5 év múlva kaphat előre a közfinanszírozott ellátás. Az mindenesetre pozitív fejleménynek tartják, hogy az államtitkárság egészségügyi stratégiát kezdett el alkotni, kérdés azonban, hogy Takács Péternek lesz-e mandátuma ennek végrehajtására. Akármi is történik, az egységes orvosbérek rendezése, az átlagfinanszírozás eltörlése és az ellátásszervező funkció kialakítsa nem várhat.

„A kormányok félnek az egészségügytől, mint a tűztől, mert tudják, hogy nagyon könnyű rosszat tenni. Ezt azonban már nem lehet sokáig halogatni, mert Magyarország igenis megérdemel egy jó színvonalú egészségügyet” – mondták.