Az Alkotmánybíróság az Országos Bírósági Hivatallal (OBH) és a Fővárosi Törvényszékkel szemben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak (NAIH) adott igazat egy ügyben.
Az ügy azért pikáns, mert tekintélyes jogtudósok által képviselt szervek kerültek egymással szembe egy egyébként nem túl jelentős kérdésben. Az OBH-nak az átláthatóság jegyében rendszeresen fel kell töltenie közbeszerzési szerződései adatait a Központi Információs Közadat-nyilvántartásba. Ezt 2024-ben egyszer három hét késéssel tette meg, ezért a NAIH megállapította, hogy törvényt sértett.
Igaz, a mulasztást hamar pótolta, tehát a NAIH határozatának nem volt semmilyen következménye, de az OBH – talán a presztízsért, hiszen mégiscsak a bíróságok központi igazgatási szerve – pert indított annak megsemmisítéséért. Az ügyet tárgyaló Fővárosi Törvényszék Huber Gábor vezette tanácsa pedig úgy ítélte meg, hogy a beszámoló benyújtásának határidejét meghatározó törvényi pont nem egyértelmű, ezáltal Alaptörvény-sértő, mert a jogszabályoknak világosnak kell lenniük. Ezért a bíróság az Alkotmánybírósághoz fordult.
Az Igazságügyi Minisztérium (IM) és a NAIH ezzel szemben úgy látta, hogy a paragrafus érthető, az OBH-nak is értenie kellett volna, és nem vitás, hogy megsértette a törvényt.
Ez volt a véleménye az Alkotmánybíróság Patyi András vezette tanácsának is. A testület elutasította a bírósági kezdeményezést, és nem talált Alaptörvény-ellenességet, mert szerinte most már – különösen az IM értelmező levelét is figyelembe véve – a Fővárosi Törvényszék meg tudja állapítani, melyik hatóságnak van igaza.
De a jogi csavar ezzel még nem ért véget. Az öttagú tanácsot vezető Patyi András, bár maga is megszavazta a határozatot, egy párhuzamos indoklásban azt fogalmazta meg, hogy igazából az OBH-nak van igaza, Péterfalvi Attila NAIH-elnök véleménye pedig törvénysértő és egyáltalán nem világos értelmezést tartalmaz. Tehát bár maga a törvény és így a NAIH-nak az OBH-t elmarasztaló határozata sem ütközik az Alaptörvénybe – ezért utasították el a bírói kezdeményezést –, a NAIH-nak az Alkotmánybíróság számára kifejtett álláspontja nem tekinthető alkotmányosan elfogadhatónak. Patyi András szerint az Alkotmánybíróságnak saját hatáskörében kellett volna meghatároznia a vitatott pontok értelmezését, de ezt a többi tag a jelek szerint nem támogatta, ezért került be csak a párhuzamos indoklásba.
