szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

A csúcson köztudottan óriási pénzekért jönnek-mennek a nemzetközi sztárfocisták, de mekkora pénzek forognak a "kkv szektorban", azaz az iparág derékhadában? Egy, a nemzetközi szövetség (FIFA) által közölt felmérésből az derül ki, hogy semekkora, a tavalyi átigazolások 86 százalékát ugyanis nem kísérte semmiféle pénzügyi transzfer.

Focista exportőrök
Minden valamire való csapatban található legalább egy, de inkább kettő vagy három brazil focista, és a mostani kutatás is ezt támasztotta alá. Az országonkénti rangsort ugyanis toronymagasan vezetik a brazilok: az összes klubot váltott játékos 13 százaléka brazil volt, ami csaknem kétszer annyi, mint a második helyezett Argentína (7 százalék) eredménye. A dél-amerikai labdarúgók keresettségét jól jellemzi, hogy e két futballnagyhatalom mellett Uruguay és Kolumbia (3-3 százalék) is a lista élcsoportjában található. Rajtuk kívül még Franciaország, Szerbia és Nigéria (egyformán 3 százalék) nevezhető jelentős futballista exportőrnek. Utánuk Anglia, Spanyolország és Portugália következik a sorban, de már csak szerény két százalékkal.

A futballpiac sokszor fantasztikus átigazolási számait hallván mindenkiben az a meggyőződés alakulhat ki, hogy a csillagászati összegekért klubot váltott labdarúgók hatalmas pénzeket kaszálnak. Ami nyilván igaz a legnagyobb sztárokra, csakhogy a többség kénytelen szerényebb tételekkel beérni. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) megbízásából készült felmérésből pontosan kirajzolódik, hogy a rekordokat döntögető és az újságok címlapjaira kívánkozó árak ugyanis csak egy nagyon szűk réteget érintenek. (Közéjük tartozik például Dzsudzsák Balázs, akiért állítólag 14 millió eurót utalt az orosz Anzsi Mahacskala a holland PSV Eindhovennek - azóta már továbbadta 19 millióért a Dinamo Moszkvának.)

Azért a több mint 11 500 futballistáért, akik nemcsak klubot, hanem országot is váltottak, mindösszesen 3,1 milliárd dollár fizetett új kenyéradójuk - ami kétségkívül szép summa, de ha a tények mögé nézünk, megváltozik a kép. Az egy átigazolás során megmozgatott tipikus összeg ugyanis csak 200 ezer dollár volt.

Ennél is jobban meglepte azonban a kutatás készítőit, hogy az összes tavalyi átigazolás közül csupán 14 százalék esetében történt pénzmozgás, vagyis a 11 500 játékos 86 százaléka ingyen váltott csapatot. Az első pillantásra megdöbbentő adat magyarázata, hogy ők szabadügynökök voltak, tehát olyan focisták, akiknek lejárt a szerződésük előző klubjuknál, vagy első profi szerződésüket írták alá.

Az összes klubváltás 75 százaléka 27 éves vagy fiatalabb labdarúgóról szól. A 23 és 25 esztendős focisták uralják a piacot, belőlük egyformán több mint ezret "adtak el" tavaly, míg a 30 évesek - vagy idősebbek - esetében ez a szám nem éri el a hatszázat. A profi karrier átlagosan 33 év körül ér véget. A trend az, hogy a klubok már egyre fiatalabb korban lecsapnak a tehetségekre: feltartóztathatatlanul törnek előre a tinédzserek. Tavaly a 15 vagy 16 évesen profinak szerződött játékosok száma már meghaladta a 36 éves vagy idősebb focistákét. A 18 évesek klubváltása elérte a 200-as, a 19 éveseké meghaladta a 400-as határt.

Nem titok, hogy sokat keresnek a focisták, főleg igaz ez a nyugat-európai sztárklubokban szereplőket tekintve, az ő esetükben ugyanis az átlagfizetés csaknem eléri az évi 700 ezer dollárt (157 millió forintnyi összeget!). Az összes klubcserét illetően már kisebb pénzekről beszélhetünk, évi 244 ezer dolláros - 55 millió forintot kitevő - átlagról, ami azért még mindig elég szép pénz.

Ennél árulkodóbb adat azonban, ha nem az átlagot, hanem a mediánt vizsgáljuk, vagyis sorba állítjuk a 11 500 játékos bérét, és megnézzük a középértéket: ez a korábbi számoknál jelentősen alacsonyabb, csak évi 43 ezer dollár (forintban 9,6 millió). Ez az jelenti, hogy a felmérésben érintett játékosok fele ennyit vagy ennél kevesebbet kap kézhez. Ne feledjük, hogy szórakoztatóipari csúcságazatról van szó.

Focista exportőrök
Minden valamire való csapatban található legalább egy, de inkább kettő vagy három brazil focista, és a mostani kutatás is ezt támasztotta alá. Az országonkénti rangsort ugyanis toronymagasan vezetik a brazilok: az összes klubot váltott játékos 13 százaléka brazil volt, ami csaknem kétszer annyi, mint a második helyezett Argentína (7 százalék) eredménye. A dél-amerikai labdarúgók keresettségét jól jellemzi, hogy e két futballnagyhatalom mellett Uruguay és Kolumbia (3-3 százalék) is a lista élcsoportjában található. Rajtuk kívül még Franciaország, Szerbia és Nigéria (egyformán 3 százalék) nevezhető jelentős futballista exportőrnek. Utánuk Anglia, Spanyolország és Portugália következik a sorban, de már csak szerény két százalékkal.

A labdarúgók keresete csaknem minden országban meghaladja az ottani hazai össztermék (GDP) egy főre eső nagyságát. Gyakorlatilag csak Latin- és Észak-Amerikában, valamint a Közel-Keleten nem ez a helyzet, de a focisták átlagfizetése ott is az egy főre számított GDP felett van, legfeljebb a középérték alatt.

Ezzel együtt is tény, hogy ezt az "iparágat" is elérte, de legalábbis meglegyintette a válság szele, egyre több helyen - nem csak a kelet-európai kluboknál - előfordul, hogy a játékosok nem kapják meg időben fizetésüket.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!