Vegyél kölcsön feleségül!

Csen Gang egészen jól megél abból, hogy időnként megnősül, majd elválik. A látszatházasságok, a bérelt menyasszonyok és kölcsönvőlegények iránti kereslet a múlt héten, a holdújévi ünnepek napjaiban érte el szokásos éves csúcsát Kínában. Az üzlet hátterében komolyan veendő társadalmi konfliktus áll: a vidéken élő szülők elvárják felnőtt gyermekeiktől, hogy kellő időben társat válasszanak, ám a nagyvárosi fiatalok nem sietik el a házasságot. Ha ilyenkor – mint most, a kakas éve beköszöntekor – magányosan látogat haza az utód, még az is megeshet, hogy az öreg szülék szóba sem állnak vele. Aratnak tehát az alkalmi kapcsolatokat közvetítő internetes és okostelefonos szolgáltatók. Európai fogalmaink szerint talán a klasszikus escortszervizhez, vagyis a vacsorákhoz, társasági eseményekhez kapcsolódó kísérethez áll közel a szolgáltatás, többnyire szigorúan – ahogyan Kínában kódolják – „zöld”, azaz szex nélküli változatban. Nem kizárt, hogy egyszer-egyszer az alkalmi partnerek esetleg mégis az ágyban találják magukat, de alapjában nem erről van szó.

Egy tíznapos házassági színjátékkal Csen – akit tavaly ezen az álnéven mutatott be a South China Morning Post hongkongi napilap – 15 ezer jüant (1 jüan = 42 forint) keresett, és néhány válás után mindig újra készen áll erre az üzletre. A lap múlt heti tudósítása pedig további vállalkozó kedvű férfiakat mutatott be. Akad színész, aki lelki támaszt is nyújt bérbevevője családjának, ha kell. Van olyan pasi, aki méltányos díj ellenében hosszabb időn át rendszeresen felhívja megbízója szüleit. Az üzlet persze nem elsősorban férfidolog, jóval inkább a képzelt menyasszonyok és álbarátnők kölcsönzésére irányul. Az is megesik, hogy rokonaik előítéletei miatt homoszexuális kínaiak szerepeltetnek maguk mellett álfeleséget. 

A szolgáltatók folyamatosan működnek, az év más részeiben a nőbérlési díjak óránként egy jüanról indulnak. A Hire Me Plz mobilalkalmazás előfizetői óránként 1–1999 jüan közötti áron kaphatnak társat vacsorához, beszélgetéshez, madzsong játékhoz vagy akár lábmasszázshoz – írja a Reuters brit hírügynökség. A Zuren77 internetes szolgáltató oldala pedig olyan, mint egy webshop, csak éppen lányok jelentik a kosárba tehető árut. Az előfizetési díj leperkálása után szintén egy jüannal kezdődik a licit, a 188 jüant kínálók között már kisorsolják a kísérőt. Ilyenkor, szezonban viszont a hongkongi lap szerint napi 500–2000 jüan – ha pedig már fogyóban vannak a vállalkozók, akkor még több is – a bérleti díj, és ezen felül állni kell a kölcsöntárs költségeit is. A Reuters múlt heti összefoglalója szerint vonzó fiatal lányok újévkor napi 3–10 ezer jüant kereshetnek pusztán azzal, hogy megbízójuk társaságában vendégeskednek vidéken. A közvetítők bevétele az előfizetési díjakból és a kölcsönzési díjak utáni jutalékból tevődik össze. A kínaiak a Reuters szerint annyiban tartanak előbbre más ázsiai országoknál, hogy a kísérőket már nemcsak internetes oldalakon, hanem mobilalkalmazásokkal is meg lehet rendelni és ki lehet fizetni. 

A bérlés erkölcsösségét Kínában is többen vitatják. Nem véletlen, hogy a kísérőket közvetítő szolgáltatók ajánlatai szexmentesek: Kínában ugyanis törvény tiltja a prostitúciót. A menyasszonykölcsönzés fölött azonban láthatólag szemet hunynak. Mindenesetre nem sokkal a holdújév előtt az állami hírügynökség azt idézte egy jogi szakértőtől, hogy a randevúközvetítés nem egyértelműen tilos, de kockázatos, mert a közelség időnként szexuális kényszerbe csaphat át. Amin pedig a legügyesebb vállalkozás sem segíthet: a vidéki öregek és a városi fiatalok felfogása annyira eltér, hogy hiányzik a párbeszéd, s emiatt kell fizetni a szemfényvesztésért.