Nagy visszhangot kapott, amikor a minap a rendőrség rajtaütött a The Pubként, vagy Central Pubként ismert Váci utcai sörözőn, amelynek vendégei – a rendőrök megfogalmazása szerint – „irreális túlszámlázásról, az alkalmazottak esetenkénti fenyegető fellépéséről és vélhetően a vendéglő működéséhez köthető nők csalárd magatartásáról” számoltak be.

A rendőrök a térfigyelő kamerák felvételeit is felhasználták. Ezeken nézték, ahogy a pub az ősrégi, ám mai napig jól működő behúzós trükköt alkalmazza: az utcán sétáló turistákkal egy vagy két nő elegyedik szóba, becsalja őket a sörözőbe, ahol horribilis áron adnak el nekik pár italt. Az átvert vendégek csak a számla láttán csapnak a homlokukra, akkor jönnek rá, hogy a nők összejátszottak a bárral,. Ekkor már nincs menekvés, a számlát akkor is megpróbálják behajtani rajtuk, ha – vérmérsékletüktől függően – próbálnak ellenállni.

police.hu

A rendőrök szerint már másfél éve, 2016 januárjától "körvonalaztak" a beérkező feljelentések "több szempontból aggályos tevékenységet". Pedig ahogyan megírtuk, a Váci utca közepén álló pubnak már 2014-ben rossz híre volt, holland tévések például már évekkel azelőtt lebuktatták a helyet, hogy azt a magyar rendőrség megtette volna.

A módszert ráadásul nem csak a most lebukott pub alkalmazza.

Nem kell hozzá sok idő, hogy bárki halomszámra olvasson hasonló történeteket ma is vígan üzemelő bárokról az internetes beszámolókban.

Akad panasz „egyszerű” túlszámlázásra: egy VII. kerületi sztriptízbárban például egy pár hete készült beszámoló szerint a betérő turistákat – a szokásos módszerrel – azonnal nők garmada vette körül, akik sorra kezdték rendelni az italokat, és bár a három férfi csak egy-egy sört kért, 20 perc alatt összehoztak egy 450 ezer forintos számlát. Félórás vita után a felek megegyeztek, hogy a három vendég az összes nála lévő pénzt odaadja, vagyis ebben az esetben megúszták 100 ezer forinttal a kalandot.

A beszámolók szerint azonban nem mindig megy ilyen könnyen a menekülés, egyes bárokban a személyzet „elkíséri” a vendéget a legközelebbi készpénz-automatához, esetleg még a szállodájához is, és keményen behajtja a kiszámlázott díjakat.

Ez az egyik beszámoló szerint akár 800 ezer forint is lehet.

Egy V. kerületi kávézó-étteremnek is kifejezetten rossz híre van a netes beszámolókban. Itt rendre két nő szólítja le az utcán sétáló turistákat, gyakran magukat is külföldieknek mondják, akik nem tudják, merre kell menni, és segítséget kérnek. Miután szóba elegyednek az áldozattal, meghívatják magukat egy italra – természetesen abba a bizonyos étterembe. A húszas éveikben járó nők a beszámolók szerint

átlagosan öltözködnek, jól beszélnek angolul, és kifejezetten nem flörtölnek az áldozatokkal, így sokaknak nem esik le időben a tantusz.

A számla általában pár italt takar, de így is 150-200 ezer forint között mozog.

Olvasói fotó

A budapesti turizmus számára egyértelműen káros helyeket a panaszok alapján könnyű beazonosítani, nevüket mégsem közöljük, hiszen a netes leírások önmagukban messze nem elegendőek a gyanú megalapozásához. Megkerestük viszont a kerületi jegyzőket, aziránt érdeklődve, tudnak-e ők ezekről a konkrét esetekről, és tehetnek-e valamit a jelenség ellen. A válaszokból pedig kiderült: a hivatalok bürokratikus bugyraiban gyakorlatilag elvész a trükköző helyek lekapcsolásának lehetősége.

Az V. kerületi önkormányzat sajtóosztálya például arról tájékoztatta a hvg.hu-t, hogy szerinte a kérdéses hellyel (amelynél rendre ugyanaz a két nő viszi be a vendéget 150-200 ezres italozásokra)

minden rendben van.

„A hivatal illetékes osztálya rendszeresen folytat kereskedelmi ellenőrzést, többek között az ön által említett vendéglátó egységekben is. Az ellenőrzések során az ártájékoztatást minden esetben megfelelőnek találták munkatársaink. Ugyan az árlapokon kirívóan magas árak szerepeltek (a jogszabályok értelmében szabad árképzés van, nincs maximalizálva a termékek ára), de a bejárati ajtón több nyelven figyelmeztető tábla van kihelyezve arra vonatkozóan, hogy magas árakkal dolgoznak. Így munkatársaink az ártájékoztatást megfelelőnek találták, tehát szankcionálási lehetősége nincs a hivatalnak.”

Az ötvenezer forintos ital tehát rendben van, ha a ajtóra ki van írva, hogy itt magasak az árak. De miért nem tesznek panaszt a megkárosított vendégek? A leírások szerint elsősorban azért, mert örülnek, ha kiszabadulnak a szorult helyzetből (volt, aki fogta magát, és elfutott). De az is hozzájárulhat a passzivitáshoz, hogy a történetek sajnos arról is szólnak:

nincs sok értelme rendőrt hívni.

A beszámolók szerint a rendőr nem tud mit kezdeni egy éttermi számlával, különösen akkor, ha létezik olyan étlap, amelyen a magas árak szerepelnek – ezek általában léteznek, más kérdés, hogy nem feltétlenül mindenkinek ezt mutatják. Harmadrészt pedig úgy tűnik, hogy

egy nyugati turista számára ebből a szempontból még ma is vadkeletnek számítunk,

a gyakran csak magyarul beszélő rendőrrel sokan nem akarnak bajlódni, inkább legyintenek, beletörődnek a csapdába, és kifizetik a cechet. Megtartják maguknak a véleményüket, többnyire pedig magukat is okolják a naivitásukért.

Amikor a Budapesti Rendőrkapitányságot kérdeztük a konkrétan két, általunk gyanúsnak tartott helyről, azt a választ kaptuk, hogy a VII. kerületben (vagyis a sztriptízbárnál) a feljelentések alapján két esetben súlyos testi sértés, egy esetben önbíráskodás megalapozott gyanúja miatt folytatnak nyomozást, az V. kerületben (a két nővel operáló étteremnél) viszont nincs eljárás folyamatban.

Képünk illusztráció

AFP / Sergio Reboredo

A túlszámlázásra, vagy a nőkkel való összejátszásra utaló panasz ugyanis nem indukál eljárást. A BRFK arra emlékeztetett, hogy „büntetőeljárás csak bűncselekmény gyanúja alapján, és csak az ellen indítható, akit bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel”. Egyébként már a Cenral Pub esetében is nagyon megnehezítette a nyomozást, hogy a külföldi turistákat bajos tanúként kihallgatni, mert mire az ügy eljut ebbe a szakaszba, ők már rég nincsenek Budapesten.

Márpedig a hasonló helyeket a kerületi jegyző csak akkor tudja bezáratni, ha azt a nyomozó hatóság kezdeményezi. A IX. kerületben (amely egyébként nem tűnik fertőzöttnek ezzel a módszerrel) például azt mondták, néhány éve egy Ferenc körúti szórakozóhely hasonló esetéről szereztek tudomást, itt azonban a rendőrség más, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt kezdeményezte a hely bezáratását, amelynek eleget is tettek.

A túlszámlázás miatt azonban a jegyző nem tud eljárni.

Az V. és a VII. kerületben is azt mondták, hogy a túlszámlázás lefülelése (az önállóan egyébként már nem is létező) fogyasztóvédelmi hatóság és a NAV hatáskörébe tartozik. Kizárólag ezeknek a szerveknek van lehetősége próbavásárlásra – már csak az a kérdés, hogy egy adóellenőr lépre tudja-e csalatni magát, azaz el tudja-e hitetni az utcán prédára vadászó nőkkel, hogy ő egy potenciális turista-áldozat. Máskülönben előfordulhat, hogy nem a sok tízezres italokat listázó étlapot nyomják a kezébe.

A VII. kerületi jegyző kérdésünkre egyenesen úgy összegezte a helyzetet, hogy ő hivatalosan a közelébe sem mehet az ilyen visszaéléseknek: „a települési önkormányzat jegyzője a problémával kapcsolatos eljárásokban hatáskörrel nem rendelkezik, továbbá előtte ilyen típusú eljárás nem indul, az érintett, és esetlegesen előforduló esetekről hivatalos tudomása nincs".