Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
Turbulenciába kerültek a fapados légitársaságok, a napokban nemcsak az izlandi Play légitársaság függesztette fel a működését, hanem a svéd Braathens International is csődöt jelentett, és leállította a járatait.
Ezekről a piaci állapotokról adott interjút az olasz Corrierének a Ryanair vezérigazgatója, Michael O’Leary, aki szerint a csődök hátterében részben az állhat, hogy számos európai versenytársuk csak úgy tesz, mintha diszkont-légitársaság lenne, miközben valójában túl magasak a költségeik. O’Leary úgy látja, hogy az ilyen hibás gazdálkodás miatt még karácsony előtt több légitársaság megszűnhet.
A konkurens Wizz Air is bajban van O’Leary szerint, bár azt nem gondolja, hogy a következő hetekben összeomlana. Azt viszont igen, hogy vagy elkerülhetetlenül csődbe megy, vagy felvásárolják.
A magyar gyökerű társaság szerinte kockára tette a jövőjét azzal, hogy a Covid ideje alatt eladták a repülőgépeiket, és elkezdték magas lízingdíjakért visszabérelni, aztán az elmúlt években a legfőbb részvényesüktől vett gépekkel bővítették a flottájukat, amiket utána bankokhoz fordulva költséges eladás- és visszlízingügyletekkel finanszíroztak újra. Szerinte az egész olyan lett, mint egy piramisjáték: a nagyobb növekedés növelte a profitot, és az elmúlt öt évben fel tudtak mutatni nyereséget, de ez hosszú távon nem biztos, hogy fenntartható, mivel a növekedés megállt.
A problémával egyébként a Wizz Air is tisztában van, miután júniusban 40%-os profitcsökkenést publikáltak. Ennek hátterében jelentős részben a Pratt & Whitney repülőgép motorokkal kapcsolatos problémáik álltak, mivel azok visszahívása limitálta a társaság kapacitásait. A nehéz helyzet miatt a nyár közepén visszavonulót fújtak közel-keleti ambícióik terén, és feladták az Abu-Dzabba tervezett központjukat.
Ez utóbbit a nyilatkozataival erősen provokáló O’Leary úgy minősítette, hogy „teljesen szétszórtak. Öt éve Olaszországban, majd Bécsben akartak terjeszkedni sikertelenül. Ők akartak lenni a Közel-Kelet legnagyobb légitársasága, de most leállították az abu-dzabi bázisukat. Most meg Kazahsztánba akarnak menni és Lengyelországban bővíteni, de ahhoz késő, mert mi már befektettünk Lengyelországban. Úgy tűnik, ők egy európennyt se keresnek, amíg értünk sorba állnak az európai repterek.” Mint mondta, azért állnak sorba értük, mert attól tartanak, a Wizz Air jövőre már nem lesz.
Az Easyjetről is elmondta a véleményét a Ryanair vezére, azt mondta róluk, ugyan nincsenek bajban, de nem is növekednek, és csak Londonban, Párizsban és Svájcban van erős jelenlétük, így szerinte idővel a londoni operációkat a British Airways veszi majd meg, a többit pedig az Air France–KLM.
O’Leary sokszor kifejezetten élesen fogalmaz a vele szemben álló piaci szereplőkkel szemben, nemcsak közvetlen versenytársaival szemben, hanem akár a spanyol, az olasz vagy a magyar kormánnyal szemben is, egy HVG-nek adott interjúban például Nagy Márton gazdasági minisztert nevezte komplett idiótának, amiért extraprofit különadót vetett ki a légitársaságokra.
A Ryanair-vezér a nyilvánosság előtt is már-már futballedzőkre hasonlító lelkesedéssel védi a cég üzleti döntéseit, amelyeket a költség-bevétel optimalizáció érdekében hoznak. Nyáron ennek érdekében 2,5 euróra emelte a munkatársaknak járó bónuszt, akik túlméretes táskákat fülelnek le a beléptetőkapuknál.
