Ugyanabban az évben, amikor az első építészeti biennálét megrendezték Velencében, 1980-ban jelent meg Christian Norberg-Schulz építészetteoretikus Genius Loci című könyve. A genius loci, magyarul a hely szelleme, a városban összegyűjtött jelentés, a térben megjelenő élet. Az erős helyeknek határozott és jól érzékelhető atmoszférájuk van, ahogyan a szerző fogalmaz: „a hely tudja, hogy mi akar lenni”.

ELASTICO SPA+3 csoport:
A tűnődés útjai végtelenek, Italia-y-2026
© Műértő
Míg a hatvanas években az építészek a városban a jövő technikáján alapuló, mind a szerkezetek, mind a tervezett társadalom szempontjából korlátlan lehetőséget látták, addig a nyolcvanas évek óta a hely szellemét, az atmoszférát keresik, azt akarják megérezni és megtartani benne.

Az idei építészeti biennále főtémája, a nagyváros, jónak ígérkező választás ahhoz, hogy akár a jövőbe mutató hatalmas fejlesztések, akár a sajátos nagyvárosi genius loci irányából meg lehessen közelíteni. A látogatóknak azonban, akár az előbbire, akár az utóbbira számítsanak is, csalódniuk kell. A kurátor, Richard Burdett ugyanis nem a szokásos építészszemlélettel mutatja be a négy földrész 16 kiválasztott nagyvárosát. Igaz, bőven kapunk impressziókat a városok életéből: fotók a különböző helyszínekről, épületek és emberek, a mindennapi forgatagot bemutató filmek, amelyekhez a városi zajt is hallhatjuk, ha a megfelelő hangterelő ernyő alá állunk. A panorámaképek és a légi felvételek, amelyek a települések struktúráját mutatják, az építészeknek és a várostervezőknek ugyancsak ismerősek lehetnek. A kiállítási tablók jó részén azonban a statisztika a lényeg. Milyen a népsűrűség eloszlása az egyes városrészek között? Mennyire fiatal vagy öreg egy város népessége? Miből élnek lakói: iparból, kereskedelemből vagy illegális munkából? Milyen az infrastruktúra, a közlekedés, a csatornázás? Vég nélkül sorjáznak a demográfiai, szociológiai, gazdasági és műszaki adatok. Az elemzések tekintélyes létszámú csapat munkájára támaszkodva készültek; a katalógus 250 nevet és 33 intézetet említ a közreműködők között. A tablókon épp csak ízelítőt kapunk a kutatási eredményekből, de ezeket a 400 oldalas katalógus is csak óvatosan adagolja. A majdani szükséges beavatkozások hátterét képező, feldolgozott számok és elvégzett elemzések teljessége ma az egyes városokban található. (Vajon hány hazai városról készültek hasonló vizsgálatok és elemzések?)

A kiállítás végigjárása a sok információ mellett is élmény, és nemcsak a helyszín, az egykori kötélverő üzem egyszerű és monumentális csarnoka miatt. A térben haladva először félúton jut eszünkbe körülnézni, amikor leülünk a piros lépcsőkre, hogy megigyunk egy kávét. Aztán újra belevetjük magunkat a sötétbe, ahol a függesztett paravánok között a megvilágítás irányítja a tekintetet. Az installáció - fényképek és grafikonok, táblázatok, videók és hangeffektusok, földre vetített, bejárható térkép, statisztikai adatokból felépített városok - változatos, de csak annyira, hogy végig fenntartsa az érdeklődést. A látogatókban, ha sohasem jártak ott, akkor is él valamilyen kép Bogotáról, New Yorkról, Bombayről, míg többségüket személyes élmények kötik az európai városokhoz. Ezek az élmények itt sajátos összefüggésben idéződnek fel. A manhattani genius locin elmerengve - a képen a bevásárlóutcán áramló járókelőket látjuk - elénk tolakszik az adat, hogy New York lakosainak 36 százaléka nem az Egyesült Államokban született. Berlinről pedig - amely az utóbbi idők intenzív fejlesztései miatt az építészek számára kihagyhatatlan európai úti cél lett - kiderül, hogy az elmúlt tíz év alatt a lakossága 1,5 százalékkal csökkent. Meglepő vagy mégsem olyan meglepő adatok. Talán tudtuk mindezt, csak épp nem gondoltuk, hogy az építészeknek foglalkozniuk kellene vele. Az egyes városok bemutatása mindig néhány megvalósult vagy tervezett projekttel zárul, olyan építészeti kísérletekkel, amelyek az életminőség javítását kívánják szolgálni. A kiállításnak tartalmilag talán ez az egyetlen gyönge pontja. Egy új iskola, egy új egészségközpont építése például Caracasban az adott vonzáskörzetben biztos érezhető változást hoz létre, de az egész városra, annak lényegi problémáira aligha gyakorol hatást. Mint ahogy az európai városok azon vállalkozása is reménytelennek tűnik, hogy egy új kulturális központtal az ismert Bilbao-effektus mintájára pörgessék fel a gazdaságukat. Tanulság azért ezekből a példákból is levonható: a bemutatott fejlesztéseket szinte kivétel nélkül önkormányzati vagy állami forrásokból finanszírozták.

A kiállítás egy henger alakú térrel kezdődik, és egy ugyanolyannal zárul - csak itt a folyton pergő film helyett statikus panelek fogadnak, rajtuk hatalmas kérdőjelek. Városokat láttunk egy változó világban, de vajon megváltoztathatják-e a városok a világot? Ha igen, mi ebben a tervezők szerepe? Vajon megmaradnak-e az építészek a bevált esztétikai megközelítés mellett, és a kontextus helyett továbbra is a tárgyra, az épületre koncentrálnak? A választ meglepően hamar megkapjuk, csak néhány teremmel kell továbbhaladnunk. Az Arsenale területén, az olasz pavilonban látható az Italia-y-2026 című kiállítás, amely olasz építészek városterveit mutatja be egy még beépítetlen területre, valahol Verona és Mantova között. A terepasztalon húsz kisebb téglalapba rendezve jelennek meg az új városok modelljei. Húsz önálló világ, utakból és házakból alkotott struktúrák. Mintha a hatvanas évek utópikus városterveit látnánk. Az eredmény kontextus nélküli textúra, hosszú szálú subaszőnyeg, amelybe jó formaérzékkel mintákat vagdostak. Az építészet megmarad (esztétikai) tárgynak, csak a lépték változik. (Megtekinthető november 19-ig.)

A cikk a Műértő című lap novemberi számában olvasható.

Simon Mariann

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Műértő

Stájer Ősz: Kortárs látogatók

Progresszív és radikális jellegűvé formálta az idei fesztivált az igazgató, Veronica Kaup-Hasler. Mint mondja, a Stájer Ősz „nem népszerű kultúrshow”, hanem a „kurrens, naprakész művészet nemzetközi platformja”; olyan művészeté, amelyet „nem mindig könnyű megérteni”. Ezzel szakít a nagyszabású, mindenekelőtt a populáris, közérthető, tömegeket vonzó és mozgató programok fogyasztását kínáló regionális fesztiválok gyakorlatával.

Műértő

Őrület a bázeli művészeti vásáron

Minden olyan volt, mint a múlt évben, csak még jobb! Így lehetne - elismeréssel és némi cinizmussal - jellemezni az idei bázeli vásárt. De lehet egyáltalán még jobb a világ legfontosabb és legsikeresebb művészeti vására, amelynek vezető szerepét - dacára a konkurencia minden erőfeszítése és utánzási kísérletének (lásd például a párizsi FIAC vagy az Art Cologne „modernizálását”) - senki sem fenyegeti?

Kult

Egy eredeti, vagy hamis Csontváry-kép kálváriája

Vita zajlik egy festmény körül. Egy cédrust ábrázol. Akik eredetiségét hangoztatják, Csontváry Kosztka Tivadar híres cédrus-képeinek előtanulmányát látják benne. Ha valódi, akkor az életmű egy hihetetlenül értékes darabjával állnánk szemben. Ha hamis, akkor egy szinte csak egy darab színes vászonnal. Voltak, akik meg akarták szerezni, vannak, akik nem veszik komolyan. A pro és kontra véleményeket a Műértő júliusi száma közölte.

Műértő

Az elsikkasztott narratíva

Az őr arról tájékoztat, hogy a HM külön engedélye nélkül nem engedhetnek be senkit, és nem adhatnak ki semmilyen információt. Felvilágosítást az építésvezetők adhatnának. Kisvártatva előkerülnek, s az egyikük felajánlja, hogy sisak felvétele ellenében körbevezet, de hangsúlyozza, hogy sajnos semmilyen információt sem áll módjában kiadni. - A Műértő kritikusa az épülő, új '56-os emlékművet próbálta megtekinteni.

Műértő

Bontott téglák Bábel tornyából

Mit gondoljon az ember, ha ötezer téglát pillant meg a Kiscelli Múzeum padlóján? Még azt is lehet tudni, hogy kereskedelmi céllal készült téglák ezek, ugyanazok, amikből mindenfelé falakat húznak fel. Nem a műalkotás számára előállított kerámiaidomok, de még csak nem is spéci falazóblokkok, hanem tömör, durván megmunkált téglák, csíkos az oldaluk a présgép nyílásától, és látszik, hol vágta el a kipréselt agyagot a hidraulikus kés.

„Itt nem kell a gyerekeket kényszeríteni, hogy tanuljanak”

„Itt nem kell a gyerekeket kényszeríteni, hogy tanuljanak”

Hatos lottó: Dan Brown-regénybe illő számokat húztak

Hatos lottó: Dan Brown-regénybe illő számokat húztak

Skorpiócsípés: teszten a legkülönlegesebb kis Abarth Fiat

Skorpiócsípés: teszten a legkülönlegesebb kis Abarth Fiat

Fülke: Az Orbán-kormány mindent betilt, csak épp Lázár Jánost nem

Fülke: Az Orbán-kormány mindent betilt, csak épp Lázár Jánost nem

Álomfunkció került a YouTube-ra

Álomfunkció került a YouTube-ra

Hosszabb türelmi időt kaphatnak a kúttulajdonosok

Hosszabb türelmi időt kaphatnak a kúttulajdonosok