Grünewald isenheimi oltárának részlete. Harmadnapra

"Csak az erőszak minden formáját elutasító aktív párbeszéd fogadható el a hívő emberek számára a másképp gondolkodókkal szemben, mivel a bombázástól nem lesznek együttműködőbbek az ellenségek, a fejkendő betiltásától pedig nem lesznek toleránsabbak a muszlimok" - hangoztatták azok a katolikus és protestáns gondolkodók, akik az Ekklesia nevű, angliai székhelyű felekezetközi keresztény agytröszt (think tank) minap megrendezett konferenciáján adtak elő. A London üzleti negyedében, a Cityben, egy spirituális központtá átalakított korábbi anglikán templomban egybegyűltek különösen a fundamentalista keresztényeknek javasolták, hogy a muszlimok vagy az ateisták megbélyegzése helyett próbálják inkább megérteni őket, és keresni az együttműködés lehetőségét. A téma azért is aktuális a konferencia szervezői szerint, mivel az egyesült metodista egyházhoz tartozó s keresztény hitét büszkén megvalló George Walker Bush amerikai elnök és a magát ugyancsak hívő kereszténynek valló Tony Blair nem rejtették véka alá: az iraki háború kirobbantásában vallásos meggyőződésük is szerepet játszott. A terrorizmus elleni harcról elmélkedve pedig Bush négy éve egyenesen a "gonosz tengelye" elleni "keresztes háborúról" vizionált.

A hol leliberálisozott, hol lekonzervatívozott Ekklesia viszont éppen azt akarja bemutatni, milyen módon válhat hiteles béketeremtővé az egykor a hitet erőszakosan is terjesztő, a vallási feszültségeket nemegyszer inkább szító, mint mérséklő kereszténység. Az alig tucatnyi taggal, de bővülő teológusi holdudvarral bíró társaságot a The Independent című brit napilap az ország húsz legbefolyásosabb agytrösztje közé sorolta.

Az Ekklesiát erősítő Giles Fraser anglikán lelkész, oxfordi filozófiatanár szerint a kereszténység megújulásának első lépéseként minden felekezetnek el kellene ismernie, "a megfeszített Isten bárányának vallása időnként maga is részese volt ártatlan bárányok mészárlásának". Fraser ezen eltévelyedések közé sorolja a hit nevében elkövetett (vagy hallgatással tűrt) eretneküldözéseket, zsidó pogromokat és a holokausztot, vagy éppenséggel egyes mai amerikai keresztény felekezetek szélsőséges bibliaértelmezéséből fakadó - és elemzők szerint az amerikai kormány radikális Izrael-pártiságáért is részben felelős - arab- és palesztinellenességet.

A helyes alapállás szerinte az lenne, ha a keresztények a múltba tekintve nem csupán például a holokauszt áldozataival, hanem az erőszakot elkövetőkkel is azonosítanák magukat. Hiszen éppen "azok a legveszélyesebb emberek, akik nem hajlandók szembenézni a bennük lakozó gonosszal". Majd pedig - így Fraser - a halálbüntetés visszaállításáért (esetleg érvényben hagyásáért) kampányoló vagy a terroristagyanús emberek kínzását elnéző keresztényeknek el kellene mélyedniük Máté evangéliumának 9. fejezetében, ahol Krisztus azt mondja: "irgalmasságot akarok és nem áldozatot..."

A négy evangéliumban hirdetett krisztusi alapokhoz való visszatérés persze korántsem számítana különösebb újdonságnak a keresztény egyházak köreiben, az már inkább, hogy az Ekklesia a kereszténységet megtisztítaná az évszázadok alatt rárakódott, időnként az egyházak hatalmi érdekeit szolgáló tanításoktól is. Nem zárják ugyanis ki - mint azt a brit Simon Barrow, az Ekklesia igazgatóhelyettese (egy londoni katolikus egyetem korábbi oktatója) előadásában is hangsúlyozta -, hogy a Biblia újbóli, friss szemmel való tanulmányozása több, az utóbbi évszázadokban dogmává érett keresztény fundamentum megkérdőjelezéséhez vezethet.

Az egyik ilyen, a konferencián helytelen teológiai meggyőződésként aposztrofált tanítás Krisztus úgynevezett helyettes áldozata lenne. A canterburyi Szent Anzelm által mintegy kilenc évszázada lefektetett s ma tulajdonképpen minden keresztény egyház által elfogadott és következetesen vallott tétel szerint minden ember bűnös - az első emberpár bűnbeesése miatt -, s az isteni jogrendben ennek következménye a halál. Isten azonban elküldte fiát, Krisztust, hogy az emberek helyett magára vállalja a bűn büntetését, s így - kielégítve Isten igazságosságát - megnyissa az üdvösség, vagyis az örök élet útját az emberiség előtt. Igen ám, csakhogy Isten ezáltal úgy bocsátott meg az embereknek, hogy közben nem irgalmazott saját fiának, vélekedik Steve Chalke, angliai baptista gondolkodó. És ha ez így van - tette hozzá -, akkor Krisztus küldetésében nagyobb szerepe lett volna Isten (igazságos) haragjának, mint szeretetének. Sőt Isten ezek szerint "vizet prédikál, és bort iszik", hiszen az emberektől elvárja az egymás iránti feltétel nélküli megbocsátást, míg ő csak fia áldozata árán volt kiengesztelhető.

A súlyos paradoxont a brit James Alison római katolikus teológus - az Ekklesia által tavaly kiadott tanulmánykötetben - úgy próbálta feloldani, hogy szerinte valóban áldozat volt Krisztus, de nem a hagyományos teológiai értelemben. Isten ugyanis kizárólag fia védekezés nélküli, önként vállalt halálával tudta bizonyítani, hogy az erőszak minden formáját elutasítja, így Krisztus valójában az emberek áldozata lett.

Istentől azonban, legalábbis ahogy sok mai keresztény állítja, mégsem teljesen idegen az erőszak. Amerikai neokon teológusok szerint bizonyíték erre a Jelenések könyvének 19. fejezetében olvasható rész is, amelyben a feltámadt Krisztus harcol a pogányok ellen. Ámde - mutat rá egy tavalyi tanulmányában az amerikai Denny Weaver, az erőszak minden formáját elutasító mennonita (protestáns) felekezet vallásprofesszora - Jézus szavaival győzi le az ellene támadókat, így szó sincs fizikai erőszakról.

Az agresszió helyett tehát - hangsúlyozták a londoni konferencián - Krisztus egykori küldetését kellene folytatniuk a keresztényeknek, vagyis küzdeniük kellene a rasszizmus, a szegénység, a diszkrimináció és a környezetkárosítás ellen, természetesen a názáreti Jézus "fegyvereivel": tanítással, a korrupt intézmények leleplezésével és mindennemű erőszak elutasításával. Ehelyett - mondta el a HVG-nek a már idézett Barrow - ma számos keresztény az utcára vonul tüntetni, ha a kormányzat el kívánja ismerni a homoszexuális életközösséget, vagy amikor az EU az egyházi szervezeteket is kötelezni akarja a mindenki másra vonatkozó diszkriminációellenes törvények betartására. Az viszont korántsem vált ki ekkora megmozdulásokat a keresztény egyházak híveiből, ha bombázók szállnak fel országuk területéről, amelyek sok ezer civil életét (is) kioltják Irakban, vagy ha embertársaikat jogtalan erőszak éri.

IZSÁK NORBERT / LONDON