„Budapest volt az a hely, ahova el kellett látogatni”
Stefan Englert több mint három éve költözött Budapestre Németországból, hogy a világ legjobbjai között számon tartott Budapesti Fesztiválzenekar ügyvezető igazgatója legyen. A filozófusként végzett, fiatalon a punkhoz is közel álló Englertet kérdeztük sikerről, Fischer Iván zeneigazgató szerepéről, rendszerváltásról, és arról, miért foglalkozik egy nagyjátékos komolyzenei szereplő szociális problémákkal.
hvg.hu: Nem hezitált, hogy Budapestre költözzön a családdal együtt?
Stefan Englert: Budapest az egyik leggyönyörűbb város a világon.
hvg.hu: Ez rendben van, de...
S. E.: Magyarországról és a magyarokról különösen jó véleménnyel vannak a németek. Nem felejtettük el, hogy a vasfüggöny leomlásának folyamatában Magyarország kulcsszerepet játszott. Persze, kérdeztek a kollégáim, hogy biztosan ekkorát szeretnék-e váltani, például a Németországban megszokotthoz képest jóval szűkösebb költségvetés miatt.
hvg.hu: Nem beszélve tágabban a politikai és gazdasági helyzetről, nem?
S. E: Figyelembe kell venni, hogy ez az ország komoly átalakulás közepén jár.
hvg.hu: Hogyan érti pontosan?
S. E.: ‘89 előtt Magyarország a kreativitást és a vállalkozó szellemet nem támogató, zárt rendszerben működött – az átalakulás innen hosszú folyamat. A posztszovjet blokk országainak időt kell adni ahhoz, hogy az emberek fejében megtörténhessen a valódi váltás. Mikor fiatal voltam, Németország is zárt társadalom volt. Erre pontosan emlékszem. Harminc év egyszerűen kevés ilyen kérdésekben. ‘89 után nagyok voltak az elvárások, mindenki izgatott volt: Magyarország és Budapest volt az a hely, ahova el kellett látogatni.
hvg.hu: A közbeszédben folyamatosan visszatér az „elmúlt x-évezés” – hogy mi minden nem történt meg a rendszerváltás óta, egyre nagyobb teret kapnak a szélsőséges ideológiák. Csak türelmesen kell várnunk?
S. E.: Ez az egész olyan, mint az inga, ami folytonosan leng az egyik oldaltól a másikig. Emberek húsz-harminc évig éltek egy társadalomban, ami a szabadságukat elvette, de biztonságos kereteket és egyszerű válaszokat adott. A mostani világ ezzel szemben borzasztó gyorsan változik. Ha kihúzzák a lábad alól a szőnyeget, elesel. A váltás mértékéhez képest nem telt még el sok idő. Ön a rendszerváltás körül születhetett, a szülei generációja még bőven megélték az előző rendszert, tehát az még önre is hatással van.
hvg.hu: Filozófusként végzett, hogyan került a komolyzene közelébe?
S. E.: Véletlenül. Egy kedves karmester barátom 1999-ben vezetett egy fesztivált, ő keresett meg, rögtön miután lediplomáztam. Doktorira kellett volna mennem, akkor tisztán láttam, hogy az akadémia az én irányom. A mai napig nagyon szeretem a filozófiát: az egyik legérdekesebb dolog, mikor egy könyv fölött két kreatív elme gondolatokat cserél, miközben a saját kicsi területüket valószínűleg – igazán mélyen – csak ők értik igazán. Ezt később a művészekkel közös munkában is megtaláltam. Ahogyan a filozófusok, a zenészek közül is sokan gondolkodnak a kereteken kívül. Fantasztikus élmény volt bekerülni a zene világába, egyszerűen benne ragadtam.
hvg.hu: Játszik valamin?
S. E.: Zongoráztam, de persze nem profiként. Hamar beláttam, hogy túl sok minden más érdekel. Nem az én világom a napi nyolc órás gyakorlás.
hvg.hu: Korábban azt mondta, fiatalon például a Pixies-t szerette. Hallgat könnyűzenét?
S. E.: Mostanában otthon már egyáltalán nem hallgatok semmilyen zenét (nevet). Próbálok minél több időt tölteni a gyerekeimmel, így a legtöbbet gyerekdalokat hallok. Kamaszként a punk is közel állt hozzám, érdekelt a szubkultúra, de sokat dolgoztam jazz zenészekkel is.
hvg.hu: A jazz- és komolyzenei munkák után 2011-ben, Rio de Janeiróban ajánlotta fel önnek Fischer Iván a BFZ vezetői posztját. Korábbról ismerték már egymást. Hogyan emlékszik vissza a felkérésre?
S. E.: Ivánnal Németországban találkoztunk először a kétezres években, de a zenekart a késő kilencvenes években hallottam játszani. Megfogott a BFZ egyedisége, ilyet tényleg nem hallani máshol. 2005 körül kezdtünk együtt dolgozni, később időről időre beszéltünk. 2011-ben nem is tudtam, hogy új vezetőt keresnek. Akkoriban született meg a kisfiam, ezzel voltam elfoglalva. A semmiből érkezett az email Ivántól, hogy találkozzunk – és történetesen mindketten turnén voltunk Dél-Amerikában. Így beszéltünk európaiként éppen Rióban. Csodás ajánlatot kaptam tőle, szakmailag nem volt kérdés, hogy vállaljam-e. Végül a családom is támogatott a döntésben, így 2011 decemberében már költöztünk is.
hvg.hu: Éppen az érkezésekor értesültek arról, hogy a főváros a zenekar támogatásának megszüntetésére tett javaslatot.
S. E.: Igen, a második hetemen történt. Érdekes volt. Erős érveink voltak a támogatás mellett. Elkezdtünk lobbizni.
hvg.hu: Számított rá, mikor megérkezett, hogy ilyesmi történik majd?
S. E.: Abszolút nem. Sajnos általában nem kiszámítható a helyzet. Most a 2017/2018-as évadon dolgozunk, de még a 2015-ös évaddal kapcsolatban is folynak tárgyalások. Ez kicsit bonyolulttá teszi a dolgokat. A helyzet nem kecsegtető, de nem is lehetetlen. Bízni kell abban, hogy találunk megoldást hosszú távon. Emellett erősítjük a privát szektorból érkező forrásainkat is. Ahhoz képest, hogy a BFZ-t a világ legjobbjai között tartják számon, nagyon szűkös a büdzsé. A Los Angeles-i Filharmonikusok például 90 millió dollárból működnek évente, míg mi 13 millióból. Ezt csak közös elképzelések mentén lehet együtt csinálni.
hvg.hu: Sokszor említik a BFZ-vel kapcsolatban éppen ezt: a zenekar együttműködése egyedülálló. A másik, amit ki szoktak emelni, az a zeneigazgató, Fischer Iván személye.
S. E.: Igen, Iván nagyon kreatív elme. Kíváncsi és innovatív. Nehéz ez a vezetői szerep: egyfelől elvárt az egyenes útmutatás, másrészt az, hogy valaki parancsokat osztogat, már nem elfogadott módszer. Ha megnézi a startupokat, a maguk sikeres történeteit vagy a Szilícium-völgy vállalkozásait, újszerű működést lát. Akik kiemelkedő eredményeket hoznak, mind közös látásmóddal rendelkeznek. Ilyesmi történt a BFZ-ben is, és ezt sehol máshol nem tapasztaltam meg. Iván komoly elképzeléssel érkezett és meg tudott győzni embereket, de emellett szabad területet is hagyott. Kíváncsi a zenészek véleményére, egyéni művészként tekint mindenkire. Zenekaroknál gyakori félreértés, hogy a karmester bábokat vezet: a zenész egy idő után belefásulhat a saját hangszerébe. Nem azért tanul valaki gyerekkorától zenét, hogy aztán ne fejezhesse ki saját kreativitását és művészetét.
hvg.hu: Múlt hónapban nagy port kavart Rácz Zoltán, az Amadinda együttes vezetője és a kritikus Fáy Miklós között kialakult vita. Rácz egy Facebook posztban rohant ki Fáy írása miatt. Fischer Iván úgy reagált, a lényeget nem Rácz szavai jelentik, hanem a tartalom – a bulvár irányába tolódó kritika és sajtó. Mi a véleménye erről a vitáról, mi a kritikus szerepe?
S.E.: Ezekkel a kérdésekkel mindig és mindenhol találkozom. Érzékeny helyzet, amikor a művész személyesen közelít a kritika és a kritikus felé is. Abszolút meg tudom érteni, ha a művészek úgy érzik, egy-egy írás nem fair. Ugyanakkor azt is gondolom, jó lazábban kezelni a kérdést és néhány lépés távolságból szemlélni az egészet. A művész számára a közönség visszajelzése a legfontosabb. Azoké az embereké, akik értékelik és értik a művészi folyamatot.
hvg.hu: Magyarország egyik legsikeresebb kulturális projektjét vezeti. A kormány sok döntése alapján mondhatjuk, hogy saját ideológiáját szeretné viszontlátni a kulturális területen is. A komolyzenét érintve például nemrég menesztették a Zeneakadémia kancellárját belső konfliktusok miatt. Érzi ezt a befolyást?
S. E.: Nem. Sok komment érkezik a folyamatokról, különösen Ivántól. Személyesen elég pontos gondolatai vannak a társadalmi problémákról. A BFZ viszont nem politikai intézmény, nem ez a fókuszunk. Igyekszünk függetlenek maradni. Meg szeretnénk mutatni az embereknek a zene varázsát, szeretetét – ez az, amit igazán tenni próbálunk. Látom, ahogyan politikai döntéshozók igyekeznek fogást találni egy-egy területen, de ez ránk nincsen igazi hatással. Mikor megérkeztem és mindenki azt kérdezte, szerintem a kormány elnyomhatja-e a zenekart, mindig azt mondtam, hogy koncentráljunk a zenére és a BFZ fontosságára a folyamatban, ami közelebb hozza az emberekhez a zenét. Nekünk nem kell politikai játékosnak lennünk, általánosan kell állást foglalnunk. A zenével össze lehet kötni embereket. Nekünk az integráció az üzenetünk. Ez persze politikai üzenet is, amit a zenén keresztül fejezünk ki.
hvg.hu: Éppen nemrég fejezték be a Közösségi Hét programsorozatot. Időseknél, gyerekeknél, templomokban is jártak ingyenes koncertekkel. Vagyis sok szociális projekten dolgoznak– most erre is gondol állásfoglalásként?
S. E.: Igen, ezek a projektek állásfoglalások. Ahogyan korábban mondtam: az ország keretei változnak. Aki nem fér bele az új struktúrába, kiszorul. Látjuk ezeket a társadalmi problémákat és abban érzünk felelősséget, hogy ott legyünk a nehéz helyzetbe kerültek mellett. Úgy gondoljuk, a zene valóban képes összekötni embereket. Nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk a közösségektől. Tavaly például az SOS Gyermekfalvakban olyan gyerekekhez vittük el a zenekart, akiknek korábban semmilyen kapcsolatuk nem volt a komolyzenével. A kulcs a minőség. Sokszor mondják, hogy a gyerekeknek majd valahogy előadod, de szerintem nekik kell a lehető legjobb koncertet adni. Sosem láttam még ennyi elkötelezett zenészt, mint ebben a projektben. Hihetetlen, amit a gyerekektől kapnak viszonzásként. Elképesztően csodás közönségünk van. Ez a sikerünk alapja.
Egy másik projektünk lényege, hogy elhagyott zsinagógákba megyünk zenélni. A második világháború és a holokauszt emléke szép lassan kezd halványulni, egyre kevesebb túlélő van még életben. Vidéken fantasztikus, gazdag zsidó világ létezett, és ebből semmi nem maradt – az ott élő emberek sokszor nem is tudnak a múltról. A Közösségi Hét nem csak új közösségek bevonásáról szól, hanem arról is, hogy emlékezzünk. A tudatosítás, a tudás átadása segít oldani az előítéleteket. Azt hiszem, tágabban ez egyfajta szociálpolitikai megközelítés. Szeretnénk a kezdeményezést más kelet-európai országokba is elvinni. Az emlékezetet fenn kell tartani, különben ugyanazokat a hibákat követjük el újra. Ugyanígy fontosnak gondoljuk a templomi hagyományok életben tartását, vagy azt, hogy idősek otthonába menjünk játszani.
hvg.hu: Június 18-án a Hősök terén adnak koncertet, amibe bevontak nehéz körülmények között élő gyerekeket. Hogyan dolgoznak együtt?
S. E.: Az alapkiindulásunk a venezuelai El Sistema. Többek között az ország helyzete miatt megkérdőjeleződött ez a zenepedagógiai módszer, de az alapötlet szerintem szuper – személyesen is kötődöm hozzá. Egyszer találkoztam egy 16 éves sráccal, akinek teljes mértékben megváltoztatta az életét. Csodásan tehetséges, ambiciózus fiatalról van szó, akinek lopnia is kellett korábban, hogy eltartsa a családját. Az El Sistemán keresztül került Németországba, itt zenészek mentorálták. Végül két év után elkerült a Berlini Filharmonikusokhoz. A zene képes perspektívát mutatni, mi ezekkel az integrációs projektekkel szeretnénk jó példaként működni. A júniusi koncerthez tizenkét koreográfus foglalkozik iskolánként 20-25 gyerekkel, február óta hetente egyszer. Fantasztikus, mennyire elkötelezettek a gyerekek. Tényleg megmutathatják, mit tudnak, remélhetőleg majd 8-10 ezer ember előtt. Szeretnénk azt is, ha ez minden évben megtörténne, nem csak egyszer futó, rövid távú projektként.
hvg.hu: Tervezik követni, mi történik a gyerekekkel?
S. E.: Igen, fenntarthatóan kell gondolkodni. Más gyerekeket is szeretnénk bevonni, és egyszerre figyelni azokra, akikkel már foglalkoztunk. Nem jó, ha elindítunk valamit, aztán egyszer csak leállítjuk. Ha elfelejtenénk a gyerekeket, akkor csak a saját márkánkat formálnánk. Valóban esélyt szeretnénk adni.
A fiatalokat más formában is bevonjuk. A BFZ Midnight Music éjszakai, babzsákos koncertekre általában nagyon nehéz bejutni, olyan népszerűek. Évente negyven iskolába is elmegyünk a zenekarral, hangszereket viszünk az osztályokba. Szerintem az egyik legjobb módja a zene szeretetének megismertetésében az, ha a gyerekek valóban kipróbálhatják a hangszereket. A zene annyi mindent elindíthat, megnyithat valakiben. A csapatépítésben használható szerepe is alulértékelt, ezeket is mélyíteni és erősíteni szeretnénk. Mindez nem csak amiatt fontos, hogy nekünk új közönségünk legyen, hanem a komolyzene tágabb közegének építése miatt is lényeges.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
