A 80-hoz közeledő Ridley Scott kiszolgálta a Prometheus filozofálgató vonalát kritizáló rajongóit, és minden eddiginél több vérengző lényt pakolt bele az Alien: Covenant című új filmjébe. Csakhogy közben kiderül, hogy sokkal félelmetesebb Michael Fassbender androidként, mint egy óriási, tűfogú fekete szörny. A többit meg már úgyis láttuk.
Nemcsak túl kézenfekvő az a mostanában nagyon népszerű hasonlat, miszerint Ridley Scott az új George Lucas, de rendkívül igazságtalan is. Lucas egész karrierjét a saját, elképesztő agymenéseinek szentelte, és hiába lettek a Star Wars-előzményfilmek vagy az Indiana Jones 4 (amelyet ötletgazdaként és producerként is jegyez) olyanok, amilyenek, valamilyen szinten joga volt szíve szerint alakítani ezeket a történeteket, hiszen ő teremtette ezeket az univerzumokat. Ugyanakkor persze ott volt a rizikó, hogy örökre tönkreteszi a saját franchise-ait a rajongók egy része számára.
Scott ehhez képest annyit tett, hogy kihalászott két jó forgatókönyvet a kupacból, és második (Alien), illetve harmadik (Szárnyas fejvadász) filmjeként megrendezte őket. Az 1979-es első Alien ugyan kétségtelenül a horrortörténelem egyik csúcsdarabja, de franchise nem lett volna belőle, ha nem jön James Cameron (majd kevesebb sikerrel David Fincher és Jean-Pierre Jeunet), és nem készít belőle elképesztő folytatást. Amikor tehát Scott újra ehhez a világhoz nyúlt a 2012-es Prometheusszal, nem kockáztatott semmit, hiszen a franchise nélküle is él – ahogy a Szárnyas fejvadász 2049-nél is csak mezei producer volt, a kreatív munkát mások végezték.
A Prometheus viszont már egész jó hivatkozási pont, ha a most mozikba kerülő Alien: Covenantról van szó. A 2012-es Alien-előzmény már előzetesen magasra tette a lécet, az univerzum születésének titkát fedte volna fel az ígéretek szerint, de a filmben csak magasztos mismásolás ment, miközben a horrorakciót a szériához méltatlan módon hanyagolták. A közepes fogadtatás után Scott megígérte, hogy a kissé zavaros című (ez még nem a belengetett Alien-folytatás, hanem továbbra is előzménye a klasszikusnak, de már a Prometheus után játszódik, huh) Alien: Covenant visszatér a gyökerekhez. Mostanában ugye ez a legnagyobb marketing, a gyökerekhez visszatérés.
Tíz évvel járunk a tragikus Prometheus-misszió után, és ahogy az lenni szokott, (egy grandiózus gondolatmag-elvető prológus után) egy nagy expedícióra készülő nagy űrhajó nagy problematikájával indul be a sztori. A Covenant kétezer személyt szállít az emberi életre alkalmasnak bizonyuló Origae-6 bolygóra, amikor hét évvel az úti cél elérése előtt beleszaladnak egy balesetbe. A Prometheus androidja, David továbbfejlesztett verziójaként a hajón lévő Walter (ismét Michael Fassbender) felébreszti a legénységet, hogy aztán jöhessen az első logikai bukfenc.
Ezzel egy időben ugyanis a pilótának, Tennessee-nek (Danny McBride) sikerül befognia egy jelet, ami az eredeti célnál még közelebbről érkezik, és egy másik lakható bolygót ígér – a friss kapitány (James Franco eredeti vezérétől egy perc után búcsúzhatunk), Oram (Billy Crudup) pedig kész figyelmen kívül hagyni, hogy az Origae-6-ot hosszú évekig kutatták indulás előtt, és kiadja a parancsot: irány az új, totál ismeretlen bolygó! Az akciót hevesen ellenzi Daniels (Katherine Waterston), az aktuális Ripley, de ki hallgatna egy terraformáló szakértőre, akinek egyetlen tudásterülete a bolygók lakhatóságának megállapítása.
Mintha Scott azt mondaná: nyugi, nem megyünk újra filozofálgatni és bolygófelfedezni, a tervek szerint, veszünk inkább egy kanyart, és elszabadulhat a pokol, ha ennyire akarjátok. És el is szabadul.
Az egyre undorítóbb, és a technológia manapság már kevésbé meglepő, de még mindig szemmel látható fejlődésének köszönhetően egyre életszerűbben undorítóbb lények vérengzése, a klasszikus fertőzések és egy kis fekete hányás után azonban jön a one-man-show. Megjelenik David, a bolygó egyetlen túlélője, aki a Covenant legénysége mellett a saját arcképével rendelkező Waltert is köszönti – ez a találkozás egy olyan jelenetben kulminálódik, amire olyannyira nincsenek szavak, hogy úgy tűnik, csak furulyaszóval lehet kifejezni.
Fassbender lenyűgöző duplajátéka, egy kis Prometheust idéző magasztos gondolatmenet és egy Lynch-hatású, álomszerű jelenet (jó, lehet, hogy kicsit már agyamra ment a közelgő Twin Peaks-premier) után viszont újra jönnek a kötelező körök, a nyáladzó, sötét kreatúrák, a kiszámítható halálok, vagyis minden, amit megszoktunk, és ha csak tudat alatt is, de kőkeményen el is várunk egy Alien-filmtől.
De hiába pörgette fel az akciót, hiába sűrített bele még több ismerős rondaságot az új filmbe, az egész nem több egy kifogástalan iparosmunkánál. Pár nappal a film megtekintése után nem tudnék kiemelni egy korábban sosem látott, ikonikus jelenetet, ami a lényekhez fűződik – és ilyen most először fordul elő. Az új szereplőgárda is hiába tartogat Waterston, Crudup és McBride mellett Demián Bichir, Carmen Ejogo vagy Amy Seimetz kaliberű neveket, egyikük sem lesz olyan poszterhős, mint mondjuk Charlize Theron vagy Noomi Rapace volt a Prometheus esetében – pedig az Utolsó vacsora című kisfilm még pont egy ellenállhatatlan kémiájú csapat ígéretével fokozta a várakozásokat.
Talán az egész arról szólt, hogy a hamarosan 80 éves Scott hátralépett egyet, hallgatott a xenomorph-okra és facehuggerekre vágyó rajongókra, és megmutatta, még mindig képes egy decens, ijesztő szörnyfilmet rendezni. Pár percre viszont megvillantotta, hogy Fassbender android-karaktereiben sokkal mélyebben gyökerezik a horror, mint az agyonhasznált vadállatokban. És ha Scott ezt a vonalat folytatta volna szívesebben, lehet, hogy egy újabb zavaros filmet kapunk, de legalább az eredetiség legyőzte volna a fan service középszerét.
Az Alien: Covenant még mindig jobb választás a moziba igyekvőknek, mint a felhozatal 80 százaléka, még mindig igényesebb, mint bármelyik a kéthavonta feltűnő noname-horrorok közül, de Ridley Scott és az Alien márkanév ennél sokkal többet tartogat magában, és ezt most nem sikerült kiengedni.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
A július 1-i határidő előtti utolsó pillanatban, a hétfői rendkívüli közgyűlésen dőlt el, hogy a fővárosi képviselők kiigazították a már korábban, konszenzussal elfogadott 2025-ös költségvetést, így van újra érvényes büdzséje a fővárosnak – év végéig. Ha nem így lett volna, durva korlátozásokkal és pénzügyi nehézségekkel járó állapotra kellett volna készülni.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A volt vezérkari főnök azt mondta, jobb lenne, ha például a kézigránát-baleset miatt elrendelt vizsgálat eredményét tennék közzé végre.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
