Az egykori Kozmosz egyik énekese és dobosa és két szintén veterán zenész barátjuk által alapított Bajnoq, saját meghatározása szerint egy rendszerellenes punkzenekar. A most bemutatott EP az első anyaguk.

„A címadó szám, a Magyar Idők már fel-felbukkant itt-ott hálószobában rögzített, egyszemélyes demóverzióban, és azzal a változattal nagyon sok barátunkat tudtuk erősen lehangolni. Úgyhogy zenekarként áthangszereltük energikusabbra, üvöltözős refrénnel, és ez jobban is passzol hozzá, mert egy nagy felkiáltójel az egész szám: hogy hogyan van az, hogy naponta történnek elképzelhetetlen dolgok, és az egészet úgy nézzük, mintha valaki más országa volna, nem a miénk” – mondja a Pál Zsombor énekes.

A Valahogy című dal, elmondása szerint ugyanez a tehetetlen segélykiáltás, csak ott a tenni akarásra és nem a veszteséglistára összpontosítanak. A lebegősebb Picsakésszal kapcsolatban csak annyit jegyzett meg, hogy mindenki döntse el, miről is szól. A Farkat a Holdnak pedig egy kakukktojás dal a szex terapeutikus hatásáról.

A Kozmosz jólesően, de fenntarthatatlanul naiv „majd mi megmutatjuk” és „szó sem lehet róla” üzenetű dalai helyett a Bajnoq dalai a tagok szerint „meg kell írnom ezt a számot, különben elképzelhető, hogy meg fogok bolondulni” – dalok.

„De hát ezt teszi nyolc év NER. Ebből a szempontból egyébként csoportterápiás hatású koncertekre számítunk, de ahogy a Valahogyban is mondjuk: van remény, hiszen az nem lehet, hogy nincsen.”