Nem félünk eléggé
Drámaian nő a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. Lépni kell! Nem csak a józan üzleti megfontolás, hanem a jogszabályoknak való megfelelés érdekében is.
Súlyos aszály sújtja Magyarországot, az ország nagy területén erős, az Alföld középső részén rendkívüli az aszály helyzet – olvasható le a vízügyi honlap aszályfokozati térképéről. A helyzetet jól illusztrálja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök is külön posztolt arról még szerdán, hogy meghallgatta az aszályvédelmi operatív törzs jelentését, egyúttal megragadta az alkalmat, hogy hogy az extrém szárazságot is előbb Brüsszelre, majd Magyar Péterre fogja.
De vajon mivel szembesíthették a miniszterelnököt az éppen aktuális operatív törzs tagjai? Például hogy az évnek ebben a szakaszában nemcsak a megszokotthoz képest, de abszolút értékben is mennyire alacsony a nagyobb folyók vízállása: a Tisza Szolnoknál kedden beállította, csütörtökön pedig megdöntötte eddigi negatív rekordját, a -291 cm-t. Ezt az értéket idén majdnem pont egy hónappal hamarabb érte el a folyó, mint a történelmi aszály sújtotta 2022 nyarán, és közben péntekre még lejjebb, -295 centiméterig apadt, ez tehát az új rekord, kérdés, mikor dől meg ismét.
A Tisza -285 cm vízállása Szolnokon 2025. június 30-án
MTI / Mészáros János
A Dunán is hasonló a helyzet, bár itt még messze van a valaha mért legalacsonyabb vízállás, de az Ínség-szikla, mint arra egy szakértő felhívja a figyelmet, ezelőtt még soha nem bukkant ki júliusban – legalábbis amióta mérik a vízállást. Ez ráadásul a szikla második történelmi felbukkanása idén március után, és mindkétszer olyan időszakban, amikor jellemzően vagy a jeges- vagy a zöldár szokott levonulni. Mindez nem meglepő a szokatlanul csapadékszegény tél után, amikor – mint a HVG is megírta korábban – alig esett hó a Duna vízgyűjtőjén, a Tiszáén pedig nem is volt.
A Maros vízállása is közelíti a legalacsonyabb mért értéket, jelenleg -105 cm-en áll, ami alig 12 cm-rel marad el a 2022-ben mért -117 cm-től. A folyó vízhozamának csökkenése ökológiai szempontból lehet problémás, mert a kevesebb vízben még inkább megnövekedhet a parajdi sóbánya katasztrófája nyomán az elmúlt hetekben a megszokotthoz képest kétszeres értéket mutató sótartalom. A Szegedi Tudományegyetem kutatói arra figyelmeztetnek, hogy a hosszan tartó magas sótartalom az érzékenyebb, elsősorban gerinctelen élőlényekre, például a kérészekre is negatív hatással lehet. A folyó felső vízgyűjtőjén pedig ennél is sokkal súlyosabb helyzet alakult ki.
Régóta nincs eső, de valami jöhet
Ahogy azt is megírtuk még februárban, hogy a csapadékhiányt tekintve rosszabbul indult az év, mint a rendkívül aszályos 2022, és ez a helyzet – bár a március egészen csapadékos, a május pedig hűvös volt – azóta sem lett jobb. A HungaroMET legutóbbi, 90 napos csapadékösszeg-anomáliát bemutató térképén nincs egy hely sem, ahol legalább megközelítőleg annyi csapadék hullott volna, mint a sokéves átlag, sőt, az ország jelentős részén több mint 100 milliméteres az elmaradás.
HungaroMet
A meteorológiai szolgálat agrometeorológia elemzéséből az is kiderül, hogy a felső egy méteres talajréteg az ország túlnyomó részén kritikusan száraz – a felszín közeli hasznosítható talajnedvesség sokfelé a telítettség ötödét sem éri el – és egyetlen helyszín kivételével nincs olyan része az országnak, ahol 100 milliméternél kisebb lenne a vízhiány. Sőt az Alföldön 140-150 mm-t mértek.
Mindezek alapján nagyon valószínű, hogy a mélyebb talajrétegek – ahonnan a felsőbb rétegek víztartalma pótlódhatna – továbbra is rendkívül szárazak lehetnek, hiszen télen sem tudtak feltöltődni, de ezekről nincs megbízható adat. A talajvízről viszont van, a vízügy adatai alapján folyamatosan süllyed, többfelé 10-25, egyes helyeken több mint 25 centiméterrel csökkent a tavaszi hónapok során. A legutolsó Integrált Vízháztartási Tájékoztatót még június elején tette közzé a vízügy, amiben részletezik a talajvízszint 30 éves átlagtól való eltérését: ez az ország túlnyomó részén már májusban messze átlag alatti volt. A negatív eltérés országos átlaga 100 és 150 cm között alakult, de számos térségben – Homokhátság, Kiskunság, Körös-Maros köze, belső-Nyírség, Berettyó–Körös-vidék, a Tiszántúl délkeleti részei, valamint a Bácskai-síkvidék – 200 cm-nél is nagyobb süllyedést figyeltek meg.
OVF
Az aszály hatásait már érezhetik a mezőgazdasági termelők, az agrometeorológia szerint az őszi vetések is megsínylették a májusi, júniusi csapadékhiányt, és a szokásosnál hamarabb beértek. Az április eleje óta összegzett csapadékmennyiség alig harmada-ötöde az optimálisnak, a szeptember elejétől nézve pedig az ország nagyobb részén 90-110 mm-rel, délkeleten 170-180 mm-rel kevesebb esett. Ez pedig tavaszi vetést sem kíméli. „Nagyon rossz állapotban vannak a kultúrák, égető szükség lenne számottevő mennyiségű csapadékra” – írják a napraforgó, a szója és a kukorica állapotáról. Utóbbi gyökere például hiába próbál mélyebbre hatolni, ott is kevés nedvességet talál, és bár
egyelőre még zöldek a levelek, de az állományok zöld tömege kevesebb az ilyenkor szokásosnál.
Az őszi búza esetében a tavalyinál rosszabb, közepes termésátlag látszik a Gabonatermesztők Országos Szövetsége szerint, amelynek elnöke a Világgazdaságnak arról is beszélt, hogy ha nem változik jelentősen az időjárás, vagyis nem lesz csapadék, nagy terméskiesések lesznek mind kukoricában, mind napraforgóban.
Csapadék az érkező hidegfrontok miatt a jövő hét legelején várható, de a meteorológusok figyelmeztetnek, hogy országos esőre ne számítsunk.
Az agrárium teljesítménye jelentős mértékben befolyásolhatja, hogy miként alakul magyar gazdaság teljesítőképessége, és a jelen állás szerint még hosszabbá teheti az év elején Orbán Viktor kormányfő által beígért, de valahogy megvalósulni csak nem akaró – még jövőre sem – repülőrajt hosszúra nyúlt kifutópályáját.
Fazekas István
Az egyre inkább trendszerűvé váló aszályhelyzet ugyanakkor más következményekkel is jár – mint arra Fórián Zoltán, az Erste Agrár Központ elemzője felhívta a figyelmet minapi elemzésében. Például az ország kezd kettészakadni a földek árait tekintve: az aszályos időszakoknak jóval kitettebb déli megyékben csökkenni kezdtek, a Dunántúl közepén pedig emelkedni az árak. Az elemző arra is figyelmeztet, hogy a körülmények átalakulása miatt létkérdés lesz a termelők számára a részvétel valamilyen integrációban, illetve annak a felülvizsgálata is rendkívül fontos lesz, hogy mit és hogyan termelnek.
Aszálykampány némi öntözéssel
A kormány eközben arra kezdte arra használni az aszályhelyzetet, hogy Magyar Pétert ekézze, miután a Tisza Párt EP-képviselői is támogatták az a vízügyi rezilienciára (rugalmas alkalmazkodásra) vonatkozó, június elején bemutatott uniós stratégiával kapcsolatos korábbi európai parlamenti ajánlást.
A stratégia a vízügy számos területére kitér, de a kormányzat egyet emelt ki. Azt, hogy az öntözéssel kapcsolatos vízkivételi, -kezelési és -elosztási költségekbe a termelőknek is be kellene szállniuk, és általában is arra bátorítja a tagállamokat, hogy a valós költségek alapján árazzák a vizet, előtérbe helyezve a takarékos és hatékony használatot. Korszerű és takarékos öntözőrendszerek kiépítésére az unió pénzt is adna a gazdáknak. Mindezt persze a rezsicsökkentés országában nem másra fordítják le, mint hogy Brüsszel (és immár Magyar Péter) is azt akarja, hogy a gazdák fizessenek a kormány által jelenleg ingyen biztosított öntözővízért.
Természetesen az ügy messze nem ilyen egyszerű. Ezt egyébként pénteki posztjával az aszályt is Magyar Pétert nyakába varrni igyekvő V. Németh Zsolt vízgazdálkodásért felelős államtitkár is elismerte pár napja, Vizet a tájba című című előadásán a Magyar Közgazdasági Társaság előtt. Ebben szót ejtett a kormányzati keretek között megvalósuló vízvisszatartásról – a vízügy kezelésében álló csatornarendszerek, holt- és mellékágak – vízzel feltöltéséről, de kitért a mezőgazdasági öntözésben kulcsszerepet játszó harmadlagos művekre is. Ezek olyan csatornák, amelyek a vízügy kezelésében álló infrastruktúrát kötik össze az öntözendő táblákkal, sokszor úgy emlegetik őket, mint „az öntözési rendszer hajszálerei”. Tulajdonviszonyaik a téeszek megszűnése után azonban széttagolttá váltak, ebből fakadóan gyakran elhanyagoltak, nem töltik be eredeti funkciójukat.
V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium vízgazdálkodásért felelős államtitkára
MTI / Lehoczky Péter
Az pedig, hogy karbantartásuk, üzemeltetésük költségeit ki viselje V. Német szerint is kérdés. Analógiaként az elektromos rendszert hozta fel: „az államnak a trafóig meg kell csinálni a villanyvezetéket, de hogy onnan a villanydrótot is meg az áramot is, abban azért nekem kétségeim vannak”. Arról is beszélt, hogy az öntözővizet azoknak kellene odavezetniük a táblákhoz, akiknek az érdekét szolgálja, és szerinte kétséges, hogy ez teljesen állami feladat lenne. Mindebből arra lehet következtetni, hogy osztja azt a felfogást, hogy a kedvezményezetteknek valamilyen formában hozzá kellene járulniuk az öntözési költségekhez.
Orbán Viktor eközben a gazdák 10-12 milliárd forintos megtakarításáról és 110 ezer öntözött hektárról posztolt, bár azt már nem tette hozzá, hogy ez mekkora része is az 5 millió hektárra becsült hazai mezőgazdasági területnek: alig 2,2 százaléka. De még ha helyreállítják az összes ilyen-olyan állapotban meglévő harmadlagos művet – erre egyébként Orbán is utalt –, akkor sem nőne ez az arány 7 százalék (kb. 350 ezer hektár) fölé.
Ahogy azt sem verik nagy dobra, ami szintén a fent idézett előadáson hangzott el (nem az államtitkár, hanem egyik munkatársa szájából), hogy az Agrárközgazdasági Intézet egy nem publikus tanulmánya szerint az öntözés fejlesztésébe öntött pénz nagyon nem hatékony módszer a GDP-növelése szempontjából: 200 milliárd forintnyi beruházás csupán 45 milliárdnyi GDP-növekedést eredményezne – számolták ki a tanulmányban, amit „be is dobtak gyorsan a fiókba”.
