Habár Orbán, Le Pen, Meloni és Alice Weidel (AfD) még egy évvel az EP-választás után is küszködik, hogy egy csónakban tudjon evezni, egy német szakértő igen veszélyes irányzatokat tapasztal, főleg ott, ahol az amerikai elnök keze is benne van a dolgokban. Mármint, hogy a szélsőség igenis nagy fenyegetést jelent.
Nicolai von Ondarza, a német Tudomány és Politika Alapítvány elemzője ezt még akkor is fenntartja, ha az érintett pártok továbbra is három különböző frakcióhoz tartoznak Strasbourgban. A kudarc oka részben a külpolitika. A Konzervatívok és Reformerek – főleg Meloni és a PiS miatt – a transzatlanti szövetség hívei és támogatják Ukrajnát.
A Patrióták – a Nemzeti Tömörülés és a Fidesz – gyakran oroszbarát álláspontot képviselnek és nyitottak Kína felé. Az olasz kormányfő próbálkozik ugyan a hídépítéssel, de Moszkva és az EU ügyében világosan elhatárolódik magyar kollégájától.
Vagyis vita van köztük az ügyben, kit lehet barátnak tekinteni és kit nem. Főleg Putyin számít vörös posztónak az EKR-nél, ellenben Orbán és az AfD szemében már korántsem annyira.
Az összefogásra az első próbálkozás az a tanácskozás volt, amelyet négy éve Budapesten, 15 szélsőjobbos, illetve konzervatív párt megbízottjai tartottak. Most megjelent könyvében a berlini politológus, Richard Stöss kiemeli, hogy elvileg megvolt a közös nevező a sikerhez: a családi értékek védelme az LMBT-közösséggel szemben, a bevándorlás szigorú ellenőrzése, az európai „szuperállam” elutasítása, a nemzetek együttműködése a hagyományok alapján.
A Kína-kapcsolatot azonban jobbnak látták kihagyni a témák közül, mint ahogy az orosz viszonyt is. Mégis eredménytelen maradt a tanácskozás. Viszont látszik, hogy Trump képes mérgező szövetségeket tető alá hozni. Olyannyira, hogy az érintettek még a Putyin miatti ellentéteket is félreteszik.
Az amerikaiak legutóbb a román és lengyel választásba avatkoztak be a szélsőjobbos jelölt oldalán. Ondarza rámutat, hogy a határok nélküli kulturális háborúskodás alaposan megterheli a viszonyt az Atlanti-óceán két partja között. Aláássa a bizalmat és sokat árthat a liberális demokráciának.
Viszont jól jön a szélsőjobbnak. A diktátorok és autokraták tanulnak egymástól, akár Putyinnal tartanak, akár nem. De vannak vitáik a nemzeti kisebbségek miatt is. Orbán pl. egyszer azzal provokált, hogy Nagy-Magyarországot ábrázoló sállal jelent meg egy focimeccsen, ennek a román AUR aligha örült. Magyarország útlevelet ad a határon túli magyaroknak és saját kultúrpolitikát folytat Szlovákiában, Ukrajnában, valamint Romániában.
Ám, hogy milyen befolyása van a Tegyük Újra Naggyá Amerikát-mozgalomnak, az kiderült májusban, a szélsőjobbos CPAC budapesti fórumán: együtt szerepelt Orbán, Weidel, Kickl, valamint Morawiecki, a volt lengyel miniszterelnök. Pedig a PiS nem rajong Moszkváért.
Stöss óv attól, hogy a belső ellentmondások láttán bárki rálegyintsen a jobboldali populistákra, noha pl. Orbán nehéz helyzetben van odahaza. Az európai választók körében ugyanis drámai jobbratolódást tapasztalni. Feltartóztatására nem elegendő, hogy a politikai közép elzárkózik a szélsőségtől. Meggyőző alternatív koncepciót kell felmutatnia az igazságosság, a jólét és a biztonság szavatolására. Önmagában kevés a józan észre apellálni – hangsúlyozza a Frankfurter Rundschauban Florian Naumann.
Magyarországon már szinte hagyománya van az asztronauták köszöntésének, de az utolsó óta is eltelt 45 év. Nem tudni, Kapu Tibort mivel fogják fogadni, mindenesetre az MNB már rárepült az űrrepülésére.
Politikusokat, és résztvevőket kérdeztük Tusványoson arról, hogy el tudják-e képzelni, hogy a Fidesz 2026-ban ellenzékbe kerül.
