Ágh István 1938. március 24-én született Felsőiszkázon, parasztcsaládban, írja megemlékezésében a Litera. Eredetileg Nagy István, az Ágh írói nevet 1968-ban vette fel hivatalosan. Bátyja Nagy László költő. Tapolcán járt gimnáziumba, majd elvégezte az ELTE BTK magyar–könyvtár szakát. Két éven át volt a Munka című folyóirat kulturális rovatának vezetője. 1975-ben az Új Írás versrovat-vezetőjeként folytatta szerkesztői tevékenységét, mindeközben a Magyar Nemzet szerződéses munkatársaként irodalmi publicisztikákat írt, majd 1997-től a Hitel munkatársaként dolgozott.
Első verseskönyve 1965-ben jelent meg Szabad-e énekelni címmel. Azóta további több mint húsz verseskötete látott napvilágot, köztük összegyűjtött versei (Boldog vérem, 1979; Összegyűjtött versek, 2013), valamint kötetbe rendezett válogatott és új versei (Mivé lettél, 1998, Válogatott versek, 2000), a legutóbb pedig az életműsorozatba is bekerült, 2015-ös Válasz hazulról kötet után három versgyűjteménye jelent meg: Elvarázsolt ének, 2017; Szélcsend, 2020 és Rekviem, 2023.
Kétszer, 1969-ben és 1980-ban is elnyerte a József Attila-díjat, 1986-ban megkapta az Artisjus Irodalmi Díjat, majd 1992-ben a Kossuth-díjat.
