Magyarországon évente kilencezer új betegnél diagnosztizálnak vastag- illetve végbélrákot, a kór a második leggyakoribb rosszindulatú betegség. A jó hír csupán az, hogy a baj korai felismerésével szinte valamennyi esetben garantált  a gyógyulás. Ennek ellenére nincs szervezett szűrés, de a vizsgálatok bárki számára elérhetők. A páciens lelkiismeretére van tehát bízva, részt vesz-e a kolonoszkópos vizsgálaton, amely kimutathatja, van-e bármi ok az aggodalomra. Legtöbben persze a félelem miatt maradnak távol az orvosi rendelőktől. Az alábbi külföldi beszámoló akár itthon is megtörténhet. (A vizsgálat során a végbélnyíláson egy hajlékony, csőszerű eszközt vezetnek be, amelyben üvegszálas optika továbbítja a fényt, illetve a bélcsatorna belsejéről készített képet, amit az orvos monitoron követhet. Azon rendelőkben, ahol adottak a technikai feltételek, altatásban végzik a szűrést.)

"Ha létezik kórházfóbiás, akkor az én vagyok, nálam a sápadás és émelygés már a telefonos időpont egyeztetésnél jelentkezik" - írja Molly McMaster a Miami Heraldban, aki a vastagbélrák elleni harcot népszerűsítve az Egyesült Államokban, átkúszott egy, az emberi bélrendszert modellező csővezetéken, majd a kolonoszkópiát is bevállalta.

"Amikor ötven éves lettem, mindenki azt tanácsolta, hogy menjek el végbéltükrözésre. Egyetértettem, hogy valóban kellene, de nincs az a pénz, amiért ezt bárkinek hagynám. Ezzel a hitvallással hamar elértem az 55 évet" - meséli Molly McMaster. Majd folytatja: "a történet középpontjában egy 13 méter hosszú emberi vastagbél volt, egy vastagbélrák elleni felvilágosító kampány része, amelyet Bazinagy Bél (Colossal Colon) néven ismerhetett meg a nagyérdemű. Az alapötlet, hogy ezen végigmászva mindenféle érdekes kosárlabda méretű elváltozásokat találhatunk, amelyekről messziről látszik, jobb lenne nélkülük az élet. (A bélpolip  - jó és rosszindulatú szövetszaporulatok - ugyanis rákmegelőző állapot: ha éveken át bennmarad a bélben, rosszindulatú daganattá válik, ami gyorsan képez áttéteket leggyakrabban a májban és a tüdőben.) Ha a közvetlen környezetedbe érkezik egy gigantikus vastagbél, kutya kötelességed azt megnézni a saját szemeddel, így hát magam is átkúsztam rajta. Írtam is róla egy cikket, s egyszersmind mindenkit arra buzdítottam, végeztesse el magán a végbéltükrözést." 

A történet szereplője azonban hajthatatlan maradt, egy ideig. "Én magam is aláírtam egy fogadalmat, persze nem tartottam meg. Eltelt újabb öt év, betöltöttem a hatvanat is végbéltükrözés nélkül. Aztán kaptam egy e-mailt a tíz évvel fiatalabb öcsémtől. Ez állt az üzenetben: "részt vettem egy rutin vastagbéltükrözésen, a diagnózis: rák. Az orvosok szerint a betegség még korai fázisban van, tehát gyógytíható. Figyelmeztettek, hogy értesítsem a testvéreimet, fontros, hogy résztvegyetek a szűrővizsgálaton."

S ez volt az a pillanat, amikor nem maradt más választás, felkereste gasztroenterológus barátját, hogy időpontot kérjen egy kolonoszkópiára. "Néhány nappal később már ott ültem az orvosi szobájában, ahol színes ábrákat mutogatott a vastagbélről, arról a hosszú szervről, amely szemlátomást végeláthatatlan. Majd türelmesen és alaposan elmagyarázta nekem a tükrözési folyamatot, megnyugtató volt. Figyelmesen bólogattam, de valójában semmit sem hallottam abból, amit mondott, mert csak arra tudtam gondolni, hogy egy hosszú csövet dúgnak belém."

A konoloszkópia előtti napon el kell kezdeni az előkészületeket. Az előírásoknak megfelelően nem fogyasztható szilárd táplálék. "Majd jöhetet a receptre felírt folyadék, ez legalább egy órát vett igénybe, az íze valami borzalom. A hatása még az ízénél is rosszabb, nukleáris hashajtó, órákat töltesz a mosdóban, míg teljesen kiürülsz. A klinikán számtalan nyomtatványt kellett aláírnom, amiben elismertem, hogy mindent tudomásul vettem és teljesen egyetértek azzal, bármi is volt az űrlapokon. Bementem egy szűk, lefüggönyözött fülkébe, levetkőztem, és magamra öltöttem a kórházi hálóinget. Egy apró kanült helyeztek a bal kezem vénájába, a vizsgálóban már várt az altatóorvos. Elmondjam, milyen volt? Fogalmam sincs. Tényleg. Végigaludtam. Arra ébredtem, az orvos kérdezi, hogy érzem magam. Kiválóan. S még jobban, amikor kiderült, minden renben van a vastagbelemmel. Több mint tíz évig menekültem egy olyan eljárás elől, amely lényegében semmiség. Fájdalommentes, kivéve a hashajtót, korántsem kellemetlen. Kockáztattam az életemet, a semmiért."

Mi fog rávenni, hogy elmenjünk a vizsgálatra? Nos, talán az a tény, hogy vagy van vastag- vagy végbél rákunk, vagy nincs. Ha van, a tükrözés lehetőséget ad az orvosoknak, hogy időben felismerjék és kezeljék. Ha nincsenek polipok, daganatok, megnyugtató lesz megtudni.