- Várjanak el sokat a szülők a gyerekeiktől, de fontos a támogató háttér is! Ha mindkettő jelen van, a gyerekek kinyílnak, mint a virágok. Ha csak az elvárás van jelen, az iskola ugyan jól megy, ám a gyerek élete nem jól halad. Ha meg csak támogatás van elvárás nélkül, lehet, hogy a gyerek boldog, de nincs belső motivációja - fogalmazott a kaliforniai Clermontban élő tudós, aki kötete magyar nyelvű kiadásának megjelenése alkalmából internetes videokapcsolat segítségével szólalt meg a napokban egy Kossuth Klub-beli rendezvényen.

A Kossuth Könyvkiadó által szervezett könyvbemutatón a szerzővel az est pszichológus szakértője, Boross Ottilia beszélgetett. A közönség soraiban foglalt helyet a kötet magyar fordítója, Halmos Mária, aki matematikatanárként és édesanyaként saját tapasztalatait is megosztotta a jelenlévőkkel a tehetséggondozás nehézségeiről. Abban ugyanis minden jelenlévő egyetértett, hogy a tehetséges gyerekeknek egyaránt szükségük van az iskola - a jó tanár - és a család támogatására kivételes képességük kibontakoztatására.

Csíkszentmihályi neve az elmúlt évtizedekben szorosan összeforrt a flow fogalmával, az ezzel kapcsolatos kutatásain keresztül. "Flow-állapotot akkor él át az ember - írja a Tehetséges gyerekekben -, amikor valamilyen tevékenységbe úgy belefeledkezik, hogy nem érzékeli az idő múlását, nem érez fáradságot, és minden mással megszűnik a kapcsolat, csak magával a tevékenységgel van elfoglalva". "Az állapot feltétele, hogy a tevékenységnek világos legyen a célja, és gyors, egyértelmű visszajelzéssel járjon. Az iskolában azonban sokszor nincsenek világos célok és jó darabig eltart, amíg kiderülhet, hogy mennyire jó egy gyerek abban, amit csinál" - mutatott rá a szakember.

A szerző szerint a flow kapcsolatban van a tehetség fejlesztésével, mert flow-élmény rendszerint akkor tud kialakulni, amikor az ember olyan feladattal áll szemben, amely éppen megfelel a képességeinek, vagy csak kevéssel kíván többet. Csíkszentmihályi - aki a tehetséget inkább fejlődési folyamatként fogja fel, mint adottságként - kutatócsoportjával kétszáz, különböző tantárgyakban tehetséget mutató, jó körülmények között élő chicagói középiskolás életét követte nyomon a gimnázium első évétől az utolsóig, és azt vizsgálta, vajon egy részük miért képes fejleszteni tehetségét, másik részük pedig miért adja fel. A kérdésre azért kereste a válasz, mert mint leszögezte: az emberi értékek megőrzése szempontjából az egyik legfontosabb teendő a tehetség fejlesztése.
    
A pszichológiaprofesszor három ismérv - a személyes tulajdonságok, a kulturális elvárás, valamint a társadalmi elismerés és támogatás - alapján határozta meg könyvében a tehetséget. Példája szerint egy matematikai tehetségből csak akkor válik matematikus, ha meg tud felelni a tudományág elvárásainak - a matematika nyelvén fejezi ki gondolatait -, és tehetségét elismerik. A tehetség elismerésének és támogatásának jelentőségét a reneszánsz művészet kialakulásával illusztrálta, amely - mint megfogalmazta - "nem annak volt köszönhető, hogy Itáliában akkoriban hirtelen egy genetikai véletlen folytán sok gyerek született kivételes képzőművészeti tehetséggel, hanem annak, hogy rendkívüli támogatásban részesítették a képzőművészetet". A tehetség kibontakoztatásához feltételként a jó családi és iskolai környezet hatására megszerezhető tudást, a megfelelő motivációt és az összpontosításhoz szükséges fegyelmet sorolta fel munkájában. 

A könyvbemutató során - a szerző megállapításaival összhangban - elhangzott: fontos, hogy a tehetséges gyereket irányító szaktanár szintén átélje a flow-állapotot a maga szakterületén. Ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy egy matematikatanárnak rendkívüli képességű matematikusnak kell lennie, ellenben az lényeges, hogy "elmélyülten és élvezettel dolgozzon szakterületén", ahogy Csíkszentmihályi fogalmazott. 

A professzor Boross Ottilia kérdésére válaszolva felidézte, hogy kamasz korában a sakkozásban és a hegymászásban élte át a flow-állapotot. Ugyanakkor megjegyezte, hogy egyetemi tanulmányai alatt nem volt olyan meghatározó tanára, aki különösebben nagy hatással lett volna rá. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a szülőknek tehetségesnek kell-e lenniük ahhoz, hogy tehetséges gyereket neveljenek, barátja, Itzhak Perlman világhírű hegedűművész példáját hozta fel. Az izraeli művész szülei nem voltak zenészek, mégis nagyon korán észrevették fiuk érdeklődését a rádióból hangzó zene iránt. Bár Perlman gyermekkori betegség következtében mozgássérültté vált, tehetsége kitartó fejlesztése révén virtuóz hegedűs lett belőle.

Csíkszentmihályi könyvének végső konklúziójaként leszögezte, hogy "a tehetség fejlesztése csak úgy lehet sikeres, ha tökéletes élményt nyújt". Ugyanis ez szíthatja azt a belső motivációt a gyerekben, amely erősíti és fenntartja kitartását tehetsége fejlesztésében. A kutatás szerint ugyanakkor a belső motiváció elvesztése szoros kapcsolatban áll azzal, hogy a kamasz feladja tehetsége fejlesztését. A világosan tagolt, a kutatás tanulságait  fejezetenként összefoglaló kötet függelékében a szerző a vizsgálat során alkalmazott kérdőíveket, illetve a kutatási eredmények alapján készült tájékoztató grafikonokat és táblázatokat is közzétett.