A BBC4 filmje szerint attól a pillanattól kezdve, amikor Thatcher 1959-ben 33 évesen felesküdött mint parlamenti képviselő, ő volt a képviselők szexuális érdeklődésének a tárgya. A férfi dominanciájú politikai világ prominens tagjai gyerekes módon arról fantáziáltak, vajon milyen lehet a nő az ágyban. Alan Clark képviselőt egyszer a kamerák is elkapták, miközben vágyakozó tekintettel méregette Thatchert és Clark volt az is, aki a többiekkel poharazgatva nyíltan azt találgatta, vajon visel-e Thatcher harisnyatartót, és ha igen, milyet. A férfiak egyszerre találták félelmetesnek és izgatónak az asszonyt (Thatcher megválasztásakor már férjnél volt), akiben valamelyik náspángolós női tanárukat látták és aki egyszerre volt számukra Florance Nightingale, a megmentőjük és Szent Johanna, a sárkányokkal küzdő harcos.

© AP

Minden fantázia ellenére a valóságban azonban nem volt olyan férfi, aki Thatcher előtt el mert volna motyogni egyetlen, a női mivoltára utaló mondatot is, még a karrierje kezdetén sem, amikor hamvas és tapasztalatlan újonc volt. Más volt, mint a többi parlamentben dolgozó nő, akikkel lehetett flörtölni, játszadozni vagy akár feleségnek is jók lehettek. Thatcher különleges egyéniség volt, céltudatos, csakis egy dologra, a karrierjére összpontosított, és ezt mindenki tudta.

A filmben rengeteg utalást találunk erre a céltudatosságra. Amikor az asszony elfogadja Denis házassági ajánlatát, csak azzal a kikötéssel teszi, hogy a férfi soha nem áll majd a karrierje útjába. Amikor pedig megszüli ikergyerekeit, azért boldog, mert egy terhességgel megalapította a politikai karrierhez elengedhetetlen tökéletes családot és nem szükséges erre több időt elvesztegetnie.

Thatcher akkor kezdi el csáberejét használni, mikor Beckenham és Hemel Hempstead is visszautasítja mint jelöltet, és férjétől azt a tanácsot kapja, hogy nőiességét ne gyengeségként kezelje, mert az inkább komoly fegyver lehet, ha megfelelően használja. És az asszony engedelmeskedett az urának.

Az archív fotókon nagyon jól látható Margaret Thatcher átalakulása, aki 18 éves korában még komoly és lompos volt, egyetemi évei alatt egyetlen udvarlót sem szerzett, pedig Oxford akkoriban tele volt fiatal, vágytól duzzadó férfiakkal, ráadásul csak minden 25 fiúra jutott egy diáklány. A lehetőségek ellenére akkoriban semmi szexualitás és pajkosság nem volt benne. Aztán egyszerre csak szőkíteni kezdte a haját, egy kicsit többet mutatott magából, kacéran bámult a kamerákba és sokkal többet mosolygott. Amikor nőiessége láthatóvá vált, a politikai karrierje is beindult.

A film írója, Tony Saint nem ragaszkodott a valósághoz, politikai archív anyagok és a téma alapos ismerete ellenére a mű sokkal inkább az ő szubjektív elképzelése a háború utáni férfi dominanciájú politikai életről, és arról, mi módon illeszkedhetett be ide egy nő. A régi kollégák és a parlament egy másik prominens női tagja, Edwina Currie (aki ugyancsak a Konzervatív Párt képviselője volt) szerint azonban a film meglepően közel áll a valósághoz.

Thatcher a filmben a végső válogatáshoz azt a tanácsot kapja az egyik képviselőtől, hogy viseljen fekete kosztümöt, egészen kevéske díszítéssel és brossal, mert az komolyságot mutat. A sikerhez a szoknyának térdig érőnek, a kalapnak pedig hátracsapottnak kellett lennie, hogy az arc ne legyen árnyékban. Currie képviselőnő a jelenetetet látva meglehetősen megdöbbent. „Ugyanis ez hajszálpontosan így történt akkoriban, én is hajszálra ugyanezt az öltözködési tanácsot kaptam, amikor South Derbyshire-ért szálltam harcba. A módszer bejött” - mesélte Currie a Mail on Sunday hetilapnak.

Mint tudjuk, Margaret Thatchernek is bejött a fekete kosztüm, 1959-ben neki is sikerült a képviselői szék megszerzése, elérte, amit akart. A film története itt befejeződik, de megszületett és tovább élt a Vaslady, aki, talán női trükkök bevetésével, de olyan politikai karriert tudott felmutatni, amelyre Nagy-Britanniában Winston Churchill miniszterelnöksége óta nem volt példa.

Krisztina O'Brien