Kígyóveszély segítette éles látáshoz az emberszabásúakat
Különleges radarral érzékeli a kígyót a főemlősök agya, amelynek speciális idegsejtjei gyors vészjeleket küldenek, ha a majom megpillantja a hüllőt – állapították meg egy nemzetközi kutatócsoport tagjai, akik két makákó agyműködését tanulmányozták.
Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában megjelent tanulmány új bizonyítékokkal támasztja alá azt az elméletet, amely szerint az őserdei kígyóveszély túlélésére fejlesztették ki éles látásukat az emberszabásúak – idézi az írást a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.
Lynne Isbell, a tanulmány egyik szerzője, a Kaliforniai Egyetem davisi antropológiai tanszékének tudósa azt mondta, a kutatás eredményei igazolják, hogy a kígyók igen jelentős szerepet játszottak a főemlősök kialakulásában.
A friss kutatást két makákó majommal végezték, amelyek egy japán állami majomfarmon születtek, és a kísérletet előtt nem találkoztak kígyóval. A két majom fejébe mikroelektródákat ültettek agyuknak abba a régiójába, mely a fenyegető látvány észrevételét és információjának gyors feldolgozását irányítja.
Ezután a két állatnak számítógép képernyőjén különböző színes képeket mutattak, köztük más-más testhelyzetben elhelyezkedő kígyókat, fenyegető majomarcokat, majmok "kezét", valamint csillagokat, négyzeteket és más egyszerű mértani formákat.
A kígyók látványa arra késztette a makákók agyát, hogy az ijedtség gyors jeleit bocsássák ki. Ez a reakció összehasonlíthatatlanul erősebb volt, mint amit a többi képtípus megmutatásakor mértek a tudósok a majmoknál.
A kutatók körülbelül száz idegsejtet azonosítottak, amelyek a képek legalább egy típusának látványára reagáltak. A legerősebb választ a kígyók ábrázolása váltotta ki, ekkor a neuronok negyven százaléka lépett működésbe. A második legnagyobb reakció a majomarcok képeit követte, ezekre a neuronok 29 százaléka reagált.
Noha azzal régóta tisztában van a tudomány, hogy a főemlősök kitűnő képességgel rendelkeznek a kígyók felismerésére akár zsúfolt környezetben is, az új kutatás eredményei új válasszal szolgáltak az okokat kereső kérdésekre.
Isbell szerint valószínűleg több tízmillió évvel ezelőtt kezdődött az az evolúciós folyamat, amely elősegítette az emberszabásúak túlélését a kígyókkal teli környezetben. Elmondta, hogy a látás az, amely a főemlősöket a többi emlőstől elválasztja, kiemelkedésükben tehát a kígyók jelentős szerepet játszottak.