„Ilyen az élet. Nem lehet mindig minden játékos csúcsformában, nem lehet mindenki aranylabdás… De még csak 26 éves vagyok, van még néhány évem, remélhetőleg a legjobbak, és tovább fogok fejlődni” – nyilatkozta Ousmane Dembélé 2023 novemberében a L’Équipe című francia lapnak. Nem sokkal korábban igazolta le a Paris Saint-Germain, ám ekkoriban jobbára már úgy beszéltek róla, mint egy bukott tehetségről, aki elszórakozta a benne lévő potenciált.
Sok kritikát kapott amiatt, hogy támadó létére nem szerez elég gólt, de ebben is egyértelmű álláspontja volt. „Nem csak a gólok számítanak” – ezzel a címmel jelent meg az interjú is, amiben kijelentette, bár tudatában van annak, hogy lőhetne több gólt, a viszonylag gyenge eredményei ezen a téren nem aggasztják túlzottan. „Nagyon jól alszom éjszaka” – mondta. „Még mindig bízom magamban.”
Két évvel korábban ugyanennek a lapnak nyilatkozva még markánsabban fogalmazott. Arra a kérdésre, hogyan szeretné, ha emlékeznének rá játékosként, így válaszolt:
Azt szeretném, ha az emberek azt mondanák, ő volt az a játékos, akinek élmény volt nézni a cseleit, ezért megérte bekapcsolni a tévét.
Az értékrendje már ekkor világos volt: előbb a szép játék, csak aztán a gólszerzés.
Az őt ért bírálatok jogosságát aligha lehet vitatni, a statisztikák hűen tükrözik a kegyetlen valóságot. A 2015/2016-os, áttörést hozó rennes-i szezonja (12 bajnoki gól) óta egyszer sem jutott el két számjegyű gólig a bajnokságban, és egy szezont leszámítva soha nem szerzett 14 találatnál többet – erre még a Barcelona színeiben volt képes a 2018/2019-es idényben.
Aztán hirtelen minden megváltozott.
Az Év edzőjének választott Luis Enrique az előző szezon közepén új szerepkört bízott rá, hamis kilencesként kezdte el szerepeltetni Dembélét, aki gólokkal hálálta meg a spanyol mester bizalmát: a tél és a koratavasz folyamán 22 meccsen 27 gólt szerzett. Az idényt végül 35 góllal zárta minden sorozatot figyelembe véve – ez csupán öttel maradt el attól, amennyit hat év alatt összesen szerzett a Barcelonában. Emellett kulcsszerepet játszott abban, hogy a PSG négy trófeával zárta a szezont.
Ousmane Dembélé zseniális játéka nemcsak a PSG-t repítette a csúcsra, de bezsebelte a sportág legnagyobb elismerését is, 2025-ben megnyerte az Aranylabdát. Ezzel ő lett a hatodik francia játékos, aki kiérdemelte ezt a díjat Raymond Kopa, Michel Platini, Jean-Pierre Papin, Zinedine Zidane és Karim Benzema után.
Hosszú és rögös utat járt be – tele mélypontokkal, sérülésekkel, formaingadozással és megannyi kérdéssel a hozzáállását illetően –, míg végül beteljesítette a próféciát, amelyet sokan már a karrierje elején megfogalmaztak. Amikor Párizsban átvette a legjobb férfi játékosnak járó díjat, és megköszönte családjának azt a sok áldozatot, amelyek lehetővé tették, hogy idáig jusson, kitörtek belőle az érzelmek: a kezeibe temette az arcát és csak sírt. Ebben a pillanatban az elmúlt évek szenvedései köddé váltak. Azon a színpadon csak ő volt és a könnyei.
Ousmane Dembélé, miután átvette a legjobb játékosnak járó Aranylabdát
FRANCK FIFE / AFP
De hogyan lett a gólszegény, cselezésmániás játékosból a futballvilág legexluzívabb társaságának örökös tagja?
Nehezen álltak össze a kirakós darabjai Mbappé távozása után
Viharosra sikerült a 2023/2024-es szezon Párizsban. Még azon a nyáron eligazolt Lionel Messi és Neymar is, valamint távozott a csapat motorja, a középpályás Marco Verratti, a kispadra pedig egy szigorú, a vitás helyzeteket nem kerülő vezetőedző, Luis Enrique ült le. A legégetőbb kérdést azonban az volt, hogy mi lesz Kylian Mbappéval.
A Real Madrid ekkorra már komoly ajánlatokkal bombázta a világbajnok támadót, és egyre elkerülhetetlenebbnek tűnt, hogy aláírjon gyerekkori kedvenc csapatához. Ezzel a forgatókönyvvel Luis Enrique is tökéletesen tisztában volt, ennek megfelelően a szezon végéhez érve egyre kevesebb játékpercet biztosított távozó támadójának, és azon kezdett el gondolkozni, kivel tudná pótolni.
Kylian Mbappé még Paris Saint-Germain játékosként 2020. január 15-én
AFP / Valery Hache
Ha valaki 40 gólt szerez egy szezonban, természetesen nem csapjuk be előtte az ajtót, de ha a saját tapasztalataimból indulok ki, jobban jársz négy olyan játékossal, akik egyenként rúgnak 12-t. Ez ugyanis összesen 48 gólt jelent, ami több, mint a 40
– fogalmazta meg hitvallását Enrique egy sajtótájékoztatón.
A spanyol mester tudta, hogy az egyik játékosát hamis kilences poszton szeretné játszatni, csak azt nem, hogy melyiket.
A portugál Goncalo Ramos első számú középcsatárként kezdte az előző szezont a PSG-ben, de bokasérülés miatt már a 20. percben le kellett cserélni a Le Havre elleni nyitómeccsen. Mivel Enrique vonakodott bizalmat szavazni Randal Kolo Muaninak, elkezdte kipróbálni a támadó középpályásait a hamis kilences szerepkörében. Marco Asensio, Désiré Doué, sőt, még a dél-koreai I Gangin is lehetőséghez jutott a szezon első heteiben, de egyikük sem váltotta be a hozzájuk főzött reményeket.
Bár a bajnokságban szárnyalt a csapat, a Bajnokok Ligájában komoly gondjai akadtak a gólszerzéssel. A párizsiak már az első mérkőzésen is megszenvedtek, kínkeservesen győzték le 1–0-ra a Gironát, majd hazai pályán döntetlent játszottak a PSV-vel, és kikaptak az Atlético Madridtól, annak ellenére, hogy mindkét meccsen fölényben voltak. Egy november végi, 1–0-s müncheni vereség pedig már azt a megalázó forgatókönyvet vetítette elő, hogy a PSG idő előtt búcsút inthet a legrangosabb európai kupasorozatnak.
A házasság és a gyermeke születése mindent megváltoztatott
Dembélénél visszatérő probléma volt már a barcelonai évek alatt is, hogy rendszeresen késett a tréningekről, fittyet hányt a dietetikus által előírt étrendre, inkább gyorskajával tömte magát, és egyáltalán nem törődött a regenerációval sem, hajlamos volt éjszakába nyúlóan videójátékozni, ami sokak szerint magyarázatot ad arra, miért volt ennyiszer sérült.
A Nou Campban töltött évei alatt összesen 14 izomsérülést szenvedett el és 784 napot kellett kihagynia.
A fegyelmezetlensége és az amatőr hozzáállása volt a gátja annak, hogy Dembélé megmutassa, mire is képes valójában. Spanyolországban személyi szakácsot rendeltek mellé, hogy segítse a táplálkozását, az éjszakázások miatti késéseket pedig kemény büntetésekkel viszonozták. Ennek ellenére, amikor egészséges volt, robbanékonyságának és remek cseleinek köszönhetően képes volt meccseket eldönteni, olykor megcsillantva azt a kivételes tehetséget, amiért a Barcelona annak idején 148 millió eurót fizetett. Csakhogy a legtöbbször ez nem jött ki belőle.
Akkor mégis mitől változott meg?
A házasság és apaság hozta el számára az érettséget. 2021 decemberében vette feleségül barátnőjét, Rimát, majd nem sokkal később gyermekük is született. Az esküvő meglepetésként érte sok csapattársát, részben azért, mert a legtöbben azt sem tudták, hogy Dembélének egyáltalán van párja. Élete nagy fordulópontja tehát a barcelonai időszakának utolsó két évére esett, ekkor nőtt fel igazán.
Otthon gyógytornásszal dolgozott, és rendszeresen járt vissza Franciaországba, hogy speciális, megelőző kezeléseken vegyen részt. Végre belátta azt is, milyen fontos a megfelelő táplálkozás, így az elmúlt néhány szezonban már egy francia táplálkozási szakértő segítette abban, hogy egészségesebb életmódot folytasson.
Enrique leckéje megtanította küzdeni
Mbappé távozása után a Paris Saint-Germain vezetősége biztosította Dembélét arról, hogy ő lesz „a támadósor vezére”, Enrique azonban másképp gondolta. Valami még hiányzott a franciából. A megbízhatóság. Éppen ezért a spanyol edző Vitinhát nevezte ki tizenegyes-felelősnek, majd kérdés nélkül ültette le a padra Dembélét az Arsenal elleni meccsen, amiért az késve érkezett meg az edzésre – 2–0-s vereség lett a vége.
Ha valaki nem tartja tiszteletben az elvárásokat, az azt jelenti, hogy nem áll készen a játékra. A döntésem a lehető legjobban szolgálja a csapat érdekeit, ezért is igazoltam ide
– indokolt Luis Enrique.
Ousmane Dembélé és Luis Enrique, a PSG játékosa és edzője a Stade Rennais elleni francia bajnokin 2024. szeptember 27-én.
FRANCK FIFE / AFP
Hogy mennyire más mentalitással fogadta Enrique ítéletét Dembélé, jól mutatja az erre adott reakciója. Nem törődött bele a spanyol szakvezető döntésébe, visszatért a csapatba, méghozzá soha nem látott formában. December 15-én, a Lyon elleni hazai találkozón visszakerült a kezdőbe, a PSG játéka pedig egycsapásra megváltozott. Ezen a meccsen már a 8. percben betalált és végig a mezőny egyik legjobbja volt. Igazi vezérként viselkedett.
Ahogy a franciák mondják: La machine était lancée, azaz beindult a gépezet.
Korábban Dembélé a kiszámíthatatlan, szlalomozós cseleiről és a távolról eleresztett bombagóljairól volt híres, mostanra viszont olyan találatokat szerez, mint egy vérbeli befejező csatár: belövi a lecsorgókat, bebelsőzi a ziccereket, vagy éppen okosan átemeli a kapus feje fölött. Saját bevallása szerint megtanulta, hogyan helyezze a lövéseit, ahelyett, hogy nagy erővel belebikázzon egyet a labdába, emellett rendszeresen kielemzi a meccseit, és látható módon rengeteget tanult a felvételekből.
„Eddig inkább szélső középpályásként játszottam a jobb oldalon, gyakorlatilag a vonalhoz ragasztva. Nehéz volt onnan gólt szerezni, általában három vagy négy embert is meg kellett vernem hozzá” – magyarázta Dembélé a Brest elleni mesterhármasa után. „Most kilencesként gyakran csak egy védőt kell kicseleznem, vagy épp csak be kell passzolnom a labdát a hálóba.”
A francia nemcsak termékenyebb lett a kapu előtt, de fontos pillanatokban lőtt gólokat. A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a Liverpool ellen, és az elődöntőben az Arsenal ellen kísértetiesen hasonló gólt lőtt: visszalépett védekezni, a labdaszerzés után segített a labdakihozatalban, a szélen indította a társát, majd berobbant a 16-oson belülre és lezárta az akciót. De amikor nem ő volt eredményes, akkor is kulcsszerep jutott neki: mindkét meccsen gólpasszt adott az Aston Villa elleni negyeddöntőben, ő szolgálta ki Hakimit az Arsenal elleni elődöntő visszavágóján, majd az Inter elleni döntőben ő készítette elő Doué és Kvarachelia góljait, valamint egy zseniális sarkazással Doué harmadik, lélektanilag mindent eldöntő találatát is megalapozta.
Mégsem ez volt a legemlékezetesebb pillanata a fináléban, hanem amikor az Inter egyik kirúgása előtt a 16-osnál állt, és tágra nyílt szemekkel figyelte Yann Sommert, készen arra, hogy megindítsa a PSG brutálisan agresszív letámadását. A korábban öncélúan játszó Dembéléből ekkorra egy, néha már-már ijesztően csapatközpontú, taktikailag fegyelmezett vezér vált.
Szerintem egy támadónak nem szabad alibiznie. Mindig bele kell tennie a munkát, legyen szó védekezésről vagy támadásról, a csapatért kell dolgoznia, és nem csak akkor, amikor náluk van a labda
– mondta Dembélé a szezon végén a France Footballnak, hozzátéve, hogy „az idény elején odajött hozzám az edző és azt mondta, példát kell mutatnom a fiatalabb játékosoknak, hogy én vagyok az első védő a csapatban. Az üzenet célba ért”.
A Rennes-nél Dembélé még az a szétszórt csodagyerek volt, aki azt sem tudta, melyik lábával ügyesebb. Dortmundban ragyogó sztárként tündökölt, ám fénye hirtelen elhalványult, amikor azért kezdett sztrájkolni, hogy kikényszerítse eladását. A Barcelonánál egyszerre volt felelőtlen fiatal, sebzett vad és millió dolláros bukás, a futballtörténelem egyik legnagyobb csalódása, majd felnőtté vált, és megtanulta, hogyan vigyázzon a testére.
A PSG-ben pedig a világ legjobb futballistájává vált.
