Későre járt már, lassan éjfélt ütött az óra. A berlini Olimpiai Stadion gyepén egy zászló lengedezett. Egy hatalmas zászló, amit egy kislány tartott. Egyedül nem bírta volna már sokáig. De nem volt egyedül. Apja a kezét szorította és csak nézték, ahogy a gránátvörös-kék lobogó a széllel incselkedik.

Öröm és boldogság sugárzott az arcukról, miközben körbesétáltak a pályán. A lány felugrott apja nyakába és mindegyik kamerába beleintegetett, amelyik csak szembejött velük. Ez volt az ő nagy pillanatuk. Olyan, amiből az életben csak egy van.

Mostanra csak a zászló maradt. A hang, ahogy a szél belekap a szövetbe. És a pillanat, ami már elillant, de elveszni soha nem fog. A kislány neve Xana. Ő volt Luis Enrique legkisebb gyermeke. Ötéves volt, amikor apja csapata, az FC Barcelona megnyerte a Bajnokok Ligáját 2015-ben. 2019. augusztus 29-én elhunyt.

Luis Enrique és lánya, Xana a 2015-ös Bajnokok Ligája-döntő után

ODD ANDERSEN / AFP

A csontrák egy ritka fajtája vitte el Xanát

Van egy megható jelenet a No Tenéis Ni **** Idea (szabad fordításban Nincs egy kurva ötleted sem) című, Luis Enriquéről szóló háromrészes dokumentumfilm-sorozat végén, amely egy jótékonysági vacsorán játszódik. Az eseményt a Fundacion Xana – az edző és felesége, Elena Cullell által kislányuk emlékére létrehozott alapítvány – szervezte. A megjelentek között ott volt többek között Carles Puyol, a Barcelona korábbi csapatkapitánya és Joan Dausá katalán énekes is, aki egy megrendítő dalt énekelt el Xana emlékére.

Egy ponton Luis Enrique odalépett egy csapat tinédzser lányhoz, hogy beszélgessenek egy kicsit és jókat nevessenek. Ők voltak Xana barátnői. Xana kilencéves volt, amikor oszteoszarkómát diagnosztizáltak nála – ez a csontrák egy ritka fajtája, agresszív, gyors fejlődésű daganat. Luis Enrique akkoriban a spanyol válogatott szövetségi kapitánya volt, de amikor nyilvánvalóvá vált, mennyire súlyos a helyzet, lemondott.

Öt hónapon át a barcelonai Sant Joan de Déu gyermekkórházban kezelték Xanát. Élete utolsó óráit már otthon töltötte, szerettei körében. „Nagyon nehéz pillanatok voltak ezek, de egyben meghatóak is, rendkívül bensőségesek” – mondja Luis Enrique a dokumentumfilmben. A spanyol edzőzseni arca felderül, amikor lányáról mesél. A hangjában haragnak vagy keserűségnek nyoma sincsen, pedig senki sem hibáztatná őt ezért, egy ilyen fájdalmas veszteség után. Ehelyett olyan nyugalmat sugároz, ami egyszerre megható és tiszteletre méltó. „Az életed legnegatívabb élményei azok, amelyekből a legtöbbet tanulsz” – vallja Enrique, aki lánya létezéséről úgy gondolkodik:

Kilenc csodálatos évre jött el hozzánk. Ezernyi emlékünk van róla, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam.

„Itt van velünk”

Egy évtizeddel később Luis Enrique újra kiléphetett a klubfutball legnagyobb színpadára: csapatával, a Paris Saint-Germainnel az Inter ellen volt jelenése a Bajnokok Ligája döntőjében május utolsó napján. A 2015-ös berlini finálé pillanatképei, ahogy Xanával együtt ünneplik a sikert, még mindig élénken élnek a fejében.

„Ez egy hihetetlen emlék” – mesélte egy januári, Lens elleni bajnoki mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón. „Van egy csodálatos fotóm róla, amint egy Barcelona-zászlót tűz a gyepbe. Szeretném ugyanezt megtenni egy Paris Saint-Germain zászlóval is. A lányom fizikailag már nem lehet ott, de lelkileg igen, és ez nagyon sokat jelent nekem.”

A müncheni fináléra különleges ajándékkal készültek a szurkolók szeretett edzőjüknek:

PSG fans with a special tifo of Luis Enrique and his late daughter Xana. ❤️ pic.twitter.com/3pQ3fpyjqu

— EuroFoot (@eurofootcom) May 31, 2025

A döntő utáni sajtótájékoztatón Enrique köszönetet mondott a szurkolóknak a nemes gesztusért. „Nagyon megható volt. Csodálatos érzés volt tudni, hogy a szurkolók gondoltak rám és a családomra, de nekem nem kell megnyernem a Bajnokok Ligáját – vagy bármilyen meccset – ahhoz, hogy a lányomra gondoljak. Ő itt van velünk, támogatja a családunkat” – mondta a spanyol edző.

Történelmi sikert aratott a PSG

A játékosok szintén nem maradtak adósok, a szezon legjobb futballjával örvendeztették meg mesterüket. Az első gólt a volt Inter-játékos Asraf Hakimi szerezte. Elegánsan passzolt a kapuba, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Remek helyezkedés, időzítés, higgadtság és lélekjelenlét. Majd a magasba emelte a kezét, nem ünnepelt.

Hakimi megszerezte a vezetést a PSG-nek a Bajnokok Ligája döntőjében, majd felemelte a kezét, nem ünnepelt

CHRISTIAN CHARISIUS / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP

Komoly hidegvér kell ahhoz, hogy valaki már a 12. percben megszerezze a vezetést egy Bajnokok Ligája-döntőben és olyan higgadt legyen, hogy a boldogság legapróbb morzsáját se mutassa, csak bocsánatkérően feltartsa a kezét. Hakimi a 2020/2021-es szezonban 45 alkalommal lépett pályára az Inter színeiben, és üres stadionok ide vagy oda (ekkoriban dúlt a Covid), bensőséges viszonyt alakított ki a Nerazzurri szurkolóival. Megünnepelhette volna a gólt? Persze, de talán már ekkor sejtette, milyen verés vár egykori csapatára. Ez volt az este egyetlen pillanata, amikor a PSG könyörületet mutatott.

Nem kegyelmezett Désiré Doué sem. Két nap múlva még csak 20 éves lesz, de a klubfutball legnagyobb színpadára élete játékával állt ki. Ő rúgta a másodikat és a harmadikat is. Előbb egy mintaszerű kontratámadásnál a jobb oldalon sprintelt fel, egészen a 16-osig, ahol pazar labdát kapott Dembélétől, majd nagy erővel zúdította be a kapuba. Ez a gól magabiztos előnyt jelentett a PSG-nek a félidőre.

A 63. percben aztán eldöntött mindent. Egy szép Dembélé sarkazás a félpályánál, egy káprázatos Vitinha indítás, Doué pedig a legnagyobbakat megszégyenítő higgadtsággal fejezte be az akciót. A második gólja nem csupán egy pillanat volt. Történelem. Végleg eldöntötte a mérkőzést, és vele együtt az Inter sorsát is megpecsételte. A többi már csak jutalom volt. 5–0-s siker, minden idők legnagyobb győzelme a döntőben.

Az ember, aki soha nincs egyedül

Ez a finálé ismételten bebizonyította, miért olyan csodálatos játék a futball. A PSG hosszú éveken át hajszolta a sikert, a világ legnagyobbjait csábította Párizsba, de a harcos akarásnak nyögés lett a vége. Egy rakat világsztárból nem sikerült csapatot faragni, a nagy egyéniségek elhomályosították egymást. Aztán megtörtént az, ami időről időre elő szokott fordulni – egy csapat akkor kezd el igazán játszani, ha elveszíti legjobbját.

Dánia úgy nyerte meg az 1992-es Európa-bajnokságot, hogy legjobbja, Michael Laudrup nem volt ott. A spanyol válogatottnak Raúl elvesztésére volt szüksége ahhoz, hogy 2008-ban Európa trónjára ülhessen fel. Idén pedig a Tottenham mutatta meg, hogy Harry Kane távozása után két évvel képes trófeát nyerni, a nemzetközi porondon 41 év után.

Kylian Mbappé tavaly nyáron Madridba költözött, szombaton pedig mély fájdalommal nézhette végig, amint volt klubja megnyeri a Bajnokok Ligáját. A világbajnok francia támadó nélkül új csapat épült Párizsban, amely egy tehetséges fiatal magra épít. A kezdet ugyan nehéz volt, de amikor igazán számított, a párizsiak bebizonyították, jelenleg miért ők a kontinens legjobbjai.

Luis Enrique megcsinálta, csúcsra juttatta a Paris Saint-Germaint. Egyedül ez nem sikerülhetett volna neki. De mint tudjuk, ő soha nincs egyedül.

Luis Enrique megnyerte a Bajnokok Ligáját a PSG-vel

FRANCK FIFE / AFP