Az ellenzék a választási esélyeit radikálisan csökkentő törvény (a választók regisztrációja) elfogadásának hetében, tehát egy létrejövő helyzet ismeretében, egy biztosan meg nem valósuló (a zsidók regisztrációja) jelenség ellen tüntet, és azon vitatkozik, hogy részt vehetnek a demonstráción kormánypártiak is.
Hont András írása a volt miniszterelnök körüli felhajtásról, a baloldali értelmiségről, és arról, hogy van-e értelme választást nyerni.
Breiveket nem mentheti, hogy „valós problémára adott elfogadhatatlan választ”. A probléma sem volt valós, háborúja a muzulmán világgal, a multikulturalizmussal, a „kulturális marxizmussal” (?) csak a fejében játszódott, játszódik. Anders Breivik szélmalmokkal hadakozott, és közben megölt hetvenhét embert. Breivik esetében egy torz eszme találkozott egy torz lélekkel. Esete sajnos nem egyedülálló.
Vannak brutálisan egyértelmű dolgok az életben.
Történetek Unortodoxiából, avagy ezek tényleg le fogják kapcsolni a villanyt.
Szinte tökéletes agitációs filmet készített az MSZP, ha esetleg kimaradt volna belőle valami, ami miatt az ország a pusztulás felé rohan, azt a nyomában támadt tiltakozások demonstrálták.
Orbán Viktor szerint az elmúlt év nem is volt, legalábbis nem nagyon tért ki évértékelő beszédében a mögöttünk hagyott esztendő fontos eseményeire, ami nem baj, nem kötelező egy politikusnak időről időre mérleget készítenie, csak akkor föllépését miért hívják évértékelőnek? Orbán sok mindennek akart megfelelni, és túl sok mindent akart megúszni, a végeredmény azonban az lett, hogy ez a beszéd egyszerre valótlan, tartalmatlan, de veszélyes.
Magyarországot nem a kormányai, hanem a magyarok teszik reménytelenül sivár hellyé. A házmestertempó és a számtani ismeretek teljes hiánya.
Obama nem váltotta be a már-már messianisztikus várakozásokat. Csupán nem volt rossz elnök.
Bizonyos baloldali szervezetek és orgánumok képtelenek leszokni más javainak eltulajdonításáról, és ha nem tudják vinni, ami mozdítható, viszik a szellemi tulajdont. A Demokratikus Koalíció például a cikkeinket.
Ismételten lehullt a lepel a szocialisták valódi szándékairól, az egyetlen, amit komolyan vesznek, hogy Szekeres Imréből megint legyen valami. Minden más hisztéria és szemfényvesztés.
A lengyel válogatott 26 éve egyetlen nemzetközi tornán sem jutott tovább a csoportkörből. Az Eb-n eddig hazai pályán sem voltak túl meggyőzőek. Ha ma legyőzik a cseheket, mehetnek a nyolc közé.
Vízbe száll a Vasas pólócsapata a Bajnokok Ligája címért. Nagyváradon ott lesznek a leghűségesebb szurkolók is, akik mindig, mindenhol ott vannak. Miközben azt is tudják, a vízilabdázók BL-döntőjével egyidejűleg eshet ki a focicsapatuk az NB I-ből. Esélylatolgatás helyett afféle bevezetés következik a "vasasizmus" mélységeibe. Gyerünk, gyerünk, Angyalföld.
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy amit Ceaușescu, Mečiar vagy a délszláv háború megkímélt, azt a tömény műveletlenség, a frusztráció és dögunalom szülte legújabb keletű szittyadivat fogja tönkretenni. És ha határon túli véreink közül némelyek jelét adják, hogy mégsem lelkesednek annyira a silányságexportunkért, akkor az új magyar nacionalizmus (amely a tízemeletes panel garázsában berendezett „Árpád” presszó úri közönségének világlátásán és érzelmi stabilitásán alapszik) tombolni kezd.
Mindazok, akik kíváncsiak, hogy miről nem szól 2012 Magyarországa, és hogy ennek ellenére mivel töltik lapjaikat a saját véleményüket formálók, azok olvassák el Bartus László (Amerikai Népszava) és Stumpf András (Heti Válasz) egymás mellett elfeleselő irományát.
A második kerületi időközi választás eredményét lehet sokféleképpen magyarázni, lehet alacsonynak hazudni a valójában e műfajban magas részvételt, de ettől még tény marad: a választás nyertese a Fidesz mellett a szocialista párt; mindenki más - az LMP, a Jobbik és a Jer Egyet Szexelni nevű szervezet - veszített.
A Gyurcsány-fanclub egyre inkább a viccbéli agresszív kismalacra hasonlít, aki ül a gödör alján, és amikor az arra járó róka lekiált, hogy „várj, hozok létrát”, akkor az fölüvölt, hogy nem várok. Már sehol sincsenek, semmijük sincs, de látványosan megvetnek mindenkit, aki nem olyan, mint ők. Ha Sólyom László élesen és nyilvánosan bírálja az alkotmányt, akkor egyikük biztosan megírja, hogy Sólyom most már tényleg szégyellje magát. Így kell a demokratákat összefogni. Azt viszont egyikük se veti föl, hogy a lojalitásuk jutalmaként micsoda rettenetes figurákat kell elviselniük. Nemcsak a „nemzeti oldal” jelesei nem tették soha szóvá Szijjártót, hanem a legendás kritikai értelmiség se mondta azt Gréczyre, hogy „fúj, Feri, ezt vidd innen”. A minőségnél fontosabb a kötelékben repülés.
Néhány nappal ezelőtt meggyanúsították Biszku Bélát, az ’56 utáni megtorlás és a restauráció egyik kulcsfiguráját. Nem azért, amit tett, hanem azért, amit mondott. Az ebben rejlő abszurditást más is észrevételezte már, megtoldva azzal, hogy húsz évvel ezelőtt kellett volna neki látni a törvényes elszámoltatásnak.
A későbbi (természetesen csak elméleti) viták elkerülése érdekében a leghelyesebb még a voksolás előtt feltenni a kérdést a Fideszre szavazni vágyóknak: valóban az államélet titokban tartott átformálásához kívánják belegyezésüket adni?