Közeledik a palack nélküli búvárkodás. Mehetünk a víz alá © AP

A BBC beszámolója szerint az akkumulátorokkal működő LikeAFish rendszer a tengervízben oldott oxigént nyeri ki préseléses módszer segítségével. A találmány búvárokat, tengeralattjárókat, de akár víz alatti élőhelyeket is el tud látni levegővel.

Az eszközt Alon Bodner izraeli feltaláló készítette. A rendszer lelke egy nagysebességű centrifuga, amely egy kisméretű, hermetikusan zárt kamrában lecsökkenti a tengervíz nyomását, amelyből így eltávozhat az immár gáz formában lévő oldott oxigén. Az éltető elem ezután egy légzsákba kerül, amelyből a búvár lélegezhet.

Mivel minden liter víznek körülbelül 1,5 százaléka oldott oxigén, a LikeAFishnek percenként 200 liter vizet kell keresztüláramoltatnia a kamrán, hogy egy átlagos méretű felnőtt légzési igényét kielégítse. Segítségével a búvárok nincsenek a légzőpalackok kapacitására utalva, az egyetlen korlátozó tényező a centrifugát működtető akkumulátorok élettartama.

„Ebben a zárt rendszerben 200 litert kell megszűri percenként, hogy annyi oxigént nyerjünk, amennyire a búvárnak szüksége van” – mondta Bodner a BBC-nek. „Egy közel egy kilogramm tömegű akkumulátor egy órányi működést tesz lehetővé.”

A LikeAFishnek egyelőre csak a prototípusa létezik, az is csak laboratóriumi körülmények között. Bodner már megkapta az európai szabadalmakat találmányára, s már csak az amerikai szabadalmi hivatalra vár. Eközben egy ausztrál vízalatti lakóhelyen szereli fel a rendszer egyik tesztpéldányát.

A feltaláló a későbbiekben csökkenteni szeretné az eszköz méretét. Végső tervei között az szerepel, hogy egy mellénybe építhető légzőrendszert fejlesszen ki. Saját becslései szerint ez két éven belül megvalósulhat.

Bár a találmány ígéretesnek tűnik, egyes szakértők kételkednek a sikerben. „Bodner becslése szerint a búvárok egy liter oxigént használnak fel percenként” – nyilatkozta a BBC-nek Mike Rowley búvároktató. „Azonban ez nem egy abszolút érték, ez egy átlagos felnőtt oxigénigénye, aki a víz alatt úszik kényelmes tempóban. Ha azonban erős áramlásban kell úszni, ez nagyobb megerőltetést jelent, s az oxigénbevitel akár 3,5 literre is felszökhet. Ehhez pedig nagyobb teljesítményre és valamiféle tárolóra lesz szükség, s természetesen az akkumulátorok teljesítményét is fokozni kell majd.”

Rowley emellett rámutatott, hogy a vízben oldott oxigén nem egyenletesen oszlik el a tengervízben. Az úgynevezett „halott zónákban” kevesebb található az éltető elemből, s Bodner találmánya egyelőre nem kínál megoldást arra, ha a búvár erősen szennyezett vízbe merül le.

„Egyelőre nem szavaznék erre a megoldásra, mert első látásra még kissé megbízhatatlannak tűnik, szemben egy oxigénpalackkal” – nyilatkozta a több mint 15 éve búvároktatóként dolgozó Craig Billingham.

A jelenlegi zárt rendszerben működő búvárfelszereléseknél a búvár többször is belélegzi ugyanazt az oxigént, amelyet egy speciális szűrő tisztít meg a kilélegzett szén-dioxidtól.

 

„A LikeAFish-ből hiányzik ez a rész, mivel Bodner szeretné elkerülni, hogy palackokat kelljen a búvárnak magával vinnie” – magyarázta Billingham. „A jelenlegi megoldások a gyakorlatban akár tízórányi merülést is kibírnak, s nincs szükség hozzájuk akkumulátorra. Ez utóbbi egyébként is egy sarkallatos pontja a rendszernek, mert a víz és az elektromosság nehezen hozható össze. Nem is az a kérdés, hogy mi történik, ha megsérül az akkuk szigetelése, hanem, hogy ez mikor történik meg.”

A feltaláló maga is beismerte, hogy az alacsony oxigéntartalmú, vagy szennyezett víz egyelőre akadályt jelent a rendszernek, s hozzátette, egy kisméretű palack még így is szükséges lehet, arra az esetre, ha az akkumulátorok meghibásodnának. Bodner szerint a szerkezet leginkább a vízalatti élőhelyek számára ideális, ahol az áramellátás ad, ám jelenleg még szállítóhajókra vannak utalva az oxigénkészlet cseréje miatt. A teljes víz alatti településeket kiszolgáló LikeAFish rendszerekhez azonban csupán elektromosságra van szükség, ezt hullámerőművekkel lehetne előállítani.

„Egyelőre nem hiszem, hogy a LikeAFish hatékony alternatívát jelenthet a búvárok számára” – tette hozzá Rowley. „Azonban a tengeralattjárók és víz alatti élőhelyek ellátására ideális lehet. Ennek ellenére figyelemmel követem majd a fejlesztéseket, hogy lássam, hogyan fejlődik a prototípus.”