Steven Chen és Chad Hurley a YouTube két alapítója. A szerencse fiai? © AP

Miután a nagy szórakoztató cégekkel kötött megállapodások nyomán biztosították folyamatos növekedésüket, szinte azonnal megjelentek a befektetők, felajánlva, hogy elnéznek a hosszantartó szerzői jogi perektől ha megkapják a saját részüket a forgalomból.

A Napster és a YouTube közti hasonlóságoknak ezzel vége is szakad, a legendás zenemegosztó megalkotóinak ugyanis nem sikerült legyőznie a lemeztársaságokat 1999 internet-viharában.

Mindez nem sokkal azután történt, hogy a cég egy bírói ítélet nyomán kénytelen volt lehúzni a redőnyt, később pénzért elérhető zeneletöltőként térve vissza mérsékelt sikerrel. A YouTube-ot ellenben – mely szinonimájává lett a videó megosztásnak - a Google nem kevesebb, mint 1,65 milliárd dollárért vette meg pár hete.

A felvásárlás ténye elterelte a figyelmet azokról a keresőóriás és a videó megosztó által alig pár nappal azelőtt kötött szerződésekről, melyek arra kötelezik a YouTube-ot, hogy fizessen jogdíjat az óriáskiadóknak. Az olyan cégek mint a Universal, akik hetekkel a felvásárlás előtt már azt tervezték, hogyan perelik majd be a YouTube-ot, hirtelen megállapodásra jutottak, a nyereség egy részének fejében.

Miközben a múlt héten számos médiavállalat, így például a Time Warner is nyilvánosan spekulált egy lehetséges perről, érdemes megfigyelni, miért indul jobb esélyekkel a Napsternél videós sorstársa. Legalább három dologban van előnyösebb helyzetben ugyanis.

Először is a jogi helyzete nyomán, a YouTube megítélése sokkal jobb mint Napsteré volt. A zenemegosztó a fájlcserélőknél ismert peer to peer elven működött, mely felett ott lebegett a szerzői jogok megsértésének szelleme, míg a YouTube webalapú megosztásra épül, és tartalmai jelentős része nem esik a szerzői jogok kérdéskörébe, így védelmet élvez az Egyesült Államok törvényei szerint.

A jogi helyzet azonban nem szolgál teljes magyarázattal a különbségek megértésére, ráadásul azok szemszögéből, akiknek a tartalmait szerzői jogsértés éri a YouTube által, abszolút párhuzamok vonhatók a két szolgáltatás közt.

Másrészt, bizonyos érvelések szerint a videomegosztással csak még teljesebbé válik a szerzői jogok birtokosainak üzleti modellje, mivel ingyenes nyilvánosságot teremt tartalmaik számára, anélkül, hogy mások jövedelemforrásait károsítaná meg.

Összehasonlításképp, a lemeztársaság számára a peer to peer elv direkt versenyt eredményez, míg a videó streaming csak kiegészíti marketinggépezetét. Azonban ez az érvelés is akadozik, hiszen számos, filmsorozatok epizódjait áruló oldal működik világháló-szerte, melyek számára a YouTube direkt versenytárs, hiszen rengeteg sorozat kisebb-nagyobb része elérhető az oldalukon keresztül teljesen ingyen.

Azzal is lehet azonban vitatkozni, hogy a peer to peer valódi versenytársa lenne a lemeziparnak, hiszen számos más folyamat is befolyásolja a lemezeladások csökkenését, így a kiskereskedelmi árnyomás, a hanyatló katalógusos vásárlás a nagyfokú hozzáférhetőség nyomán, vagy a dvd eladásokkal folytatott verseny a vásárló pénzéért.

Talán a legjobb magyarázat mégis az, hogy hét évvel a Napster megjelenése után, a világ teljesen más szemmel néz az internet alapú kereskedelemre. 1999-ben az internetes kereskedelemben a tartalmat még, a jog és a technológia szabályozta.

A jogi és technológiai gyakorlat azonban elrettentette a felhasználókat, melynek hatására életre keltek a nagy hatékonyságú felhasználói kezdeményezésekre épülő kereskedelmi modellek.  Ráadásul az internetes reklám, s nem az internet szabályozása az, amely sokmilliárdos bevétellel kecsegtet.

Az online gazdaság ráadásul 2006-ban annyira megváltozott, hogy az egyik lemezkiadó még idén olyan szolgáltatással tervez kijönni, mely ingyen zeneletöltésért cserébe pusztán reklámhallgatásra kárhoztatja a fogyasztót.

A megismert változások tükrében komoly okunk van feltételezni, hogy új típusú peer to peer modellek jelennek meg a közlejövőben. Mindez több mint valószínű, s azt is lehet tudni, hogy ezek közül a legnagyobb favoritnak a Noank ígérkezik. Terry Fisher a Harvard Egyetem jogprofesszorának agyszüleményét várhatóan jövő tavasszal indítják útjára Kínában. Ha egyszer beindul, több tízmillió kínai egyetemista számára szinte ingyenesen letölthetővé válik rengeteg film és zene, mindenféle technológiai korlátozás nélkül.

A szolgáltatás egy kötelezően befizetendő tagdíjból áll a diákok számára, melynek 85 százaléka a letölthető tartalmakat előállító művészek jogdíjainak fedezésére fordítják. Fisher szerint a Noank évi kétszáz milliós bevételt hozhat csak tagdíjakból, melyhez hozzáadódik az értékesített reklámfelületekből származó további bevételek sokasága.

Miközben Kínában a rendszer szervezése már igen előrehaladott állapotban van, Fisher Kanadában is megkezdte az egyezkedést a szerzői jogok birtokosaival, telekommunikációs  cégekkel és lemezkiadókkal.

Működésének csúcspontján, a Napster kapcsán is kiszámolták a szakértők, hogy akár havi öt dollárnyi tagdíj is milliárdos bevételeket hozhatott volna a tartalomiparnak, ők azonban ehelyett felhasználók ezrei ellen indítottak pert fájlmegosztás miatt.

A YouTube alkuja olyan fordulatot vetít előre, melynek nyomán az tartalomipar végre beismeri és kihasználja az internetben rejlő reklámtevékenységet.