Amikor a 106 centis plazmaképernyők megjelentek a piacon, azt hittük, ennél nagyobb tévét épelméjű ember már nem akarhat az otthonában. Nemrég azonban kiderült, tévedtünk. Nem is kicsit: kereken 155 centit. Pontosan ennyivel nagyobb ugyanis a Panasonic legújabb modellje (full HD tévéje), amely jelenleg a legnagyobb plazmatévé a világon. A 261 centis képátmérőjű (2,4x1,4 méteres) monstrum több, mint kétszáz kilót nyom, és – az üzembe helyezéssel együtt – százezer dollárnál is többet kell leszurkolni érte. Ennek ellenére meglehetősen kapós: nemcsak klubok, szórakozóhelyek tulajdonosai veszik, hanem egyre több magánember is szeretne ilyet magának. A csúcsmodell iránti nagy kereslet mellett amúgy az egy-két számmal kisebb, de még mindig méretes középkategória iránt is sokan érdeklődnek.
A vásárlók egyfajta státusszimbólumként tekintenek televíziójukra, hajszolják a centimétereket, sőt métereket, egyre nagyobb tévét akarnak. Ez persze jó hír a szórakoztatóelektronikai ipar óriásainak, annál lesújtóbb viszont a globális felmelegedés miatt aggódóknak. A hatalmas plazmatévéknek ugyanis nemcsak a képátmérőjük orbitális, hanem a fogyasztásuk is: a Panasonic új csúcstartója több mint ezer wattot eszik, de a cég 165 centis modellje sem adja alább 280 wattnál (amihez még hozzá kell adni a hangszórók száz-száz wattját).
Kis lépés egy embernek, nagy lépés a környezeti katasztrófa felé
Elemzők szerint a nagyképernyős plazmák iránti kereslet növekedése látványosan megjeleníti azt az ellentmondást, amely a Nyugatnak a fejlődő világgal szemben megfogalmazott szigorú környezetvédelmi elvárásai és saját energiafalánksága között feszül - ilyen körülmények között nem csoda, ha nem sikerül önkorlátozást kicsikarni Kínától, Indiától és a többi, rakétasebességgel fejlődő országtól.
De sebaj, ha majd nagyon meleg lesz, vigaszt meríthetünk a teljes hangerővel bömbölő, nagyképernyős plazmatévéinkből és a régi mondásból: „Utánunk a vízözön!”
