Komoly feladatot jelent a robotikában, hogy a létrehozott eszköz a különböző tárgyak megfogásához és megtartásához szükséges erőt rugalmasan legyen képes megválasztani és alkalmazni. A nyomásérzékeny anyagokat e követelmény teljesítésére tervezik. "Az emberek általában tudják, miként tartsanak meg egy törékeny tojást anélkül, hogy eltörnék" - magyarázta Ali Javey, a berkleyi Kalifornia Egyetem elektromérnöke, aki az egyik kutatócsoportot vezette a kettő közül, melyek a Nature Materials című szakfolyóiratban vasárnap számoltak be mesterséges bőrrel kapcsolatos felfedezésükről.

Mint Javey közleményében rámutatott, ha olyan háztartási robotot akarunk például, amely leszedi a terítéket, abban is biztosak szeretnénk lenni, hogy közben nem töri el a borospoharakat, de abban is, hogy leejtés nélkül képes megmarkolni egy szokványos serpenyőt. Javey csoportja szilícium és germánium ötvözetéből állított elő "nanohuzalokat". A fémszálat egy hengeres dob külső felén hozták létre, majd ragadós filmrétegbe forgatták, így hozva létre egyenletes mintázatot a huzalokból. Az ily módon kialakult félvezető filmre egy nyomásérzékeny gumiréteget vittek fel. Az anyaggal végzett tesztek azt mutatták, hogy igen széles tartományban képes érzékelni az erőt a számítógépes billentyűzet használatától egy tárgy megtartásáig.

A kaliforniai Stanford Egyetem kutatói Zhenan Bao vegyészmérnök vezetésével más megközelítést választottak, amikor annyira érzékennyé tettek egy anyagot, hogy a rászálló pillangó súlyát is képes érzékelni. Bao csoportjának szenzora egy igen pontosan öntött "szendvics": nagy elaszticitású gumiréteg két elektróda között aprócska piramisok rácsszerkezetében. Mint Bao elmondta, az anyag mikroszerkezetét úgy tervezték meg, hogy bizonyos mennyiségű "légzsebet" foglaljon magába. Ha levegőt juttatnak be, a gumirészek vissza tudnak ugrani. Amikor ezt az anyagot kinyújtják, a mesterséges bőr az elektromos aktivitásban létrejövő változást észleli, mert az anyagvastagság megváltozását elektromos jellé alakítják.