A Reed College főiskola kollégiumában megismert Robert Friedland az évek során az egyik első - de korántsem utolsó - apaképet jelentette Steve Jobs számára. Friedland karizmatikus drogdíler, később szektavezéri hajlamait is kimutató hippikommuna-vezető és spirituális útkereső volt. Jobs pedig, aki ekkor már maga is a spiritualitásban vélt önmagára találni, rögtön csodálójává lett. Szoros barátság szövődött kettejük között, ami az elkövetkező években Jobs szellemiségének fontos alakítójává vált. Új, elsöprő személyiségű (és később mások átveréséből meggazdagodó) mentorától tanulta meg, hogyan lehet a személyes varázzsal szinte bármit elérni. Az ő példájára kezdte el a tükör előtt rendszeresen gyakorolni azt a rezzenéstelen és metsző tekintetet, amivel sokszor képes volt manipulálni mások akaratát.

A tanítvány életét végigkövetve megállapíthatjuk, hogy túltett mesterén. A kettejük közti alapvető különbség a motivációban van: Jobs alkotni akart. A világ jobbátételének szándéka vezérelte. Ez viszont korántsem könnyítette meg mindazok életét, akik mellette dolgoztak.

1984. április 24. - Steve Jobs, az Apple Computers elnöke, John Sculley, elnök-vezérigazgató és Steve Wozniak, társ-alapító mutatja be az új Apple II gépét San Franciscoban - kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!

AP / Sal Veder

“Hogyan lehetséges, hogy a szoftver fejlesztésének hivatalos ütemterve teljesen irreális időpontokat tartalmaz?” - tette fel a kérdést főnökének még 1981 februárjában Andy Hertzfeld, a Mac operációs rendszerének egyik tervezője. Guy “Bud” Tribble, aki a Macintosh szoftverek fejlesztőinek vezetője volt, azt a választ adta: “Nos, az oka Steve. Ragaszkodik hozzá, hogy 1982 elején leszállítsuk a gépet, és amikor ott állsz vele szemben, képtelen vagy megfogalmazni bármiféle ellenvéleményt. Mint a Star Trekben, Steve a Talos IV. telepatáihoz hasonlóan képes egyfajta valóságtorzító mezőt generálni. A hatás elmúlik, ha már nincs a közelben, de meglehetősen nehézzé teszi a reális ütemtervek készítését”.

A Tribble alkotta valóságtorzító mező kifejezés persze villámgyorsan elterjedt a cégen belül, sőt idővel azon kívül is. Az 1980-as évektől használták, amikor azt kellett megmagyarázni, hogy Steve körül miért történt valami pontosan ellenkezőleg, mint az a tényekből logikusan következne.

Ilyen eset történt például jóval a fogalom megalkotása előtt, amikor Steve Jobs és Steve Wozniak éppen csak lerakták közös munkájuk alapjait. A fejlesztői csapat a Jobs család garázsában dolgozott, Steve pedig rendszeresen betért ide ötleteivel és Wozék munkájáról alkotott véleményével. A termékfejlesztés segítése mellett Jobsnak volt még egy célja: meggyőzni Wozt, hogy hagyja ott a HP-nél betöltött állását és dolgozzon teljes idejében közös projektjükön. Miután egy véglegesnek tűnő nemleges válasszal szembesült, Steve felhívta Woz összes családtagját és fontosabb barátjait, a folyamatos győzködésével végül akkora nyomást helyezve Wozra, hogy a fiatal mérnök feladta addigi álláspontját, engedett Jobs akaratának.

Egy HP-nél betöltött alkalmazotti pozíció megrengetésénél jóval nagyobb erejű valóságtorzító mezőre volt szüksége Steve Jobsnak évekkel később, 1982-83-ban, amikor egy nagy kaliberű vezérigazgatót szeretett volna megszerezni az Apple-nek. A posztra John Sculleyt szemelte ki, aki ekkor hét év alelnökség után már hat éve a Pepsi elnöke volt. Jóval több kellett tehát meggyőzéséhez, hogy egy nagymúltú cég első embere helyett egy mindössze három éve a tőzsdén jegyzett vállalathoz igazoljon. Sculley meggyőzésének folyamatát Jobs egy azóta sokszor, sok helyen idézett mondattal zárta sikeresre: "Egész hátralévő életedben cukrozott vizet akarsz árulni, vagy eljössz velem, megváltjuk a világot?".

A HVG Extra Steve Jobs különkiadása már elérhető az újságárusoknál vagy megrendelhető a kiadó oldalán.