Ha egy tengerentúli és sikeres játékstúdió munkatársát arra kérnénk, nevezzen meg néhány tehetséges európai kollégát, aligha a magyarokat említené. Pedig, és ez nem túlzás, mi is tudunk remek dolgokat alkotni: egy kisvállalkozásból lett magyarországi fejlesztőcég emberei dolgoznak például a világ egyik legismertebb szerepjátékán, a The Elder Scrolls Online-on is. A milliók által kedvelt fantasy internetes verzióját a ZeniMax Online Studios készíti, de kiadását a Doom és Fallout programjairól ismert Bethesda Softworks intézte.

A Budafoki úton működő Nemesys Games bő egy éve kötött együttműködési megállapodást az amerikai ZeniMax-szal, utóbbi pedig nem csak a stúdió életében jelentett hatalmas előrelépést. Az, hogy mi, magyarok is részt vehetünk a játéktörténelem majdnem leghíresebb RPG-jének (role-playing game, azaz a szerepjáték angol rövidítése) munkálataiban, remekül mutatja, milyen jól értünk ehhez a szakmához.

A videojátékok készítése speciális műfaj, melyben egyszerre van jelen a szoftverek iránti szeretet, az igényes kódolás szépsége és mindannak öröme, hogy a laikusok számára bonyolult karaktersorokból egyszer működő játékprogram születik. A magyar Nemesys Games ügyvezetője és alapítója, Józsa Szabolcs szerint épp ezért lenne nagy szükség rá, hogy intézményi keretek közt is tanulható legyen a játékfejlesztés, mert erre még mindig nincs elég lehetőség. Holott jól fizető munkából már most sincs kevés.

“Jamelünk”

Hogy a fenti problémákat valamelyest enyhítsék, a Nemesys sokadik alkalommal rendezett fejlesztőknek szóló úgynevezett “jamelést”. Na, nem a lekvárgyártás miatt: a zeneiparból is ismerős kifejezés lényege, hogy a programozók hosszú órákon át dolgoznak valamilyen közös ötleten, úgy, hogy a megvalósításra általában 48 órát adnak maguknak. Hogy érezzük a nyomást: egyes videojátékok nemhogy hónapok alatt nem készülnek el, a bonyolultabb szoftvereket akár éveken át gyúrják, faragják a programozók, hogy minden elemük tökéletes legyen. 48 óra alatt ilyesmi persze aligha fog megvalósulni, de nem is kell.

Életkép a Nemesys Games irodájából.

Gécs Dániel

A jamelés szoftverfejlesztői környezetben alkalmazott változata ugyanis nem az idővel való versenyfutás miatt lényeges a csapatoknak: a szakemberek remek gyakorlási lehetőséghez jutnak, hiszen együtt ötletelnek, gondolkodnak, miközben a már elsajátított készségeket is megpróbálják eggyel magasabb szintre fejleszteni. Majdnem, mint egy zenekar esetében: sok zenész csinálja azt, hogy a fellépés előtt "zúz még egyet", hogy a buli olyan legyen, ahogy azt eltervezték. A programozói jamelés is nagyjából erről szól.

A rendezvényt nem a Nemesys álmodta meg, egy nemzetközileg ismert (és elismert) jelenségről van szó, amelyet a világ számos pontján egyszerre tartanak, általában január utolsó napjaiban. Ráadásul nem csak a kisebb cégek vesznek részt benne, a Microsoft, a Valve, a Sony, de a még Facebook is tart ilyesmit saját irodáiban. (A közösségi oldal születéséről szóló filmben van is egy jelenet, amikor a programozókat versenyezteti Mark Zuckerberg, hogy ki tudja ugyanazt a problémát, illetve megoldást a legrövidebb idő alatt lekódolni.)

A Budafoki úton tartott hétvégi jamen főleg játékkészítés miatt gyűlt össze a szakma (elsősorban) amatőr és hozzáértő krémje, de az eseményeken rendre külföldiek is részt vesznek. A fenti videóban erősen túljátszott filmrészletet láthat a néző, a valóságban ugyanis nem alkoholgőzbe és cigifüstbe burkolózva íródnak a kódok. Vagy hát nem mindenütt. Van persze nevetés és a játék ugyanúgy az esemény része, de a 48 órányi munka ennél azért komolyabb.

Józsa Szabolcs szerint az általuk tető alá hozott jamek általában telt házzal mennek, ami azt jelenti, hogy 45-50 fő dolgozik valamin, és természetesen saját embereik is bekapcsolódnak. A készségek fejlesztése ugyanis pont ebben a szakmában nagyon lényeges, hiszen sosincs két egyforma játék, ahogy a problémák sem ugyanazok. A résztvevők egyébként nem csak pc-re fejlesztenek: majdnem bármit meg lehet alkotni, amit a házigazda Nemesys Games teljes mellszélességgel támogat is. A hétvégén például volt, aki 3D-nyomtatóval állított elő okostelefonhoz tartozó “vetítőgépet”, olyasmit egy virtuális valóság-headset. Ha pedig úgy adódna, még társasjáték is tervezhető.

Gécs Dániel

Ami az informatikusi részét illeti, a megjelentek többnyire pc-re, esetleg kiterjesztett valóságon alapuló megoldásokkal operálnak, de vannak, akik mobiljátékot programoznak, megint más pedig a virtuális valóságban igyekszik elmerülni. A Nemesys ehhez is ad eszközt, így a gyakorlással készült termék élesben is tesztelhető. Az elkészült szoftvereket sosem teszik megvásárolhatóvá, de az egyik fővárosi játékklubban bármikor kipróbálhatók, a korábbi alkotások pedig az esemény weboldalán elérhetők.

Álmoskásak lettünk

Józsa Szabolccsal nem csak a sokadik jam kapcsán beszélgettünk. A cégvezetőt, dizájnert arról is kérdeztük, hogyan látja a magyarországi játékfejlesztés, illetve azon belül a magyar programozók helyzetét. Józsa szerint kevés olyan stúdió létezik itthon, ahol össze tudott állni a sikeres projekt szempontjából kritikus “hármas”. Vagyis a programozó, a grafikus és az elvégzendő feladat menedzsere. Ha pedig mégis sikerül, általában valahol hibázunk, de leggyakrabban az időnél úszik el minden. Józsa szerint a magyarországi játékfejlesztés Achilles-sarka, hogy túl kényelmesen viszonyolunk a rendelkezésre álló időkerethez, de ezzel nem kizárólag a programozók okolhatók.

A tengerentúlon annyira szigorúan veszik a határidőket, hogy egy-egy befektető akár el is állhat a készülő címtől, ha a csapat a beígért dátumra nem szállítja le a szoftvert.

“Ha azt mondtad, hogy március 1-jén átadod a programot, akkor ők március 1-jén várják. Nem mondhatod azt, hogy bocs, de csak másodikára lesz kész, ilyen ott nincs” – mondta a Nemesys ügyvezetője, aki szerint külföldön majdnem ismeretlen fogalom a halogatás. Józsa Szabolcs szerint azért is szomorú a helyzetünk, mert “irtó jó” programozóink vannak, a ‘80-as, ‘90-es években Magyarország pedig elsőrangú játéktermelőként szerepelt a fejlesztők világtérképén. De aztán valamiért elaludtunk – tette hozzá Józsa.

A tervező ugyanakkor a védelmébe is vette a magyar szoftverkészítőket, mert az évekkel korábbi gazdasági válság szerinte ugyanúgy betett az iparnak, melynek következményeként az anyacégek sorra rúgták ki a hazai stúdiók működését addig jól biztosító lábakat. A tehetségesek döntő része utcára került, aki pedig túlélt, külföldön talált (újra) állást. A játékfejlesztésben három évente jön egy paradigmaváltás, nagyon gyorsan változó terület, nem könnyű talpon maradni – magyarázta az ügyvezető, aki úgy véli, több akarással és odafigyeléssel ismét világelsők lehetnénk.

Diák vagyok, lehetek játékfejlesztő?

A Nemesys ügyvezetője épp ezért fontosnak találja egy vonatkozó konferencia életre hívását, amelyet február utolsó hétvégéjén terveznek megtartani, és amely löketet adhat egy szakmabeli párbeszédnek. A tanácskozásra nagyjából ezer embert várnak, közülük is inkább felsőoktatásban tanulókat, melynek oka nem meglepő: sok fiatal szeretné magát kipróbálni játékfejlesztőként, de az odavezető út sokuk számára teljesen ismeretlen.

Józsa szerint csaknem tömegével vannak, akik már tanulmányaik alatt is keresik a lehetőségeket, hogyan kerülhetnének be a játékiparba, de az egyetemek nem tudnak mit kezdeni ezzel az igénnyel. Így hiába szeretnének segíteni, ha nincs kapcsolatuk a fejlesztőkkel, akik elmagyarázhatnák, milyen tananyagot kellene átadni a diáknak.

Fülöp Máté

Józsa Szabolcs szerint a hazai játékfejlesztést kettőség jellemzi. Csomóan vannak, akik szívesen elindulnának különféle projektekért, de a pénz hiánya miatt képtelenek belevágni a munkába. A másik véglet a szakemberhiánnyal kapcsolatos: több, jól működő cég azért nem tud elvállalni grandiózusabb fejlesztéseket, mert nincs, akire rábízhatnák.

Jobb híján egymás embereit lopkodjuk el

– adott felvilágosítást a magyarországi helyzetről Józsa Szabolcs.

A szakértők úgy vélik, a magyarok tehetsége alapvetően megvan, de sokan nem jutnak el olyan szintre, hogy képességüket bármilyen játékkészítő cégeknél kamatoztassák. A Nemesys ügyvezetője azt mondta, ez azért érthetetlen, mert a mai fiatalok grafikusi képessége, illetve látása már sokkal jobban illeszkedik a modern játékfejlesztéshez.

A probléma itt is inkább azzal kapcsolatos Józsa szerint, hogy a magyarok nagy része ebben a tekintetben nem igazán kitartó, nem sokan vannak, akik tanulni szeretnének, és nem félnek, ha ehhez “véresre kell rajzolják az ujjukat”. Pedig ki sem kell otthonról mozdulni, ha valaki okítaná magát, a neten ma már majdnem mindent megtalálni. Még a játékfejlesztéshez is.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.