Mindannyiunknak törekednünk kell arra, hogy fizikailag aktívabbak legyünk, mivel ez kiküszöbölheti a hosszan tartó ülés káros hatásait, például a szívbetegségeket, a magasabb vérnyomást és a súlygyarapodást. Viszont nem csupán a testi egészségről van szó, ugyanis bebizonyosodott már, hogy a hosszas, akár órákon át tartó ülés szorongáshoz, depresszióhoz is vezethet. Azonban nem minden ülésforma egyenlő, legalábbis a mentális egészségre gyakorolt hatását illetően – állítják brazil kutatók.

A São Paulo-i Egyetem szakemberei megkülönböztették a mentálisan passzív tevékenységeket, például a tévénézést, a mentálisan aktívaktól, mint az irodai munka vagy az olvasás. Míg a tévénézés csekély kognitív tevékenységet igényel, az utóbbiak több kognitív stimulációt tartalmaznak.

Az üléssel összefüggő depresszió feltárása érdekében a kutatók az 1958-as National Child Development Study adatait elemezték, amely az adott év egy adott hetében született egyéneket rögzít az Egyesült Királyságban. Összesen 4607 résztvevő információit elemezték, nagyjából ugyanannyi nőét, mint férfiét. Olyan mintát találtak, amire nem számítottak: a mentálisan passzív tevékenységek, például a tévénézés 43 százalékkal nagyobb depressziós kockázatot okozott, ellentétben az olyan mentálisan aktív viselkedésekkel, mint az íróasztalnál, laptop előtt végzett munka vagy vezetés – ezekhez nem társult depresszió.

Negative Space/Bruce Mars

A depressziókockázat-növekedés részleges magyarázatát a derékbőség és a C-reaktív fehérje alapján mért elhízásban és gyulladásban találták meg. A derékbőség és a C-reaktív fehérjeszint minden egységnyi növekedése 9,2 százalékkal, illetve 8,3 százalékkal növelte a depresszió kialakulásának esélyét. Nem meglepő módon, az étrend és a testmozgás kulcsfontosságú ezeknek a kockázatoknak a csökkentésében. A vércukorszint azonban nem mutatott jelentős hatást. Ebből a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a gyulladás nem minden markerje járul hozzá egyformán a depresszió kockázatához.

A tanulmány, amely a Journal of Affective Disorders orvosi folyóiratban jelent meg, hangsúlyozza az ülő viselkedés különböző típusai közötti különbségtétel fontosságát a mentális egészségkutatásban. Megkérdőjelezi azt az általános felfogást, hogy az ülő viselkedés minden formája azonos mértékű kárt okoz. Azt sugallja, hogy a tevékenység természete számít, és a rájuk ható utak összetettek és kevéssé ismertek. A kognitívan passzív és kognitívan aktív viselkedések közötti különbségtétel különösen fontos, mivel ez azt jelenti, hogy az ülve végzett fizikai és mentális elkötelezettség egyaránt hozzájárul a mentális egészségi állapot alakulásához.

Mindez persze nem nullázza le azt az immár evidenciát, hogy a sok ülésnek káros a hatása az egészségünkre. Ezt a tanulmány szerzői is elismerik, hiszen azt írják: „Míg a fizikai aktivitásra vonatkozó irányelvek az ülőmunka csökkentését és megszakítását javasolják, eredményeink arra utalnak, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos ajánlások hangsúlyozhatják a mentálisan passzív ülőidő csökkentését".

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.