Tudatos vásárlóként az ember törekszik arra, hogy olyan dolgokat vásároljon, aminek minél kisebb az ökológiai lábnyoma. Ez az esetek többségében működik is, ám ha egy készülékből vagy összeszerelhető bútorból újat kell vásárolni, nem kerülhető el az olyan csomagolóanyagok használata, amit nem, vagy csak nehezen lehet újrahasznosítani. Ez azonban a jövőben változhat.

A brit Bath-i Egyetem, valamint az amerikai Worcesteri Politechnikai Intézet mérnökei egy új módszert dolgozott ki a polisztirol csomagolóanyagok újrahasznosítására. Ez az az kemény fehér anyag, amit a nagyobb készülékek – például televíziók, hősugárzók, hűtőgépek – köré tesznek a gyártók, hogy azok ne sérüljenek szállítás közben.

A csomagolóanyaggal eddig nem sok mindent lehetett kezdeni, így a környezeti lábnyoma is igen nagynak mondható. A kutatóknak azonban sikerült a pirolízis nevű eljárást arra használniuk, hogy összetevőire bontsák a polisztirolt. A pirolízist, vagy más néven hőbontást eddig leginkább a szerves hulladék kémiai lebontására alkalmazták. Az eljárásról szóló tanulmány a Chemical Engineering Journal című tudományos lapban jelent meg.

Bernardo Castro-Dominguez, a Bath-i Egyetem tudósa szerint jelenleg a polisztirol kevesebb mint 5 százalékát tudja csak újrahasznosítani az ipar. A vizsgálat azonban azt mutatja, a jelenleg használt anyag mintegy 60 százalékát lehetne kiváltani újrahasznosított sztirollal, ami nemcsak az újrahasznosítás hatékonyságát növelné, de energiahatékony megoldás is lenne.

A pirolízis során a polisztirolt rendkívül magas hőmérsékletre vegyítik oxigénmentes környezetben. Ez megakadályozza, hogy begyulladjon az anyag, így az égés helyett monomerekre bontja azt a hő. A folyamat végén ezeket az alkotóelemeket megtisztítják, majd újra polisztirolt készítenek belőlük.

A kutatók számítása szerint 1 kilogramm ilyen újrahasznosított anyag előállításhoz kevesebb mint 10 megajoule energiára van szükség, ami nagyjából annyi, mintha egy hagyományos mikrohullámú sütő 30 percig működne. Emiatt tűnik igazán életképesnek az eljárás.

Michael Timko, a Worcesteri Politechnikai Intézet vegyészmérnöke szerint az újrahasznosításba befektetett pénz hamar megtérülne, ráadásul ugyanolyan hatékonyan csökkentené a gyár ökológiai lábnyomát, mint más, az energiahatékonyságra irányuló intézkedések. A számítások szerint módszerrel tonnánként nagyjából 1,5 dollárba, vagyis mintegy 530–540 forintba kerülne egy gyártónak a szén-dioxid kibocsátás csökkentése, ami a kutatók szerint lényegesen alacsonyabb költséget jelent sok más meglévő újrahasznosítási módszerhez képest.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy egy kilogramm polisztirolból 600 gramm, 99 százalékos tisztaságú monomer sztirol nyerhető ki, amiből aztán újra polisztirolt lehet készíteni.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.